A szélsőségesen száraz és forró időjárás próbára tette a károsítókat is. A hűvösebb és csapadékosabb időjárást kívánó kórokozó gombákkal nem volt sok gondunk, többségük fertőzéséhez ugyanis bizonyos ideig tartó levélnedvesség-borítottság kell.
A felszínen tartózkodó lágy testű kártevők is „kiszáradtak”. A korábbi évektől eltérően nyáron már nem kaptunk lakossági bejelentéseket a levéltetvek vagy az amerikai lepkekabócák váladékától, a mézharmattól ragadós padok, autók miatt.
Az idei év szimbóluma is lehetne az augusztus 9-én készült a fotó a retro kővályúról: a beletelepített növények már hetekkel korábban kiszáradtak, a gyomok és a fal melletti bálványfa viszont szépen zöldellnek.
A lisztharmatoknak elegendő volt a hajnali párából lecsapódó nedvesség ahhoz, hogy életben maradjanak, sőt, terjedtek is. Elmondhatjuk, hogy a lisztharmatok évtizedét éljük. Ezt alátámasztja az is, hogy már több mint tízezer gazdanövényen (kizárólag zárvatermőkön) leírták valamelyik fajukat. Kevés kivételtől eltekintve gazdaspecifikusak, „saját lisztharmatuk” van a közterületi növényeinknek is. Tehát nem kell félni attól, hogy például az oly gyakran lisztharmatos piros virágú vadgesztenyéről átterjedne a gomba a platánokra. Sajátos a biológiájuk, mert csak a zöld növényi szöveten tudnak élni, ezért sok gombával ellentétben nem okoznak szövetelhalást, száradást. Nem hatolnak a szervek szövetébe, inkább csak együtt élnek a megtámadott növényekkel.
Ezzel magyarázható, hogy a kártevőktől (rovaroktól, atkáktól) sínylődő növények pusztulását felgyorsítja a lisztharmatfertőzés. A városi növények díszítőértékét pedig akár százszázalékosan is csökkentheti.
A lisztharmatfajoknak hasonló a biológiájuk és a környezeti igényük. A díszfák károsítóit nem kutatták olyan szinten, mint a gazdaságilag sokkal jelentősebb szőlőét, ezért hasznos, ha megismerkedünk a szőlőnél leírt kutatási és gyakorlati eredményekkel. A szőlő lisztharmata 4 és 34 °C között terjed (legerősebben 25-28 °C között), és minimális nedvesség, pára is elegendő a gombakonídiumok csírázásához. A szőlőültetvényekben ezért megelőzésképpen majd mindegyik permetlébe adagolnak ellene valamilyen gombaölőt. Tehát országos átlagban évente hét-nyolc alkalommal biztosan védekeznek ellene.
Évente hét-nyolc alkalommal? Ezt a költségvetés nem bírná el és a lakosságot is zavarná a sűrű permetezési forduló. Az ellenálló fajták nemesítése és termesztésbe vonása lenne az igazi megoldás.
Jelenleg annyit tehetünk, hogy tavasztól őszig minden kezelésnél lisztharmat elleni készítményeket is teszünk a permetlébe. Szerencsére felszívódókat és kontakt kéntartalmúakat is engedélyeztek a közterületekre.
A kórokozó gombákkal kapcsolatban Vajna Lászlóra mindig számíthatok, most a lisztharmatoknál segített. Köszönöm!