Az innovatív termesztők előnyben részesítik a külföldi faiskolák által ajánlott alanyokat, noha ezeket nem értékelték a hazai talaj- és klímaviszonyok között. Itt bizony a hazai faiskolák érdektelenségét is meg kell említenünk, akik a körülményesebb szaporítási módszerek (pl. fásdugványozás, in-vitro technikák) feltételeinek hiánya miatt bizonytalan értékű csemetét használnak az oltványok neveléséhez. Cikkemben ennek a helyzetnek az elemzésére vállalkozom, és igyekszem irányt is mutatni a fejlesztés számára.
A termesztett kajszifajták oltási kompatibilitása a faj magoncain kiváló, inkompatibilis eseteket a szakirodalomból sem ismerünk. Kajszimagoncra szemzett fáknál az alma klorotikus levélfoltosságának vírusa (CLSV) okozhat összeférhetetlenséget, rossz szemzéseredést, ez gyakran előfordul, ha vírusmentes magoncot fertőzött nemessel szemzünk be. Hasonlóan gyenge az eredés, ha a nemes vagy az alany fitoplazmás fertőzésben szenved.
A többi rokon faj, a szilvafélék kompatibilitása változó, szinte fajtánként más és más mértékben alakulnak ki összeférhetetlenségi tünetek. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezek a tünetek környezeti stressz hatására erősebbek vagy gyengébbek lehetnek. A szilvafélékkel és a mirobalánnal alkotott oltványokon gyakoribbak az edénynyalábok differenciálódási zavarai, ilyenkor a szállítóedények és a szilárdító rostok között laza kalluszsejtek maradnak, és nagyobb mechanikai igénybevétel hatására szinte sima törésfelülettel válik el a nemes az alanytól. Ez a tünet sokszor csak részlegesen jelenik meg az oltási hely keresztmetszetében, esetleg csak a fa idősebb korában. Megfigyelések szerint kialakulásában nagy jelentősége van a kezdeti időszak (3-5. év) víz- és tápanyag-ellátásának. A luxusellátású, gyorsan növő és vastagodó törzsű fáknál gyakoribbak ezek a differenciálódási zavarok. A kezdeti időszakban a tápanyag- és vízellátás visszafogásával és nyári zöldmetszéssel csökkenteni lehet ezt a veszélyt.
Franciaország déli vidékein gyakran szemzik a sárgabarackot őszibarack-magoncokra (Prunus persica), ritkábban mandulára (Prunus amygdalus) és hibridjeire. Ezzel kapcsolatban azonban hiányoznak a kísérleti eredmények a hazai fajtákkal. Spanyol vélemények szerint a kajszifajták őszibarackmagoncokkal viszonylag jól összeférnek, de a fordított oltásoknál gyakran lép fel ilyen transzlokáció-zavar. A keleti (P. pumila) és a nyugati homoki meggyen (P. besseyi) és fajhibridjein is megered a kajszi, viszont a kínai gyapjas meggy (Prunus tomentosa) magoncaira szemezve az összeférhetetlenség tüneteit mutatja. Ezekben a kombinációkban az összeférhetetlenségnek gyakori oka valamilyen transzlokációs zavar, melynek eredményeként a gyökerek éheznek, és a fa lassan elpusztul. Még a szovjet időkben a krími botanikai intézetben sok fajkeresztezést végeztek közép- ázsiai fajokkal, amelyek (VVA-1, Krymsk sorozat) azonban gyakran inkompatiblisek vagy kedvezőtlen hatásúak a terméshozásra vagy a gyümölcs minőségére.
Az inkompatibilitás kimutatására egyelőre nincsenek megbízható gyors módszerek, nem kerülhetők meg a hosszabb távú tartamkísérletek, mivel a tünetek gyakran csak a termőre fordulás táján mutatkoznak, és a környezeti stressz is jelentős szerepet játszik. A termelőknek a külföldről behozott új fajtákhoz az adott ország termelői által használt, ajánlott alanyokat is célszerű beszerezni. Ez nagyobb valószínűséggel garantál összeférhetőséget, de a mi – a származási országétól eltérő – talaj- és klímaviszonyaink (magas pH, magas mésztartalom, erősen ingadozó tél végi hőmérséklet stb.) ebbe még jelentős mértékben beleszólhatnak.
A „vadkajszi” tulajdonságai
A faj magoncait tévesen vadkajszinak is nevezi a gyakorlati szakirodalom, noha a magot többnyire apró gyümölcsű termesztett fajták (pl. Korai piros), kivadult szubspontán magoncok adják, nem pedig eredeti élőhelyükön (Északnyugat- Kína, Kelet-Turkesztán) tenyésző egyedek állományai. Ezek közül az úgynevezett „szőlőskerti” sárgabarackok közül Európában mindenütt magtermő klónokat (fajtákat) szelektáltak alanymagnyerés céljára.
A kajszimagonc rendszerint erős vagy igen erős növekedésű alanyokat ad. Csaknem minden kajszitermesztő országban szelektáltak magtermő fákat, mert azok magkihozatali aránya jobb, magjuk megbízhatóan kel és csemetéjük kellőképpen egyöntetű a faiskolában. Franciaországban egy helyi fajta, a Manicot (GF 1236) csemetéit használják a faiskolák kajszialanyként. Kanadában Ontario államban szelektálták a Haggith öntermékeny magtermő fajtát, amelynek magoncai még erősebb növekedésűek, télállók, betegségekre nem érzékenyek. Hasonló minőségű magcsemetét adnak a cseh és román magtermő kajszibarack-genotípusok.
Hazánkban Nyujtó Ferenc irányításával a korábbi gyümölcstermesztési kutatóintézet ceglédi állomásán szelektáltak tengeribarackokból magtermő klónokat (C. 1301, C. 1650 és C. 1652). A fajták ezeken az alanyokon kiegyenlítetten teremnek, a fajlagos hozamok azonban más alanyokhoz viszonyítva valamivel kisebbek, részben az erőteljes növekedés miatt.
A kajszimagonc alanyok nagyon érzékenyek a pangó vízre, viszont jól viselik a talaj magas mésztartalmát. Igen érzékenyek a verticilliumos hervadásra, valamint a CLSV (Chlorotic leaf spot virus) vírusfertőzésre, ezért csak vírusmentes nemes fajták szemzése ajánlott. A ceglédi kutatóintézet munkatársainak legújabb eredményei számos vonatkozásban a vadkajszi előnyeit mutatták alföldi viszonyok között.
Legelterjedtebb nálunk a mirobalán
Az utóbbi három évtizedben igen népszerűvé vált kajszialanyként a mirobalán, aminek több oka is van. A faiskolák kedvelik, mert jó az oltványkihozatal és szép oltványokat lehet nevelni rajta. A termelők viszont gyakran abban a hitben vannak, hogy a mirobalán azonos azzal, amit Nyugat-Európában szilva alanyként használnak a kajsziültetvényekben.
A cseresznyeszilva (mirobalán) Európában és Ázsiában őshonos, elterjedt faj, alanyként és díszváltozatait is telepítik, nagyon változatos alfaj. Jól tűri a magas talajvizet és az átmeneti vízborítottságot, viszont rosszul viseli a nagyon száraz, köves talajokat. A kajszifajták mirobalán alanyon szaporítva érzékenyebbek a fagykárra és a verticilliumos betegségre. Összeférhetetlenségre származástól függően hajlamosak, a Cegléden szelektált magoncok közül kajszi esetében csak a mirobalán C 174/sz mutatta a jeleit. A mirobalánmagoncokon lévő nemes kajszifajták erős növekedésű fákat eredményeznek, gyorsabban nőnek, korábban termőre fordulnak és terméshozamuk is nagyobb, mint vadkajszin. Óriási hátrányuk viszont, hogy nagy arányban hoznak tősarjakat. A Cegléden szelektált mirobalánok közül a C. 162-t és a C. 359-et ajánlják, viszont a C. 162 magonca a „válogatósabb” fajtákhoz (Ceglédi kedves és Ceglédi bíbor) kevésbé alkalmas.
A klónalanyoknál még fontosabb az összeférhetőség ismerete, mert inkompatibilis kombinációknál az egész ültetvény pusztulásra lehet ítélve. A fásdugványozással szaporított csemeték kevésbé sarjadzanak, mert a gyökérnyakban kevesebb ízközcsomó és benne rejtett rügy található, míg a sarjadzásra hajlamos klónok in-vitro csemetéi sok sarjat hoznak a sok gyökérnyaki ízköz miatt.
A Myrobalan B az egyik legrégibb mirobalánklón, a ráoltott fák igen erős növekedésűek és későn fordulnak termőre. Talajban nem válogat, gyümölcsösben viszonylag kevés sarjat képez. Kompatibilitása a hazai fajtákkal még nem ismert, saját megfigyelések szerint a Bergeron és a Ceglédi óriás rosszul ered rajta a faiskolában. A hazai kísérletekben igen jó kajszialanynak bizonyult az INRA Marianna GF 8-1. Kajszialanyként erős növekedésű, francia tapasztalatok szerint jól összefér a Bergeron kajszifajtával, de a Canino és a Rouge de Roussillon kajszival kevésbé. Szigetcsépi kísérletünkben erős növekedésű, de korán termőre forduló fákat adott a Magyar kajszi C. 235, a Bergeron és a Ceglédi óriás fajtákkal.
Pseudomonas-rezisztenciája jó, a fitoftórás gyökérpusztulásra a többi mirobalán alanynál kevésbé érzékeny, ellenálló a gyökérgolyvával, a Meloidogyne fonálféreg-fajokkal, az Armillaria mellea gomba fertőzésével szemben, kajszialanyként pedig toleráns a verticilliumos betegségre. Az utóbbi években itthon is terjedőben van a Myrobalan 29 C, ez is Marianna szilvahibrid. Hajtásdugványozással és in vitro módszerekkel szaporítható, erős növekedésű alany, a fát a korai években nem rögzíti eléggé a talajban, ajánlott karózni. Jól alkalmazkodik a különféle talajokhoz, nem igényes, közepesen sarjadzik. Minden fajtával igen jó a kompatibilitása.
Mirobalán és őszibarack keresztezésekkel állították elő a franciaországi Grande Ferrade-ban az Ishtara® (Ferciana) alanyt, amelyik jól összefér japán szilvákkal, kajszi-, őszibarack- és mandulafajtákkal is. A mirobalánhoz viszonyítva gyengébb, középerős vagy féltörpe növekedésű alany. A fajták korán termőre fordulnak rajta és igen bőtermők.
Erős növekedésű fajhibrid a Jaspi® (Fereley). Korán termőre fordulnak és igen jó termőképességűek a fák ezen az alanyon. Gyökérfulladásra nem érzékeny. Az újabb spanyol hibridek (pl. a Miragreen és a Mirared) jó kompatibilitást mutattak a vizsgált kajszifajták 90%-ával.
Kökényszilva és házi szilva
A szilvánál apróbb, kerek gyümölcsű, penta- vagy hexaploid kökényszilva hazánkban is előfordul, erős növekedésű, zömmel középerős alanyként ismert, de törpe szilvaalanyok is vannak köztük. A legújabb genetikai vizsgálatok azt a feltételezést igazolták, hogy a kökényszilva a kökény és a cseresznyeszilva (mirobalán) természetes hibridje, amely a két faj areájának érintkezésével Európában több helyen is létrejöhetett. A legrégibb St. Julien-klón, a St. Julien A elsősorban szilvaalany, de jól összefér a kajszifajtákkal és közepes erősségű oltványokat ad.
Külföldön előszeretettel használják kajszialanyként is az INRA Saint Julien GF 655/2-t. Ez fásdugványozással, hajtásdugványozással szaporítható klón, igen elterjedt, főleg szilva és őszibarack alanyaként használják, de kajszi számára is alkalmas. Közepesen sarjadzik a gyümölcsösben, a gyökérgolyvára nem érzékeny, és elviseli a meszes, szárazabb talajokat is. Növekedése féltörpe vagy középerős. A baktériumos rákra érzékeny. Hazánkban jó télálló, a faiskolában jó eredményeket adott, gyümölcsösben pedig középerős alanya a Bergeron, a Magyar kajszi C. 235 és a Ceglédi óriás fajtáknak. Spanyolországban ígéretesnek tartják az Adesoto 101® klónt, mert kiváló a kompatibilitása őszibarack-, kajszi-, mandula- és szilvafajtákkal, nem érzékeny a gyökérfulladásra, a vashiány által kiváltott klorózisra, jól elviseli a magas pH-t és a magas, 10-11% aktív mésztartalmat a talajban, valamint a szárazságot. A fák növekedési erélye mérsékelt, mintegy 80% a St. Julien A és az őszibarack-magoncokhoz viszonyítva. Az olaszországi alanykísérletekben viszont a San Castrese kajszifajtával kötött talajon inkompatibilitási tüneteket mutatott, a hasonló származású Adara alany pedig kötött talajokon gyengének bizonyult.
Régebbi szakirodalomból ismertek hazánkban is szilvamagoncok (Vörös szilva, Bódi szilva). Külföldön több ilyen alany van faiskolai forgalomban. Hazánkban a Fehér besztercei és a Kisnánai lószemű alanyokat részesítették állami minősítésben, amelyeket a kajszi számára tájszelekció során választottak ki helyi szilvafajtákból. A Fehér beszterceit a múlt század hatvanas éveiben a gyümölcstermesztési kutatóintézetben Nagy Pál értékelte munkatársaival. Államilag minősített alanyfajta, a Magyar kajszihoz ajánlják elsősorban, de vizsgálataink szerint más kajszifajtákkal és a szilvafajtákkal is jól összefér. Az egykori Kertészeti Egyetemen végzett kísérletek eredményei szerint is az egyik legjobb hazai kajszialany. Fásdugványozással jól szaporítható, a decemberben szedett dugványok gyökeresednek a legjobban. A kajszifák a gyümölcsösben jól erednek, de növekedésük gyengébb a vadkajszi magonchoz és a mirobalánhoz viszonyítva, a fák koronája termőkorban ezen az alanyon 35-40%-kal kisebb, fajlagos hozamuk mintegy 20%-kal nagyobb a magoncalanyon állókhoz viszonyítva. A gutaütéses pusztulás aránya ezen az alanyon a vadkajszihoz viszonyítva a felére csökkent.
A Penta® és a Tetra® az őszibarack- és a kajszifajtákkal is összefér. Növekedési erélyük alapján féltörpe-törpe fák nevelésére alkalmasak. Mindkettő életképes kajszialanynak bizonyult Ancona környékén, míg másutt inkompatibilitási problémákat láttak az első hét év után. Több kísérletben is megjelent itthon a WaVit® alany, amelynek érdemes több figyelmet szentelni. A Wangenheim régi német szilvafajta, magja elég jól kel és kiegyenlített csemeteállományt ad, a faiskolák régóta ismerik mint csemetenevelésre alkalmas fajtát. Lengyelországban középerős-féltörpe szilvafákat nevelnek ezen az alanyon karcsú orsó koronaformával. A kajszifajták viszont a Wangenheim magoncon a gyenge növekedés mellett kisebb gyümölcsméretet és nagyarányú pusztulást mutattak Lengyelországban. A WaVit® ennek a régi fajtának in vitro szaporított klónja, csemetéit is forgalmazzák a faiskolák. Kajszialanyként Ausztriában, Bécstől északra kötött talajon bevált, növekedést mérséklő alany, intenzív ültetvényekbe ajánlják, míg Bécs környékén a gyümölcs aprósodását figyelték meg rajta.
Franciaországban korábban a Zöld ringló GF 1380 klónját ajánlották kajszi-törzsnevelésre. Manapság inkább a Torinel® (Avifel) ringlótípus terjed: kimondottan nyirkos, kötött talajokra ajánlják, a gyökérfulladásra nem érzékeny. A kajszifajtákkal igen jó a kompatibilitása és hamarabb termőre fordul, mint a korábban hasonló területeken használt Reine Claude GF 1380.
Egyéb fajok és hibridekAz őszibarack, a mandula és hibridjeik nálunk nem használatosak kajszi alanyaként, noha ezeket Franciaországban (Montclar, Rubira), az USA-ban és Izraelben eredményesen alkalmazzák. Izraelben igen száraz, meszes talajokon használnak mandulaalanyokat (Alnem-sorozat) is, sőt az 1930-as években hazánkban is telepítettek keserűmandula-magoncra oltott kajszit hasonló adottságú területeken. A mandulabarack-alanyokat részben a száraz, meszes talajokkal szembeni tűrőképességük, részben a fonálférgekkel szembeni ellenálló képességük miatt (újratelepíthetőség) választják (Nemaguard az USA-ban, GF 677 közbenoltással Olaszországban, új vörös levelű hibridek Spanyolországban, pl. Monegro, Garnem, Felinem). A homoki meggyek magyar nevükkel ellentétben a szilvafélékkel mutatnak közelebbi rokonságot, oltási kompatibilitásuk alapján is őszibarack, kajszi, szilva alanyaiként használhatók. A keleti és a nyugati homoki meggyből, illetve hibridjeikből is emeltek ki ivartalanul jól szaporítható, törpe alanynak alkalmas genotípusokat (pl. Pumiselect®), noha Bulgáriában nagyarányú pusztulást figyeltek meg ezen az alanyon. A francia törpe Prumina® alanyt Olaszországban több termőhelyre kiterjedő kísérletben értékelték, de termesztési értékéről még korai nyilatkozni. Az utóbbi időben az USA-ban nagyon felkapott lett a Krymsk 1® (VVA-1), a Krímben előállított törpe fajhibrid, amely azonban mészre érzékeny, idősebb korban egyes fajtákkal inkompatibilitási tünetek jelentkezhetnek. |
Mégis melyiket?
Láthattuk, hogy a vadkajszi kivételével az összes alany bizonyos mértékű összeférhetetlenségi kockázatot rejt. Mégis melyiket válasszuk? A szilvafélék közül a klónalanyok nyújtanak nagyobb biztonságot, ha ismert a fajtákkal mutatkozó kompatibilitásuk. A magoncok a genetikai sokféleségük miatt nemcsak az összeférhetetlenség, de a kiegyenlítetlen növekedésük szempontjából sem adnak egységes állományt a gyümölcsösben.
Az eddigi hazai tapasztalatok alapján az a véleményem, hogy alföldi viszonyok között, gyengébb talajokon intenzív ültetvények kialakítása erős növekedésű alanyokon, akár vadkajszi vagy mirobalán- és szilvaklónokon is lehetséges. Dombvidéken, kiváló talajokon, magas humusztartalom és öntözés esetén előnyös lehet a növekedést mérséklő alanyok (pl. WaVit®) használata, noha megfelelő koronaalakítással és metszéssel ilyen körülmények között is számos jó példát láthatunk karcsú orsó vagy kompakt váza koronájú intenzív kajsziültetvényekre középerős vagy erős alanyokon.
Dr. Hrotkó Károly
