Ennek eredményeként számos ismeretterjesztő anyag született a témában, közülük is a legátfogóbb a szakmaközi szervezet gondozásában a közelmúltban megjelent Green City – Zöldebb, egészségesebb városokért című kiadvány.
A Zöld Városok Európában kezdeményezés öt fő célterületet (klímaváltozás, egészség és jóllét, gazdaság, biodiverzitás, illetve társadalmi kohézió) fogalmazott meg, melyek mindegyike egy-egy nagyobb gondra és annak lehetséges megoldásaira hívja fel a figyelmet.
A klímaváltozás, az éghajlat tartós átalakulása napjainkban már a hőmérséklet, a csapadékmennyiség és a széljárás változásában is érzékelhető. A változás alapvetően természetes folyamat, üteme azonban az emberi tevékenység következtében egyértelműen felgyorsult. A klímaváltozás legfontosabb okai között lehet megemlíteni a fosszilis energiahordozók miatt megnövekedett szén- dioxid-kibocsátást, valamint a természetes élőhelyek pusztulását.
A megfelelő zöldfelület-kezelés, például esőkertek létrehozása, vízáteresztő burkolatok alkalmazása segíthet a hirtelen lezúduló csapadék megfogásában, a városi hőszigethatás mérsékléséhez pedig a növényzet, a zöldfalak, zöldhomlokzatok és zöldtetők vannak segítségünkre.
Jótékonyan hat
A szakszerűen kialakított zöldfelület nem csupán a városi klímára hat kedvezően, hanem a gazdaság fenntartásában is szerepet játszik. A TEEB-Stad modell (The Economics of Ecosystems and Biodiversity in the City – a városi ökoszisztémák és a biodiverzitás gazdasági jelentősége) mérhetővé teszi a zöldfelületek által biztosított előnyöket. Számos kutatásban vizsgálják a növények és a gazdaság kapcsolatát a zöldfelületek vonatkozásában. Régóta kutatott és bizonyított tény, hogy a növények segíthetnek csökkenteni a stresszt, ami a mai rohanó világunkban különösen előnyös. A különböző forrásból származó szennyezettség (pl. zaj, fény, por) szinte kötelező velejárója a városnak, mértékét azonban a növényzet és annak minősége jelentősen befolyásolja.
A városban élő emberek nemcsak a helyi biodiverzitásra vannak hatással, hanem távolabbi területek élővilágát is befolyásolhatják döntéseikkel és cselekedeteikkel, gondoljunk itt a legegyszerűbb dologra, például a szemetelésre. A biológiai sokféleséget növelik a növények, és izgalmas változatosságot mutatnak, hiszen őshonos fajok mellett számos kertészeti változattal tarkított növényegyüttesek (fák, cserjék, évelők) díszítik a városi zöldfelületeket. Ez mindenképpen jó kiindulási alapot nyújt, ha a városok állatvilágát is támogatni szeretnénk. A beporzóbarát kertek többféle ízeltlábú számára nyújtanak táplálékot, búvó- vagy szaporodóhelyet. Az ilyen növénytársítások kis helyen létrehozhatók, ha pedig elég sűrűn, „berepülhető” távolságban vannak egymástól, akkor átjárhatók lesznek az állatok számára. Kialakításuk során cél az eltérő virágzási idejű, nektáradó növények telepítése, így kora tavasztól egészen késő őszig betöltik funkciójukat. Ráadásul a jól megtervezett társítás kifejezetten figyelemfelkeltő az évszakonként változó megjelenésének köszönhetően.
A lakóházak vagy lakóparkok környezete alkalmas lehet a társadalmi élet fellendítésére, a lakóépületek előtti kisebb-nagyobb gondozott kertek árulkodnak az ott élőkről, üdítően hatnak a lakóközösségre. Ez az alapja számos, a társadalom mozgósítását célzó kezdeményezésnek, melynek szereplői a magánemberek mellett lehetnek civil csoportok, intézmények (óvoda- és iskolakertek) és más közösségek (közösségi kertek). Ezekkel együtt egy új fogalom is megjelent, a városi mezőgazdaság: ez a múltból merítő, mégis előremutató tevékenység megfelelő növényválasztással kis területen, akár egy ablakpárkányon is végezhető, így városi kertészkedésnek is nevezhetjük. Egyértelmű, hogy önellátásra nem alkalmas, azonban a termést érlelő növény nevelése kifejezetten előnyösen hat a szorgos kertészre.
Megfelelőt a megfelelő helyre
A városi fák részt vesznek a hőszabályozásban, csökkentik a hőszigetjelenség intenzitását, tisztítják a levegőt, továbbá javítják a városban élők közérzetét is. Ahhoz azonban, hogy egy fa hosszú életű legyen a városban, és kiélvezhessük a fák által nyújtott előnyöket, körültekintően kell megválasztani a fajokat, fajtákat, összhangban a fásítandó terület rendeltetésével is.
Környezeti igényeinek, ellenálló képességének ismerete is fontos szempont, hiszen a városban számos abiotikus stressz éri a növényeket. A teljesség igénye nélkül városi telepítésre használt és javasolt fafajok például a korai juhar (Acer platanoides), a magas és a virágos kőris (Fraxinus excelsior és F. ornus), az ezüsthárs (Tilia tomentosa), valamint a szívlevelű és a karéjoslevelű szivarfa (Catalpa bignonioides és C. ovata) is.
A cserjék kifejezetten változatosan alkalmazható növények, felhasználhatók cserjesorok, sövények kialakítására, melyek por- és zajfogókéként működhetnek. Ültethetők szoliterként és dézsába, vagy egynyári és évelő virágágyak háttérnövényeiként, továbbá nagyobb termetű fák előterébe. A kúszó-futó habitusú növények nem ritkán a zöldfalak alapját is adják. Kis gondozási igényük és széles tűrőképességük miatt a városi zöldfelületeken gyakran alkalmazott cserjék a borbolyák (Berberis sp.), a gyöngyvesszők (Spiraea sp.), a somfélék (Cornus sp.), a prágai bangita (Viburnum × pragense), a fagyalfélék (Ligustrum sp.), illetve a rózsák (Rosa sp.).
Városokra szabható, kis gondozási igényű, hosszan díszítő, szélsőségeket is tűrő növény-összeállításokat hozhatunk létre belőlük, akár beporzóbarát ágyásokat is. Jól kombinálhatók, bekerülési költségük alacsony, mégis hosszú évekig díszítenek és már a zöldítés kezdeti szakaszában is látványosak. A választáskor főként a fény- és vízigényüket kell szem előtt tartani. Az elmúlt évek forró nyarai miatt most a nagy fény- és hőigényű, jó szárazságtűrő növények kerültek a figyelem középpontjába. Gyakran ültetett évelőfajok a levendulafélék (Lavandula sp.), a macskamentafélék (Nepeta sp.), a ligeti zsálya (Salvia nemorosa), a cickafarkfélék (Achillea sp.), a kasvirágok (Echinacea sp.), a kúpvirágok (Rudbeckia sp.), illetve a varjúhájak (Sedum sp.).
Ezek a botanikában a hagymával mint szaporítóképlettel rendelkező növényeket jelentik, a kertészetben viszont már ebbe a csoportba sorolják a gumós és hagymagumós fajokat is Gyakorlati szempontok alapján pedig megkülönböztetjük az ősszel ültetendő, áttelelő, valamint a tavasszal ültethető fagyérzékeny hagymásokat. Előbbi csoportba tartoznak a tulipánok, nárciszok, jácintok, liliomok és a krókuszok, utóbbiba soroljuk a kánnát, a szerelemvirágot, a dáliát és a kardvirágokat. A tavaszi összefüggő virágszőnyegeket sokszor alkotják a hagymások, de felhasználásuk túlmutat a rövidnek tűnő tavaszi szezonon, hiszen a liliomokkal például évelőágyásainkat is színesíthetjük, ráadásul a nem fagyérzékeny fajták hagymáit nem szükséges felszedni a tél előtt, így évről évre nagyobb virágtömeggel örvendeztetnek meg mindenkit.
Az obligát egynyáriak közé tartozó fajok növényei bármilyen körülmények között elpusztulnak egy év után. A fakultatív egynyári növények általában trópusi származásúak, és a magyar klímán egynyáriként termeszthetők, de hazájukban, géncentrumukban akár több éven keresztül is élhetnek. A magyar fajták közül gyakran ültetik a városokban a bársonyvirágokat (Tagetes sp.), a celóziákat (Celosia argentea cv.), amelyek a jelenlegi klímát viszonylag még jól tűrik.
Elkészült a kiadvány
|
A Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezete a Hungarogreen 2022 szakkiállításon mutatta be a Green Cities for Europe uniós kampány támogatásával készült Green City – Zöldebb, egészségesebb városokért című kiadványát. A programba a szakmaközi szervezet 2021-ben kapcsolódott be, akkor készült el első kiadványa, a Faápolási kézikönyv. Mindkét könyv e-learning tananyagként is elkészül. A Green City – Zöldebb, egészségesebb városokért kiadvány célja, hogy a lakosság figyelmét felhívja a városok zöldítésének fontosságára és ehhez segítséget és biztatást is adjon. Foglalkozik a zöldfelületek szerepével a klímaváltozás elleni küzdelemben, az emberek egészségének fenntartásában és a zöldterületek gazdaságra gyakorolt hatásával. A szerzők a megállapításokat nemzetközi és hazai kísérletek eredményeire alapozzák, részletesen írnak a városi zöldfelületek növényeiről, a biológiai sokféleség meghatározó fontosságáról a városokban. A kiadvány külön részt szentel a települések újrazöldítésére alkalmazható természetközeli és ökológiai módszereknek. Kitér arra is, hogy a megfelelően kialakított városi zöldfelületek hogyan alkotnak zöldhálózatot, hogyan szövik át a várost és hogyan teremt új lehetőségeket a természeti területek megőrzése és kezelése a városi zöldfelületek tervezésében. Ahhoz, hogy fenntartható városokat, fenntartható jövőt lehessen tervezni, növelni kell a városokban a növényzettel borított területek nagyságát. Az élhető városok felépítéséhez és fenntartásához mind fontosabb a városvezetés és a lakosság közötti együttműködés szorosabbá tétele, napjainkban egyre gyakrabban kapcsolódnak be civil csoportok és szervezetek is a zöldfelületek gondozásába. Az óvoda- és iskolakertek a jövő nemzedékét tanítják meg a természetvédelemre, a fenntarthatóságra, a kiadványban sok más mellett erre is számos gyakorlati, megvalósult példát találunk.A fenntarthatóság elvét követve egyre több szerep jut az évelőknek – akár az egynyáriak rovására is –, hiszen kisebb ökológiai lábnyomot hagynak, miután nem kell minden évben újat ültetni belőlük, így termesztésük is gazdaságosabb. Az egynyári növények által képviselt habitust, formákat, élénk színeket azonban az évelők nem helyettesíthetik mindenben, így ezek a növények soha nem mennek ki teljesen a divatból.
Horotán Katalin, Kisvarga Szilvia, Orlóci László
