A szőlőt a tarka és a nyerges szőlőmoly hernyói károsítják. Az első nemzedék hernyói a fürtkezdeményekben táplálkoznak, a másodiké pedig a fejlődő, érésben lévő bogyókat rágják ki és azok belsejében élnek. A hernyók levéllel nem táplálkoznak. Ribiszkén, somon, kökényen és más cserjéken is megélnek, ezért a kívülről berepülő egyedei váratlan meglepetést okozhatnak a szőlőben. A lepkék az esti szürkületben és éjszaka a legaktívabbak.
A tarka szőlőmoly minden szőlőtermő vidéken előfordul eltérő gyakorisággal. Inkább a száraz, meleg időjárást kedveli. Évente 3 nemzedéke van, báb alakban, gubóban telel át a szőlőtőke kérge alatt vagy a támberendezés repedéseiben. Nyár végén, ősszel a szőlőben csak ezzel a fajjal találkozhatunk. A harmadik nemzedék egyedei egy csonka nemzedék példányai. A lepkék 5,5—7 mm hosszúak, kiterjesztett szárnyuk fesztávolsága 12—14 mm. Az elülső szárnyak sárgás, zöldesszürkén márványozott mintázatúak. A kifejlett hernyó kb. 10 mm hosszú, sárgászöld színű, feje és nyakpajzsa sárga, sárgásbarna. Mozgékonyabb, mint a rokon faja, a nyerges szőlőmoly hernyója.
A nyerges szőlőmoly inkább hűvös, csapadékos évjáratokban károsít. Évente 2 nemzedéke van, az áttelelő bábját világosszürke szövedék rögzíti a tőkék törzsére. A lepkék április vége és május közepe között rajzanak. Testük 5 mm hosszú, szárnyfesztávolságuk 12-14 mm. Elülső szárnyuk sárga alapon középen barna, trapéz formájú mintával díszített. A nőstények 1 mm-es óraüveg alakú lapos, pirosan pettyezett tojásait a virágkocsányokra és virágbimbókra rakják ,és a kis hernyók a hőmérséklettől függően 6-10 nap múlva kelnek ki. A fiatal hernyók vörösessárgák, a kifejlettek kb. 12 mm hosszúak, vörösesbarnák. A kifejlett hernyók 5—8 mm-es, barna bábot alakítanak ki, amelyet szövedékkel rögzítenek a virágok közé, a levelek fonákára, illetve a kéreg, a támoszlopok repedéseibe. A második nemzedék lepkéi általában július második felében rajzanak, de a rajzás pontos időpontja erősen hőmérsékletfüggő. A nőstények a tojásaikat már a bogyókra rakják. A kikelő hernyók néhány óráig a bogyók felületén mozognak, majd befurakodnak azokba. A második nemzedék hernyói augusztusra fejlődnek ki teljesen.
Mindkét kártevő második nemzedékének hernyói a fürtzáródás idejére, július közepétől jelennek meg, a tojásokból kikelve azonnal berágnak a szőlőbogyókba, és a belsejükben táplálkoznak. A kártétel nyomán csak a mag, illetve a megbarnult héj marad vissza. Egy-egy hernyó több bogyót is károsíthat, amelyeket azután szövedékkel köt össze. A károsítás mértéke a bogyóhullással, a szürke- és a fakórothadás fellépésével tovább nő. A károsított bogyók savanyúak.
A kártétel korai felismeréséhez április végétől célszerű kihelyezni a szexferomoncsapdákat, esetleg a cefrecsapdákat a szőlőtőkék 100—120 cm-es magasságában a rajzásmenetük megfigyelésére. Napi rendszerességgel érdemes értékelni a fogási eredményeket, és amennyiben a csapdák tömeges fogást jeleznek, minél előbb védekezni kell.
A rajzáscsúcsot követő 4-6. napon pl. Avaunt 150 EC-vel, amely a lárvák táplálkozását gátolja, és részleges tojásölő hatással is rendelkezik. A rajzáscsúcstól számított 12-14 nap múlva fejlődésgátló készítménnyel (pl. Insegar 25 WG), amely a tojás-lárva és a kifejlett lárva-báb átalakulást gátolja. A lepkék tojásrakását követően, a tömeges lárvakelés előtt Runner 2L vagy Laser készítménnyel. A tömeges lárvakelés kezdetén, a rajzáscsúcstól számított 8-10. napon piretroidokkal (pl. Cyperkill 25 EC), biológiai rovarölő szerekkel (pl. Dipel DF),vagy egyéb készítményekkel (pl. Affirm) is védekezhetünk a szőlőmolyok kártétele ellen. Erős vagy elhúzódó rajzás esetén 10-14 nap múlva még egy kezelés ajánlott. Feromoncsapda hiányában folyamatosan figyeljük a tőkéket, és ha már találtunk kis hernyókat a virágon, a fürtön, indíthatjuk a permetezést kontakt hatású rovarölő szerrel.: pl. ilyen a Decis, Decis Mega, Karate Zeon 5 CS, Cyperkill 25 EC.
A meleg, szárazsággal párosuló évjáratok kedveznek a kártevő atkák elszaporodásának. A levél- és gubacsatkák a hajtásvégeken, a takácsatkák inkább a hajtások alsó-középső részein és a lombkorona belsejében okoznak számottevő kárt.
A szőlő-levélatka 2 pár lábú, lapított orsó alakú, sárgásfehér, nagyon apró (0,15—0,16 mm), állat, a szőlő régről ismert kártevője. A legnagyobb károkat a tenyészidőszak elején okozza, amikor az áttelelt atkák már rügyfakadáskor elkezdik szívogatni a levél- és a hajtáskezdeményeket, ennek következtében a hajtások gyengén nőnek és hosszuk csak az egészséges hajtások egyharmadát éri el. A levelek fodrosodnak, zsugorodnak, áteső fényben sok apró sárgás foltocska látható rajtuk. Később a foltok közepe elhal és a levelek átlyukadnak. A kártevőnek évente több nemzedéke van, a kifejlett atkák telelnek át a vesszők kéregrepedéseiben. A hajtásnövekedés előrehaladtával mindig a fiatal leveleken szívogatnak, és többnyire a rügyek differenciálódása idején, augusztusban vonulnak telelőre. Tömeges megjelenésük rendszerint július végéig, augusztus elejéig tart. Főleg a fiatal szőlőtőkéken veszélyes a kártételük, mert évekre visszavehetik a tőkéket a fejlődésben.
A szőlő-gubacsatka szintén 2 pár lábú, hengeres alakú, sárgásfehér-rózsaszínű, nagyon apró (0,15 mm) állat. A szőlőlevelek gubacsosodását okozza (3. kép). Az atkák tavasszal elhagyják telelőhelyeiket és a fakadó hajtásokat, a leveleket szívogatják. A levelek kifejlődése után kizárólag a levéllemez fonákján szívogatnak. A szőlőgubacsatka csak nagyon erős levélfertőzés esetén okoz súlyos károkat. Évente 6-7 nemzedéke van, kifejlett egyedei a szőlő rügyeiben telelnek át. A ragadozó atkáknak alternatív táplálékul szolgál. Gyenge gubacsatka károsítás esetén tavasszal érdemes eltávolítani a fertőzött leveleket, mielőtt az atkák a szomszédos levelekre áttelepednének. Telepítéskor válasszunk levegős, száraz élőhelyet a szőlőnek.
A tenyészidőszakban, tavasszal, nyár elején a kártevők ellen a speciális atkaölő szerek használata javasolt, amelyeknek meghatározó szerepe van a kártevőatkák visszaszorításában. Foltszerű előfordulásuk esetében csak a fertőzött területen kell védekezni. Az atkák elleni védekezés során olyan növényvédő szereket részesítsünk előnyben, amelyek nem veszélyeztetik az atkák természetes ellenségeit, főleg a ragadozóatkák populációit. Mivel a levélatkák júniusban folyamatosan vándorolnak a szőlőhajtások csúcsi részeire, ezért a zöldmunkák megfelelő időzítésével az egyedszámuk jelentősen csökkenthető.
Természetes ellenségeik között több ragadozóatka-faj ismeretes, amelyek a levél- és a gubacsatkák felszaporodását korlátozzák. A Typhlodroms pyri ragadozóatka mesterséges betelepítésére is mód van a ragadozó atkákat tartalmazó filccsíkok elhelyezésével a téli időszakban, amelyeket a szőlővesszőkre kell rögzíteni.
A takácsatkák soktápnövényű, többnemzedékes fajok. A lárvák, nimfák és a kifejlett egyedek egyaránt károsítanak. Táplálkozásuk során megszúrják a szőlőleveleket, aminek következtében azokon sok apró, sárgás folt keletkezik. Súlyos kártétel esetén a levelek vörösre vagy rozsdabarnára színeződnek el és idő előtt lehullanak. A kétfoltos, takácsatka károsításakor finom szövedéket is készít a leveleken.
A piros gyümölcsfa-takácsatka a legnagyobb károkat közvetlenül fakadás után okozza, amikor a fiatal lárvák tömegesen ellepik és szívogatják a fakadó rügyeket és a kis leveleket, hajtásokat. Károk csak erős fertőzés esetén keletkeznek, amikor lelassul a hajtások növekedése, romlik a vesszők beérése, a termés minősége. A nőstény kárminvörös színű, 0,5-0,6 mm nagyságú, ovális testű. A lárvák és a nimfák kisebbek, kevésbé jellegzetes színűek. A piros gyümölcsfa-takácsatka nőstényei augusztus végétől egyre több – az áttelelést szolgáló – teltpiros színű téli tojást raknak le az alapi rügyek környékén, amelyekből a következő év tavaszán a kis lárvák kelnek ki. Nyáron sárga a tojása.
A kétfoltos-takácsatka a nyár elejéig a szőlőtőkék közvetlen környezetében lévő fűféléken tartózkodik és csak később vándorol a szőlőre. Károsításakor az idősebb leveleket részesíti előnyben. Az atkák a szőlőlevelek fonákján szívogatnak, ahol pókhálószerű szövedéket is készítenek. A szívogatás hatására a levelek foltosan elszíneződnek és a levéllemezen számos szívásnyom fedezhető fel. A lombozat eleinte sárgás, majd bronzszerű lesz, az atkák túlszaporodása esetén korai lombhullás figyelhető meg. Károsításuk következtében csökken a levelek asszimilációs felülete és a hajtások növekedési ereje. A gyenge vesszőérés miatt pedig romlik a tokék fagytűrése is. A kétfoltos-takácsatka 0,4 — 0,5 mm-es kifejlett narancssárga nőstényei telelnek át a kéreg repedéseiben, gyommaradványokon vagy a talaj felső rétegeiben.
A biológiai védekezés a Typhlodromus pyri ragadozóatka mesterséges betelepítésével egyre jobban terjed, a szőlőültetvényekben a különböző takácsatka fajok ellen is. Ez a faj természetes körülmények között is előfordul a szőlőültetvényekben, amennyiben kímélő atkaölő szerekkel permetezzük a szőlőt. Ha átlagban 0,5-2,0 db T. pyri van levelenként, az már elegendő az egyensúly fenntartására.
A kabóca tojás alakban telel át a kétéves cserrészek, az idősebb fásrészek foszló kérge alatt. A lárvák kelése elhúzódó, és az időjárástól függően, május közepétől egészen július első feléig tart. A jelentős kárt nem a szívogatásával okozza, hanem közvetve, egy veszélyes zárlati szőlőkórokozó, a szőlő aranyszínű sárgaság fitoplazma terjesztésével ugyanis e kórokozó az egyedüli vektora. A betegség terjedésének megakadályozása érdekében telepítéskor csak hatóságilag ellenőrzött, minőségtanúsított szőlő — szaporítóanyagot ültessünk! A szőlőben a télvégi nyesedék elégetésével, az olajtartalmú szerekkel végzett télvégi lemosó permetezéssel a kéreg alatt áttelelő tojásokat gyéríthetjük. A fertőzött területeken engedhetetlen a rendszeres, rovarölő szeres kezelés a betegséget terjesztő kabócák ellen, a tenyészidőszakban. A kezelésekre a lárvakelés idején, majd azt követően, azt megismételve nyár végéig van szükség. Védekezésre több — a szőlőmolyok ellen is engedélyezett — rovarölő szer használható. Az amerikai szőlőkabóca imágója sárgaszínű fogólapokkal gyűjthető. Ezért az imágórajzás fogólapokkal jól nyomon követhető. A sárga színű fogólapokat legalább hetente ellenőrizzük! Az amerikai szőlőkabóca ellen engedélyezett szerek: Laser, Decis Mega, Fendona 10 EC, Karate Zeon CS.