Hogy hányan vannak összesen az országban, azt szerinte „egy asztalos is meg tudja számolni az egyik kezén”, de nem akar „siránkozni”. Sokkal fontosabbnak tartja, hogy minél többen megismerjék a ragadozó madárral közös vadászat szépségét, értékeit.
Hogy mik ezek? Például az, hogy egyformán kiemelkedő solymász válhat a gyári munkásból és a gyárigazgatóból, a siker ugyanis csak a ráfordított energián, az intuíción, az igyekezeten és a tanulási vágyon múlik.
Érdemesebb minél fiatalabb korban elkezdeni, de van, aki csak nyugdíjasan engedheti meg magának. „Akinek benne van a sorsában, jövőjében, annak elég egyszer megfertőződni vele, mindenképp el fog indulni ezen az úton.”
A hivatásos solymászat történelmi gyökereit sok helység, tájegység neve őrzi Magyarországon, ahol az úgynevezett keleti típusú solymászatnak vannak hagyományai. Jellemzője, hogy a madár szorosan kezelt társ, együttműködő partner, míg a nyugati változatban inkább szerszámként, eszközként tekintenek rá. Míg ott a minél nagyobb zsákmányok rekordjában mérik a madarak értékét, nálunk az határozza meg a solymász eredményességét, hogy milyen kapcsolata a madarával. Erről árulkodik az madár tollazata, felszerelése, ezért a hozzáértők komoly fricskákkal illetik a solymászt egy-egy törött tollért, elhasznált karomért, felszerelésért.
A solymászatot jelenleg csak vadászati formaként tartják számon Magyarországon. Megfelelő vizsgák, engedélyek birtokában apróvadra, sas esetében akár őzre is lehet vadászni, de Lóki György szerint ez „degradálja a vadmadarakkal történő kommunikációt.” Véleménye szerint ember és sólyom kapcsolata történelmi távlatokba vezet. A turul által megtestesített mitológiai ragadozó madár összekötő szerepet töltött be föld és ég között, az isteni akarat hírvivője, sorsfordító események jövendölője volt.
Úgy véli, ma is lenne mit tanulni a madaraktól, amire példaként az Adyt is megihlető héjanászt említi.
Míg a hím udvarol és fészket épít, a tojó üldözi, ha tudja, akkor megfogja és meg is eszi őt. Ha viszont elég erősnek, ügyesnek, kitartónak bizonyul a hím, odaadó párjává válik.
Ezért is nagyon bonyolult a héja tenyésztése zárt helyen. Magyarországon azonban más módon nem történhet, a szabadból pedig tilos befogni ragadozó madarat. Pedig a hagyományos solymászat erre épült, és Lóki György szerint az ehhez kapcsolódó tevékenységek is az örökségvédelem részét kellene képezzék. A héja-, valamint karvajállomány pedig stabilizálódott, hiszen hétköznapi gond a mezőgazdaságban.
Vadászati szakemberként a pályája kezdetétől foglalkozik ragadozó madarakkal.
Mint mondja: hiába a világörökség része a magyar solymászat, annyira túlszabályozott, hogy egyre nehezebb folytatni. Az adminisztratív korlátok miatt nem tudnak megfelelő tenyészetek kialakulni, a szakma érdekérvényesítő ereje pedig „gyakorlatilag nulla”.
A solymászatban akkor kezdődött el a tenyésztés, amikor a felelőtlen vegyszerhasználata miatt az ’50-60-as években globálisan összeomlottak a ragadozómadár-állományok. Bár nem könnyű feladat, mára minden ragadozó madarunkat rutinszerűen tudjuk tenyészteni. Fontos, hogy ennek során a genetikai frissesség mellett a természetes vadságukat is meg kell őrizni, hiszen ez adja a vadászmadarak értékét.
Míg Nyugat-Európában jól élnek a tenyésztők, nálunk – a már említett korlátozás miatt – elsősorban saját használatra folyik a tenyésztés. A túlszabályozás indoka a természet védelme, de Lóki György szerint téves beidegződés, hogy a solymászat kárára lenne a természetes állományoknak. Úgy véli: több térre lenne szükség a különleges nemzeti hagyomány valódi megőrzéséhez.
