0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Zöldfelületek – Növényorvos a közterületen

A növényvédősöknek is sok tanulsággal szolgál ez az év, és az előrejelzések alapján hasonló időjárásra kell felkészülnünk a jövőben is. Kánikulai forróságra, aszályra, és időnként viharokkal kísért, özönvízhez hasonló esőkre számíthatunk.

A szélsőségesen száraz és forró időjárás próbára tette a károsítókat is. A hűvösebb és csapadékosabb időjárást kívánó kórokozó gombákkal nem volt sok gondunk, többségük fertőzéséhez ugyanis bizonyos ideig tartó levélnedvesség-borítottság kell.

A felszínen tartózkodó lágy testű kár­tevők is „kiszáradtak”. A korábbi évektől eltérően nyáron már nem kaptunk lakossági bejelentéseket a levéltetvek vagy az amerikai lepkekabócák váladékától, a méz­harmattól ragadós padok, autók miatt.

A közterületi növényeket, a gyepeket viszont nagyon megkínozta a szárazság, miközben néhány gyomfaj ezt is kibírta.

Az idei év szimbóluma is lehetne az augusztus 9-én készült a fotó a retro kővályúról: a beletelepített növények már hetekkel korábban kiszáradtak, a gyomok és a fal melletti bálványfa viszont szépen zöldellnek.

A lisztharmatoknak elegendő volt a hajnali párából lecsapódó nedvesség ahhoz, hogy életben maradjanak, sőt, terjedtek is. Elmondhatjuk, hogy a lisztharmatok évtizedét éljük. Ezt alátámasztja az is, hogy már több mint tízezer gazdanövényen (kizárólag zárvatermőkön) leírták valamelyik fajukat. Kevés kivételtől eltekintve gazdaspecifikusak, „saját lisztharmatuk” van a közterületi növényeinknek is. Tehát nem kell félni attól, hogy például az oly gyakran lisztharmatos piros virágú vadgesztenyéről átterjedne a gomba a platánokra. Sajátos a biológiájuk, mert csak a zöld növényi szöveten tudnak élni, ezért sok gombával ellentétben nem okoznak szövetelhalást, száradást. Nem hatolnak a szervek szövetébe, inkább csak együtt élnek a megtámadott növényekkel.

Mindezek ellenére jogosan soroljuk őket a kórokozók közé, mert a leveleken, a vesszőkön és a terméseken kialakuló jellegzetes fehéres-szürkés gombaszövet vizet, tápanyagot von el a gazdanövénytől és a légzését is felpörgeti.

Ezzel magyarázható, hogy a kártevőktől (rovaroktól, atkáktól) sínylődő növények pusztulását felgyorsítja a lisztharmatfertőzés. A városi növények díszítőértékét pedig akár százszázalékosan is csökkentheti.

A lisztharmatfajoknak hasonló a biológiájuk és a környezeti igényük. A díszfák károsítóit nem kutatták olyan szinten, mint a gazdaságilag sokkal jelentősebb szőlőét, ezért hasznos, ha megismerkedünk a szőlőnél leírt kutatási és gyakorlati eredményekkel. A szőlő lisztharmata 4 és 34 °C között terjed (legerősebben 25-28 °C között), és minimális nedvesség, pára is elegendő a gombakonídiumok csírázásához. A szőlőültetvényekben ezért megelőzésképpen majd mindegyik permetlébe adagolnak ellene valamilyen gombaölőt. Tehát országos átlagban évente hét-nyolc alkalommal biztosan védekeznek ellene.

Hányszor kellene permeteznünk a platánt, a vadgesztenyét, a tölgyet, a szivarfát, a mogyorót, a rózsát, a borbolyát, a díszalmát, a juharokat, a mahóniát, az orgonát vagy a kecskerágót a lisztharmat ellen?

Évente hét-nyolc alkalommal? Ezt a költségvetés nem bírná el és a lakosságot is zavarná a sűrű permetezési forduló. Az ellenálló fajták nemesítése és ter­mesztésbe vonása lenne az igazi megoldás.

Jelenleg annyit tehetünk, hogy tavasztól őszig minden kezelésnél lisztharmat elleni készítményeket is teszünk a permetlébe. Szerencsére felszívódókat és kontakt kéntartalmúakat is engedélyeztek a közterületekre.

A kórokozó gombákkal kapcsolatban Vajna Lászlóra mindig számíthatok, most a lisztharmatoknál segített. Köszönöm!

Forrás: Kertészet és Szőlészet