A hosszú évek alatt termőre forduló gyümölcsfákkal ellentétben az augusztusban elültetett szamócapalánták gyümölcsét már szedhetjük is tavasszal.
A fajtaválasztásnál célszerű figyelembe venni, hogy a származási hely környezeti adottságai hasonlóak legyenek, mint hazánkban. A klímaváltozás miatt érdemes a mediterrán fajták között keresgélni.
Házikertben más szempontok érvényesülnek a fajtaválasztásnál, mint a gazdálkodók esetében. Az egyszer termő fajták a legelterjedtebbek, mert a klímánkon ezek adják a legnagyobb méretű és legbiztosabb termést. Amikor saját magunknak termesztünk, hangsúlyosabbá válik a harmonikus íz, és a vegyszermentes termesztés miatt a kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállóság.
A napszakközömbös, azaz folytontermő fajták augusztus és október között adják le termésük nagy részét. Jellemzően igen jóízűek. Virágzásuk idején hazánkban jellemzően nagy meleg van, emiatt a termékenyülésük nem megfelelő, több a torz gyümölcs, ezért kevésbé elterjedtek az üzemi termesztésben. Házikertben érdemes lehet az egyszertermő fajták mellé beválogatni néhány folytontermőt is, így téve teljessé az érési sort. Hazánkban a 400 m, vagy afeletti tengerszint feletti magasságon megfelelőbb számukra a klíma.
A legjobb, ha augusztusban ültetjük el a palántákat. Választhatunk tápkockás vagy szabadgyökerű zöldpalántát; az előbbi drágább, de jobban tárolható és biztosabb az eredése. Vásárolhatunk hűtőházban átteleltetett (frigo) palántákat is, amelyeket tavasszal ültethetünk ki a kertbe. Ezekről körülbelül 10 héttel az ültetés után tudunk szüretelni, de az ilyen típusú palánta készítésének energiaigénye igen magas, ezáltal nem fenntartható.
Kísérletek bizonyítják, hogy ha a megvilágítást a felére csökkentjük, az aromaanyagok mennyisége is a feleannyi, a cukortartalom pedig hetedére csökken, ha a növényt mélyárnyékban neveljük. A kertünkben is érdemes napos helyre telepíteni. Vegyszermentes házikertben a szamóca esetében is érdemes betartani, hogy egy helyen ne legyenek 3-4 évnél tovább a növények. Ha van elég hely, érdemes kétévente párhuzamosan telepíteni, mert növényeink a második termőévben adják a legtöbb termést és a legnagyobb bogyókat.
Különösen fontos, hogy a szüret után vágjuk le és semmisítsük meg az összes levelet, így megelőzve a kártevők és a kórokozók felszaporodását.
A jól megválasztott művelésmóddal kellően szellős és jól megvilágított lombozatot tudunk fenntartani. A soros művelés (70-80 x 20-30 cm sor- és tőtávolság) házikertben nem a leghelytakarékosabb megoldás. Akkor lehet mégis jó választás, ha a termőhely párásabb, hűvösebb, mert így a legszellősebb a lombozat.
A bakhát könnyebben felmelegszik, laza és jól levegőzött közeg a szamóca érzékeny gyökereinek. Száraz termőhelyen, ahol kisebb a kórokozók felszaporodásának esélye, az ikersoros művelés praktikusabb, mert helytakarékosabb és a beárnyékolt talaj kedvezőbb feltételeket teremt a gyökerek fejlődéséhez.
Ha van elegendő helyünk a vándoroltatásra, vagyis minden évben egy sorral eltolni a szamócaágyást, a váltósoros művelés is megoldás lehet. Ilyenkor a szamócát 80-90 cm sor- és 20-30 cm tőtávolságra telepítjük. A második vagy harmadik termőévben a szüret után fejlődő indákat a sorközökbe tereljük, és az indanövények meg-gyökeresedése után felszámoljuk az idős növénysorokat.
Kiskertben nem szeretnénk, vagy nincs lehetőségünk üvegházat vagy fóliasátrat építeni az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok mérséklésére, de a talajtakarás megoldás lehet a problémára. A szamóca vízigényes növény. Öntözés nélkül nem is termeszthető sikerrel a klímánkon.
Hagyományosan csak a gyümölcs szennyeződését és az ebből eredő rothadást igyekeztek megakadályozni az időszakos mulcsozással, viszont komoly növényvédelmi, érésidőt befolyásoló, talajvédő és víztakarékossági szerepe is van a talajtakarásnak. Ne feledjük: egészséges, élő talaj, egészséges növények! A cél a talaj termékenységének megőrzése és növelése, aminek a jól kivitelezett talajtakarás az egyik leghatékonyabb eszköze, lehetőség szerint az év minél nagyobb részében.
A takaratlan talajhoz képest a különböző színű és anyagú talajtakarók befolyásolják a mikroklímát az eltérő fény-, hőelnyelő és -visszaverő tulajdonságaik miatt, főleg kora tavasszal, mielőtt a lombozat záródik. A sötétebb anyagok több hőt nyelnek el és jobban felmelegítik a talajt, míg a világosabbak a talajt hűtik, a levegőt melegítik, mert inkább visszaverik a sugarakat. A szamóca esetében a kora tavaszi időszakban a talaj melegítésével érhetünk el koraibb és nagyobb termést.
A fekete agroszövet drágább, de légáteresztő és tartós anyag. Piros polietilén fóliát is javasolnak a gyártók, kifejezetten a fotoszintézisre gyakorolt kedvező hatása miatt. Saját kertünkben is kipróbálhatjuk ezeket az anyagokat, de környezetvédelmi szempontból és talajéletre gyakorolt negatív hatásuk miatt megfontolandó. A fekete fólia további hátránya lehet, hogy a fejletlen növényállomány alatt túlmelegszik, akár 65-70 °C-ra is, ami a gyökértevékenység leállásával, illetve a gyökerek pusztulásával járhat.
Nyáron a felforrósodott fóliával érintkező gyümölcsök a szüret után hamar megpuhultak, mintha megfőttek volna a növényről leválasztva. A tápanyag-utánpótlás is nehézkes az ültetőlyukakon keresztül. A fóliák megsérülnek, amikor az ültetőlukakból próbáljuk eltávolítani a gyomokat, és egyes gyomfajok, például a tarackbúza képes áttörni, kilyukasztani is a műanyagot.
Alkalmazásukkal néhány nappal (akár egy héttel is) későbbre tolódhat a virágzás és az érés kezdete, ami gyakran előnyös, mert az áprilisi fagyok, amelyek alapesetben a virágzás idejére esnek az utóbbi időben, elkerülhetők használatukkal. A talajhűtő és nedvességmegőrző hatás nyáron is hasznunkra válhat az egyre forróbb, aszályosabb időszakokban, ami a változó klíma következménye. Az ökológiai gazdálkodás tápanyag-utánpótlási és gyomszabályozási gyakorlatába is jobban illeszkednek ezek az anyagok, mert könnyebben kijuttathatók a szilárd állagú szerves trágyák, és maguk a takaróanyagok is tápanyagot szolgáltatnak bomlásuk közben. A gyomelnyomó képességük valamivel gyengébb, mint a műanyag fóliáknak, viszont a gyomok eltávolítása sokkal könnyebb a szerves takarókból. Ökológiai termesztésben inkább a szerves talajtakaró anyagok használatát ajánljuk.
A legtöbb kiskertben javasolható művelésmódhoz, ahol az indanövények legyökereztetése a módszer lényege, csak a szerves talajtakarók illeszthetők.
Madaras Krisztina
