Mit kell tudnunk erről a titokzatos fajról, és milyen kutatások zajlanak nemzetközi szinten a faj megállításáért? A kérdés megválaszolására és a kérdéskörben végzett aktuális nemzetközi kutatási eredmények ismertetésére, Szerbia és Görögország után, immár harmadik alkalommal rendeztek Nemzetközi Sakál Szimpóziumot, ezúttal 2022. november 2–4. között Gödöllőn, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen. A rendezvényen 20 ország 76 szakembere vett részt, és több mint 50 tudományos anyagot ismertettek a kutatók.
A rendezvény megnyitóján Heltai Miklós, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézetének vezetője ismertette a konferencia célját: nemzetközi ismereteken keresztül összevethető lehessen a sakál elterjedésének okai, viselkedése, táplálkozási szokásai, ezen tapasztalatokból pedig hatékonyabbá váljon a ragadozó-ember konfliktus kezelése, valamint a szakember a fajjal való tudatosabb gazdálkodás ismérveinek átadását mint lényegi tényezőt is kiemelte köszöntőjében. Gyuricza Csaba, a MATE rektora pedig ismertette,
Ezen projektek adatait az Országos Vadgazdálkodási Adattár számára biztosítják – tette hozzá a rektor.
Az előadások során Csányi Erika, a Soproni Egyetem PhD hallgatója azt az új magyarországi kutatási programot ismertette, amelynek keretében nagy mennyiségben látnak el nyakörvvel rókákat és aranysakálokat. Az eszközzel GPS telemetriás adatokhoz jutnak a kutatók, ezzel pontosan meghatározható a ragadozóknak a területhasználata. Az elmúlt két évben 8 egyed szolgáltatott adatokat Olaszországból, öt Görögországból, egyet állat pedig Szlovákiából küldött információkat, Magyarországon 70 aranysakálra tettek GPS-es nyomkövetőt 2020–2022 között. A kutató szerint ilyen mennyiségű adatot – egyebek mellett az eltérő területadottságok és a kevés minta miatt – nehéz egymáshoz viszonyítani és feldolgozni, több adatra van szükség a pontos statisztikai analízishez. Azt azonban az adatok jól láttatták, hogy igen nagy távolságokat képes az aranysakál bejárni – ezt csak megerősítette Wiesław Bogdanowicz, a lengyel akadémia állattani múzeum és intézet professzora, aki bizonyítékokat is prezentált arról a sejtésről, hogy e nagy távolságbejárásból adódóan a pannon populáció egyedei genetikai azonosságot mutatnak a havasalföldi (Román-alföld), illetve a trákiai egyedekkel, és megjelentek Lengyelország és a Baltikum területén.
Csányi Sándor, a MATE professzora az aranysakál terjedésének irányát és sebességét mutatta be hazai adatokon keresztül.
A szimpóziumon a görög helyzetről is beszámoltak, ott korábban kisebb szubpopulációban élt, sokáig veszélyeztetett státuszú fajnak számított. Majd 10-15 évvel ezelőtt fordult a kocka az állománynagyságban. Mivel Görögországban következtek be legkésőbb változások a faj populációdinamikájában, ezért nemzetközi szinten is hasznos adatokat szolgáltat a későbbiekben a görögök aranysakál-populációdinamika programja.
Izraeli kutató egy őz nagyságú csülkös vad, a hegyi gazella és az aranysakál viszonyán keresztül ismertette a ragadozó szabályozásának ottani tapasztalatait. A kutatók megállapították, hogy az aranysakál fegyveres állományszabályozása, még intenzív vadászati nyomás mellett is, csak gyérítésnek tekinthető, a faj erős kompenzációval vág vissza intenzív szaporodásával.
Az izraeli tapasztalat egyébként párhuzamba hozható azzal a hazai gyakorlattal, hogy a területen kint hagyott zsigernek mekkora jelentősége van az aranysakál állománynagyságára.
További hazai gyakorlatot számba véve kijelenthetjük, hogy a vadászatra jogosultak vadászlőfegyverrel és csapdázással történő aranysakálállomány-kezelése nem tartja a lépést a ragadozó állománynövekedésével. Óvatos, opportunista, rendkívüli alkalmazkodó képességű és intelligens állat lévén, az aranysakálnak szinte kizárólag az éjjeli vadászata vezethet sikerre, technikai eszközök bevonásával. Ehhez azonban a megfelelő jogi háttér még nem áll teljes mértékben rendelkezésre.
A cikk bővített változatát a Kistermelők Lapja januári számában olvashatják.