Back to top

Méhlegelők növényei

Az utóbbi években több fontos hazai vadbeporzó faj egyedszáma is csökkent, a táplálkozási lehetőségek beszűkülése, a növénytermesztés szerkezetének átalakulása, élőhelyeik megszűnése a szántóföldek környezetében és az iparszerű gazdálkodási rendszerben alkalmazott gyomirtók és növényvédő szerek hatására.

A mesterséges méhlegelő-keverékek − a méztermelésen kívül − a szántóföldi környezetben történő élőhelyteremtést és a talajvédelmet is szolgálják.

A méhlegelő-keverékek használata azt célozza, hogy a mézelő méhek számára bőséges nektárforrást hozzunk létre, megteremtve ezzel a bőséges mézhozam elérésének alapjait. Ezzel bizonyos tekintetben a vadméhek számára is jobb táplálkozási lehetőséget nyújtunk, ami valamennyire elősegítheti elszaporodásukat.

A vadméhek és a mézelő méhek pollenigénye azonban nagyon különböző, ezért a legtöbb vadméhcsoport számára más pollenforrások kedvezőek, mint a mézelő méheknek.

Fontos tehát kihangsúlyozni, hogy a vadméhek elszaporítására speciális, a mézelő méhek igényeitől jelentősen eltérő növénykeverékek használata lenne szükséges, mivel más hártyásszárnyú rovarfajokról van szó, a táplálkozásuk is más növényfajokon alapul.

Csibehúr
Csibehúr
A méhlegelő-keverékekre jellemző, hogy több együtt kivethető fajból állnak, amelyek lehetnek csak egynyári és csak évelő fajok, de ezek kombinációja is. Méhlegelőnek nevezzük egy terület természetes és telepített vagy vetett, nektárt, virágport, édesharmatot és propoliszt adó növényzetének összességét, amelyek tavasztól őszig, az úgynevezett hordási időszakban virágoznak. Mesterséges méhlegelőnek számít például a mézelő méhek számára gyakran vetett, jó nektár- és pollentermelő mézontófű. A telepített méhlegelő virágzási idő szerint lehet tavaszi (csibehúr, repce, bíborhere, fehér mustár), nyári (bükkönyfélék, facélia, szegletes lednek, somkóró, fehér here, lucerna, vörös here, baltacím, napraforgó, facélia, pohánka) vagy nyár végi (napraforgó, pohánka, szarvaskerep, vöröshere).

Elsőrendű méhlegelő az olyan vidék, ahol kora tavasztól késő őszig mindig találnak a méhek gyűjteni valót, időnként pedig tömeges hordásra is mód nyílik.

Ilyen kevés helyen akad, leginkább csak a Dunántúl és a Felvidék akácosainak közelében. A természetes méhlegelők csökkenése és a kedvezőtlen időjárás miatt lényeges a természetes méhlegelő kiegészítése, a gyűjtési időszak meghosszabbítása a vetett méhlegelők alkalmazásával. Például az akác virágait tönkretehetik a kései fagyok, tökéletes kihasználását pedig gyakran akadályozza a virágzásakor uralkodó szeszélyes, hűvös, esős, vagy túlságosan meleg, száraz tavaszi időjárás.

Méhlegelő-növénymagkeverék
Méhlegelő-növénymagkeverék
A méhlegelőnek nélkülözhetetlen tartozékai a virágport adó növények is. Ilyenek a gazdasági növények közül például a repce, a mustár, a mák, a csillagfürt, a napraforgó, a mézontófű, vagy a tökfélék.

A nektárt a növények nektártermelő mirigyei választják ki, különböző cukrokból, vízből, szerves savakból, esetleg vitaminokból, ásványi elemekből áll.

A nektárokból eddig 36-féle cukrot sikerült kimutatni. A nektár és a méz jellegét a benne előforduló cukrok minősége és aránya határozza meg.

A nektárt termelő növényeket „mézelő” növényeknek is nevezzük. A jó talajállapot, az elegendő csapadék és napsütés, a növény tápanyag- és vízellátottsága biztosítja a bőséges nektárkiválasztást. A méhek a nektárt szipókájukkal szívják fel, amelynek hossza átlagosan 6,5 mm, ami a hosszabb pártacsövű virágok (pl. lóbab) esetében nem teszi lehetővé, vagy megnehezíti a nektárgyűjtést.

A növénykeverék alkalmazásával jól kihasználhatjuk az adott táj ökológiai adottságait, mert az aktuális időjárási viszonyok a keverék valamelyik tagjára nézve többnyire kedvezőek. Az ország egész területén, a legtöbb mezőgazdasági művelésre alkalmas talajon vethetők a méhlegelő-keverékek, jó nektárprodukciót azonban csak a legalább közepes tápanyag-ellátottságú, jobb vízmegtartó képességű talajokon várhatunk. Vetőágyra igényes fajok az apró magvúak (pillangósok, herefélék, mézontófű), valamint igényesebb fajok még a mézelő gyógynövények.

A keverékekben alkalmazott növények közül a baltacim és a fehér somkóró mélyen gyökerezik (2,5-3 m-re jut le a gyökere) és meszes talajokon fejlődik megfelelően.

A mézontófű, az olajretek és a pohánka, a többi faj gyökérzetének fő tömege a talajszelvény 10-80 cm-es rétegében fejlődik ki. A keverékalkotó fajok közül a tarka koronafürt a talajjal szemben különösebben nem igényes. Termesztésére a laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű homokos vályog, vályogtalajok a legalkalmasabbak. Bár kedveli a meszes talajokat, de a lucernát már nem termő 5,0 pH körüli savanyú talajon is megél és jó termést ad. A keverékben gyakran alkalmazunk fűféléket (10%, csenkeszek, réti perje) a gyomok kiszorítására, a talaj gyorsabb takarása és az erózió elleni védelem céljából. Ezen kívül gabonafélét is alkalmazhatunk a bükkönyfélék támasztónövényeként.

Kereskedelmi forgalomban kész méhlegelő-magkeverékek is kaphatók mind a nagygazdák, mind a kiskerti tulajdonosok számára.

Mélyen gyökerezik a fehér somkóró
Mélyen gyökerezik a fehér somkóró
A méhlegelő keverékekben 2-6, de akár 10-féle növényfaj is alkalmazható. Pillangós virágú fajok: fehér somkóró (Melilotus albus), baltacím (Onobrichys viciaefolia), tarka koronafürt (Coronilla varia), szegletes lednek (Lathyrus sativus), fehér csillagfürt (Lupinus albus), bíborhere (Trifolum incarnatum), vörös here (Trifolium pratense), fehér here (Trifoium repens), szarvaskerep (Lotus corniculatus), takarmány bükköny (Vicia sativa). Egyéb szántóföldi növények: közönséges mézontófű (Facelia tanacetifolia), fehér mustár (Sinapis alba), repce (Brassica napus), olajretek (Raphanus sativus var. oleiformis), napraforgó (Heliathus annuus), pohánka vagy hajdina (Fagopyron esculentum), csibehúr (Spergula arvensis). Gyógy- és aromanövények: orvosi zsálya (Salvia officinalis), muskotályzsálya (Salvia sclarea), izsóp (Hyssopus officinalis), kerti borágó (Borago officinalis), édeskömény (Foeniculum vulgare), moldvai sárkányfű (Dracocephalum moldavicum).

A táblázatban példát mutatunk egyéves és évelő fajokat is tartalmazó növénykeverékre, közepes vízellátottság és közepes táperőben lévő talaj esetén.

Rövid életű évelő a muskotályzsálya
Rövid életű évelő a muskotályzsálya
A százalékos arány a monokultúrában használt magmennyiséghez viszonyított arány, vagyis a legtöbb növényfaj esetében a monokultúrában kivetett magmennyiség ötödét alkalmazzuk. Kedvező viszonyok esetén két, szárazabb viszonyok között egy alkalommal kaszáljuk a keveréket. Az évelő fajok kihajtanak a következő évben, az egynyári fajokkal tavasszal kiegészíthető a keverék felülvetéssel vagy magpergés útján is megjelenhetnek, de az nem vezet minden esetben kielégítő talajfedéshez.

Fontos, hogy a növényfajok virágzási ideje kiegészíti egymást, és így a vegetációs időben folyamatos virágzást nyújtanak.

A vetés ideje, mélysége és zárása a növények igénye mellett az adott talaj állapotától és a csapadékviszonyoktól függ. A vetésre leggyakrabban a tavaszi időszak (március második fele — április első harmada) javasolt, valamint elegendő csapadék esetén nyár végén is vethetünk. A keveréket legnagyobb számban apró magvú pillangós növények alkotják, így a talaj-előkészítést is ezekhez kell igazítani. Tavaszi vetés esetén a talajt elegyengetjük és előkészítjük a mag­ágyat.

A talaj aprómorzsás szerkezete a vetés mélységéig kívánatos.

A talajt 10-15 cm mélyen munkáljuk meg kultivátorral, majd hengerezzük. Laza szerkezetű talajon vetés előtt is célszerű a talajt tömöríteni, hengerezni.

Városi méhlegelők

A fővárosban és más városokban is találkozhatunk nagy felületet befedő városi méhlegelő- területekkel az új szemléletű zöldfelület-gazdálkodás keretében. Ezeken a területeteken a növényfajok gyakran az eredeti flóra meghagyásával és kíméletes kaszálásával maradnak fenn, illetve a virágzó kétszikű fajok elszaporodása várható.

A FŐKERT kezelésében és fejlesztésében a fővárosban több helyen is 2-3 ha területű természetes vadvirágos rét, méhlegelő — területeket láthatunk, ahol az intenzíven fenntartott területek évi 5-7 kaszálásával szemben csupán 1-3 kaszálást végeznek, a csapadék mennyiségétől és eloszlásától függően. A kevesebb kaszálás miatt a területen a vadvirágok (pl. zsályák, boglárkák, ibolyák, habszegfűk, lednekek és más pillangósvirágúak, kutyatejek, veronikák) is meg tudnak erősödni, virágoznak, majd elvetik a magjukat. A következő évben a terület növényzetének sokfélesége ugrásszerűen nő, ahogyan a természet visszaveszi a teret a mesterségesen vetett gyepektől. A vadvirágok és a kevésbé bolygatott zöldfelületek élő- és táplálkozóhelyet nyújtanak a rovarvilág (pl. lepkék, méhek, katicák, szöcskék, kabócák) számára, melyek egyúttal az énekesmadaraknak (füzikék, poszáták, cinegék, rigók, csuszkák, pintyek) jelentenek táplálékot. Ezzel a vadvirágos rétek városi kaszálóként mind a növény-, mind az állatvilág változatosságát növelik.

Az apró magvak számára 1-2 cm-es vetésmélység a kedvező. A nagyobb magvú fajokat (mint amilyen a csillagfürt, napraforgó, pohánka, baltacím, olajretek, szegletes lednek) 5-6 cm mélyre célszerű vetni. Ezért ha pontosan akarunk eljárni, akkor két menetben történik a magvetés, először a nagy magvú, majd az apró magvú fajokat vetjük el.

Forrás: 
Kerti Kalendárium
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kerti Kalendárium 2022/8 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Agráriskola a végeken

Történelmileg Magyarországot jól „lefedik” a középfokú mezőgazdasági szakképző iskolák, területileg is, vagyis az ország minden településéről viszonylag kevés utazással elérhető valamelyik agrárképzést nyújtó szakoktatási intézmény, technikum vagy szakképző iskola, és legtöbbjük kollégiumi elhelyezést is biztosít.

Azerbajdzsán a harmadik legnagyobb mogyoró exportőr a világon

2022-ben összesen 67 ezer tonna mogyorót takarítottak be Azerbajdzsánban. Ezzel az ország a globális piacokon a harmadik legnagyobb mogyoróexportőr – mondta Szurhaj Novruzov a mezőgazdasági minisztérium tisztviselője.

A támogatások nem húzzák ki a gödörből a zöldségtermesztőket

Egyre nagyobb a boltok polcain a rivalizálás a hazai és a külföldi fagyasztott, illetve konzerv zöldség-gyümölcstermékek között. Hogyan tudják ezek a hazai termék felvenni a versenyt a külföldivel, és miként reagálnak minderre a fogyasztók? Erről a kérdéskörről, továbbá a magyar zöldségtermesztés aktuális helyzetéről és jövőjéről beszélt Sebesta Péter, a Magyar Hűtő- és Konzervipari Szövetség elnöke az MMG Direkt legutóbbi adásában.

Dísznövények: új érzések, új irányzatok

A Holland Virágiroda ismét csokorba gyűjtötte és egy-egy téma köré csoportosította azokat a stílusjegyeket, amelyek 2023-ban hatással lesznek a vágott virágok, szoba- és kerti növények kereskedelmére is. Négy különböző irányzatot határoztak meg a Tuinbranche Nederland, az iBulb, az INretail és a Nijman + Van Haaster ügynökség szakemberei a kor szelleméhez és az aktualitásokhoz igazodva.

Talajaink védelme a tudomány erejével

A Magyar Talajtani Társaság és az Agrárminisztérium együttműködésének köszönhetően a tárca épületében került kiállításra az év talaja, a herceghalmi mészlepedékes csernozjom szelvénye.

A méhészeti ágazat változásai

A magyar agrárium egyik nemzetközi jelentőségű, kiváló termékeket előállító, nagy szaktudást és sok élőmunkát igénylő ágazata a méhészet. Az elmúlt évtizedben számos intézkedés segítette a méhészetet, amivel a magyar méhészek versenyképessége erősödhetett.

Az illatos Tramini és értékes utódai

Sok kedvező tulajdonsága miatt magyar szőlőnemesítők is használták keresztezéseikhez a Piros traminit. A fajta átadta utódaiba a jó cukorgyűjtő hajlamot, a fagytűrést, a termékenységet és a korai érést. Három államilag elismert fehérborszőlő született ezekből a keresztezésekből, mindegyik zamatos minőségi bort ad.

Fenntarthatóság az almatermesztésben

Hetven országból érkezett tizenhatezer látogatóval zárta háromnapos rendezvénysorozatát a 12. Interpoma kiállítás Bolzanóban. Négy év kihagyás után került sor a nemzetközi találkozóra, és rekordot döntött a külföldi érdeklődés.

Lábunk alatt a kincs

A talaj létfontosságú a világ táplálásában – mondta Csü Tong-jü, a FAO főigazgatója a Talajok a Táplálkozásért Világszimpózium megnyitóján. – A talaj egészsége jelentősen hozzájárul az éhezés megszüntetéséhez és a bolygó egészségének helyreállításához – feltéve, hogy kezeljük a talajt fenyegető globális veszélyeket, beleértve a tápanyaghiányát is.

Méhészét: kapcsolat a Nosema ceranae és a csendes anyaváltás között?

Tekintettel arra, hogy a Nosema ceranae okozta fertőzés a dolgozóméhek egészségére halálos következményekkel is járhat, így hatással lehet az anya egészségére is. Egy kísérlet kimutatta, hogy a kórokozó az anya fiziológiai változásaira van hatással. Milyen kapcsolatban van ez a jelenség a csendes anyaváltással?