Ritka madárvilág a Burok-völgyben

A sziklákkal szabdalt szűk Burok-völgy a VERGA Zrt. működési területének egyik legszebb és leghosszabb szurdoka. Hasadással jött létre, kialakulásakor a felemelkedő kőzetréteg felszíne megfeszült és eltörött, a törés pedig szétnyílt. A kanyon jellegű völgy klímája sajátos, a völgyalapon mindig 5-8 °C-fokkal hűvösebb van és a páratartalom is magasabb, mint a vele szomszédos Tési-fennsíkon. Szubmediterrán és szubmontán klímájának, háborítatlanságának köszönhetően ez idáig 63 védett és 2 fokozottan védett növényfajt, illetve 140 védett és 15 fokozottan védett állatfajt azonosítottak a völgyben.

A nagy kiterjedésű, nehezen járható szurdokban több mint 200 madárfaj figyelhető meg, köztük a fekete harkály és a kerecsensólyom, de olyan ritkaságok is fészkelnek, vadásznak, mint a darázsölyv, az uhu, valamint a parlagi sas.

A legnagyobb bagoly

Az uhu a bagolyalakú madarak rendjébe tartozik. Az éjjel portyázó ragadozó főként madarakra, kisebb emlősökre vadászik, de akár nyulakat és más, kisebb termetű baglyokat is zsákmányul ejthet. A vadászatai során kifinomult látása és hallása segíti. A 60-75 cm magas uhu szárnyfesztávolsága 160-188 cm is lehet, ezzel a legnagyobb termetű bagolyfajnak számít. A tojó nagyobb és nehezebb, mint a hím. Hátuk rozsdabarna, feketés vonalakkal, hasuk sárgás, barna hullámos rajzokkal. Nagy tollfüleik jól láthatók. Az uhu lábai szintén tollasak, a szárnyai nem érnek egészen a farka végéig. Horgas csőrével könnyedén tépi zsákmányait. Nagy fülesbagoly néven is ismert, fokozottan védett (természetvédelmi értékük 500 ezer forint) madár.

Uhu

Leggyakrabban más, főként ragadozó madarak fészkét foglalja el, ritkábban maga rakja fészkét védett sziklakiszögellésre vagy barlang bejáratához. Évente 1-4 fiókát nevel. Territoriális madárként éjszaka a fák csúcsán vagy kiemelkedő pontokon tanyázik, és erőteljes huhogással jelzi a területét. Az idős párok egész évben a fészkük közelében maradnak, a fiatalabb egyedekre kevésbé jellemző a területhűség. A hazai állomány jelenleg növekszik, noha pár évtizeddel ezelőtt csupán néhány ismert költőpárt lehetett megfigyelni. Mára a legtöbb régi költőhelyén ismét megjelent, így a Burok-völgyben is. A többi madárhoz hasonlóan az uhuk vesztét is főként az autók okozzák, ritkábban áramütés áldozatai lesznek vagy fennakadnak a drótokon.

Költöző ragadozó

A Burok-völgyben szintén fészkelő darázsölyvre (Pernis apivorus) speciális táplálkozás jellemző, erre utal a neve is. Főként vadméhek, darazsak lárváival és bábjaival táplálkozik, de olykor a kifejlett egyedeket is megeszi. Áldozatainak fészkét sokszor egy magaslatról figyeli ki, vagy követi a hazatérő rovarokat. Sárga színű, vastagon pikkelyezett, kevésbé éles karmú lábaival kikaparja a föld alatti fészkeket, így jut kedvelt táplálékához. A szemei körül pikkelyszerű tollazata védi a rovarok csípésétől.

Darázsölyv

Megtévesztésig hasonlít a sokak által ismert egerészölyvre, azonban termete valamelyest nyúlánkabb (52-60 cm), szárnyfesztávolsága nagyobb (135-150 cm), valamint szárnyai kecsesebbek.

Színét tekintve a feje szürke, barna tollazatát világosbarna mintázat tarkítja, azonban ez nem általánosítható minden példányra. Itthon a leggyakrabban a nagy kiterjedésű hegy- és dombvidéki, főként tölgyerdőkben fészkel. A Burok-völgy zavartalansága és védettsége miatt ideális élőhely számára. Fészke nehezen fellelhető, azonban könnyedén megismerhető, hiszen általában lombos ágakkal béleli ki, ami más madárra ritkán jellemző. A hímnél valamivel kisebb méretű tojó általában két tojást rak, a kikelő fiókákat maga őrzi, míg párja gondoskodik az élelemről.

Idehaza április és szeptember között figyelhető meg, míg a telet több ezer kilométer repülés után Afrika trópusi területein tölti. (A Mi Erdőnk 2022/2. számában a jeladóval ellátott gemenci Stefi utazását követtük nyomon.) Hazánkban az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma jelenleg magas, de folyamatosan csökken, éppen ezért fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.

Ötven évig is élhet

Bár az utóbbi években nem láttak a Burok-völgyben fészkelő parlagi sast (Aquila heliaca), azonban a közeli térségben korábban már fészkeltek. A völgy zavartalanságának és nagy kiterjedésének köszönhetően így nem kizárt, hogy a kéktúrázók megpillanthatnak egy-egy vadászó példányt.

Tollazatának alapszíne sötétbarna, míg a feje világosabb. Az azonosítást megkönnyíti a vállrészen található két fehér folt, azonban ez nem minden példánynál látható. A fiatal egyedek fedőtollazata világos sárgásbarna.

Parlagi sas

Fotó: Mesterházi József

Meglehetősen nagy madár, testmagassága 72-84 cm, szárnyfesztávolsága akár 215 centiméter is lehet. A tojók valamivel nagyobbak a hímeknél. A fészküket általában néhány évig használják, azonban zavartalan erdőterületeken akár évtizedekig költhetnek ugyanabban a fészekben, ennek érdekékében folyamatosan tatarozzák azt, amik így több mázsát is nyomhatnak. Általában 2-3 tojást raknak, a fiókák 43 napra kelnek ki, és 55-60 napos korukra hagyják el a fészket. Fejlődésüket a hím és a nőstény egyaránt segíti. A fiatal sasok kb. 3 éves korukra válnak ivaréretté, és ideális esetben akár 50 évig is elélhetnek.

Az itthon megfigyelt madárpárok egy része főként középhegységeinkben költ, de napjainkra újra megemelkedett az alföldi területeken fészkelők aránya. Ott gyakoribb, hogy fészket váltanak, feltehetően a nagyobb zavarás miatt.

A Burok-völgy közel 1300 hektáros területe 1995 óta természetvédelmi oltalom alatt áll, így a bemutatott ritkaságokon túl megannyi különleges élőlénnyel találkozhatnak a kirándulók. A túrát Királyszállás felől a piros sávjelzésen, vagy Bakonykúti felől az Országos Kékkör turistajelzésen érdemes megkezdeni. Előbbi a völgy alján, utóbbi a völgy peremén halad, ahol több remek kiszögellés várja azokat, akik rövidebb-hosszabb madármegfigyelést terveznek a túrájuk során.

Zeitler Levente
VERGA Zrt.

Fotók: Béres István, Mesterházi József