Egy kisgazdaság genetikai térképe

Tény, ami tény, hogy a legkiválóbb tejtermelő szarvasmarhafajta – világviszonylatban is – a holstein-fríz, ám nem szabadna megfeledkeznünk más fajtákról sem! Kistermelőként a mennyiségnél fontosabbnak tartom, hogy a tej ízletes és magas tejzsírtartalmú legyen. Ezzel prémiumnak számít a tömegtermékek bőséges kínálatával szemben, és a sajtkészítéshez is jobban megfelel a koncentráltabb tejű fajták alkalmazása.

A tehénállományunk fele tisztavérű magyartarka, 6 tehénből három, vagyis Lili, Lola és Virág. A többi mind magyartarka keresztezett, Milka R1-es, Csoki és Bambi két F1-es – mindkettő magyartarka anyától származik, egyikőjük holstein-fríz, míg a másik jersey apaságú. A jersey fajtával keresztezett Bambinak a teje jóval zsírosabb, mint a többi tehenemé (még a magyartarkákénál is zsírosabb), így sajtkészítéshez, aludttejnek, túrónak és tejfölnek még inkább alkalmas.

A termeléshez kötött tejhasznú tehéntartás támogatás tájékoztatójában idén összesen 11 tejhasznú, illetve 6 kettőshasznú fajtát soroltak fel. Így méltán gondolom, hogy a hazánkban tenyésztett és nagymértékben elterjedt fajtákon kívül más országok fajtáinak használatán is el kellene gondolkodnunk. Kis gazdaságunkban azt a tenyésztési célt tűztem ki, hogy a különböző fajták keresztezésével koncentrált tejű, közepes tejtermelésű, ellenálló üszőket tenyésztek ki. Elsődleges célom azonban, hogy tapasztalati úton bizonyosodjak meg az általam kiválasztott fajták jellegéről. Jelenleg öt üsző van az állományban, amelyek nálunk születtek. Közülük kettő tisztavérű magyartarka – Lucy és Brendy –, mivel ezt a fajtát rendkívül fontosnak tartom egy hazai kisgazdaságban. Hiszen kettőshasznú lévén, nőivarú egyedei a tejtermelésben alkalmazhatók, míg a bikák hizlalásra kiválóak. A tejelő ágazatban leginkább ismert és elismert fajtából egyetlen képviselőm van, egy R1-es keresztezett holstein-fríz, Zoé.

Valószínűleg tejmennyiségben felülmúlja majd az összes többi tehenemet, ám az ő tejének a zsírtartalma jóval alacsonyabb lesz. Másrészt neki sokkal inkább kedvezni kell majd a takarmányozás során, mivel magas holstein-fríz vérhányadából adódóan, „képes lesz feláldozni saját magát a tejtermelés oltárán”. A fajta jellemzője ugyanis, hogy a laktáció során erőforrásait a létfenntartás helyett a tejtermelésre koncentrálja. Ugyan több gazdaságban is előfordul Magyar­or­szágon a jersey, ám nem olyan népszerű, mint az előző tejhasznú fajta. Nekem egy R1-es, egy esztendős üszőm van, Abby. Előnye, hogy kis testű, így létfenntartó szükséglete is kisebb, teje koncentrált, magas tejzsírtartalmú. A fajtát sokan nem kedvelik kimondottan, egyrészt kissé élénk vérmérséklete miatt, másrészt azért, mert kis termetéből adódóan a bikaborjak hizlalásra kevésbé felelnek meg (igaz, ez a gond ma már szexált spermával való termékenyítéssel kiküszöbölhető). Ami számomra a legérdekesebb az általam keresztezett fajták közül, az a brown swiss, vagyis svájci barna. Egyáltalán nem számít elterjedt fajtának, pedig többek szerint kiválóan alkalmazható a tenyésztési eljárásokban.

Az állományunkban levő brown swiss apaságú borjú – Brooklyn – anyja a holstein-fríz és a magyartarka F1-es tehenem, így a kicsi már háromfajtás keresztezett. Kíváncsian várom, miként ütnek majd ki rajta az egyes fajták tulajdonságai, miként alakul majd a tejtermelése, illetve a tej beltartalma.

A tenyésztés fontos momentuma, hogy egy adott párosításból üsző vagy bikaborjú születik. Mivel unipara – egyet ellő – állatról beszélünk, és a vemhességi ideje 285 nap, így egy tehéntől évente egy borjúval számolhatunk. Azonban, ha szeretnénk a tejelő állományt gyarapítani, kiváló teheneinktől érdemes üszőborjút hagyni utánpótlásnak. Éppen ezért tartom fontosnak a szexált sperma használatát a kisgazdaságokban is. Abby és Zoé, a két R1-es keresztezésű tejelő üszőm szexált sperma inszeminálásával fogant. Természetesen nem 100%-os a valószínűsége ennek a módszernek sem, azonban a hiba lehetősége igen csekély.

A kisebb, vékonyabb testalkatú üszőket inkább szexált jersey spermával termékenyítettem, így egyrészt kisebb borjút várok, másrészt remek borjú származik a keresztezésből, hiszen 50%-ban jersey/tejelő vérhányaddal rendelkezik. Azonban természetesen nekem sincs kapacitásom minden születendő borjút megtartani és felnevelni tehénnek, így a kevésbé jó teheneimhez inkább kettős- vagy húshasznú apaállatot választok, mint például a magyartarka, a charolais, a limusin, a blonde d’aquitane vagy a kék-fehér belga. A borjak így rendkívül jó húsformákkal rendelkeznek, ezáltal hizlalásra kiválóan alkalmasak.

A beszűkült látókörű fajtaválasztást szeretném némileg szélesíteni hazánkban, s a kissé háttérben lévő, ám háztáji tartásra alkalmas fajtákat népszerűsíteni. Alapvető tény, hogy a keresztezett egyedek sokkal ellenállóbbak fajtatiszta társaiknál, így ebből a szempontból is célravezetők a keresztezések. Ugyanakkor, ha egy tehén több fajta tulajdonságait hordozza magában – mint például a holstein-fríz vérhányad növeli a tejhozamot, a jersey vérhányad javítja a tej beltartalmát –, abban az esetben igencsak kimagasló eredményt produkáló egyedet tenyészthetünk ki saját háztáji gazdaságunkban is.

A brown swiss szarvasmarha Fotó: Wikimedia Commons A brown swiss kettős hasznosítású fajta, bár elsősorban tejelőként tartják számon. A tehenek életteljesítménye nagyon jó, a tejtermelésében egyensúlyban van a mennyiség és a minőség. A fajta sokoldalú, termelési igényeit a rendelkezésre álló takarmánykészlethez tudja igazítani. Tejtermelése a teljes laktáció során állandó. A brown swiss átlagosan 7080 kg-os termelésével a második a holstein után a tejmennyiséget illetően. A mennyiség mellett azonban a tej minősége is kiváló: körülbelül 4%-os a zsírtartalma, és 3,5–3,8% közötti a fehérjetartalma. A brown swiss teje jó alapanyag minőségi termékek, különösen sajtok előállításához – sok híres európai sajt alapanyaga. Az olaszországi Pármai Egyetem összehasonlította a brown swiss és a holstein-fríz tejének néhány paraméterét. Ez alapján a holstein-frízzel összehasonlítva a brown swiss tejének: 8%-kal magasabb a foszfortartalma, 7%-kal magasabb kalciumtartalma, 70% a kappa-kazein BB tartalma, 16%-kal több a sajtkihozatala a parmezántermelésben. A kazeintartalom, és különösen a kappa-kazein BB teszi a brown swiss tejet kiválóan alkalmassá a sajtkészítésre. 100 kg tejből a brown swiss 8,83 kg cheddar sajtot termelt, szemben a holstein 7,80 kg-jával. A Svájcban és Olaszországban kapott eredmények azt mutatják, hogy az alvasztás gyorsabb, a túró gyorsabban megszilárdul, egyenletesebb és ellenállóbb. Több sajtféle készítéséhez már szinte csak bown swiss tejét használják: cheddar (USA), epoisse (FR), parmezán (IT). A brown swiss tejtermelése meglehetősen egyenletes a laktáció során, szélsőséges termelési csúcsok nélkül. Ez megkönnyíti az állomány kezelését, és leegyszerűsíti a takarmányozást is. A fajta hosszú élettartamú, ez intenzív termelésben átlagosan 3,5 laktációt jelent. (Forrás: European Brown Swiss Federation)