Jelenleg is nagyon sok élelmiszeripari mellékterméket használnak a takarmányozásban, a kutatók ezek felhasználásának növelési lehetőségét vizsgálták. Sandström vizsgálatai során azt tapasztalta, sok esetben hasznos melléktermékek vesznek kárba, amikor az élelmiszergyártás földrajzilag elkülönül az állattenyésztési létesítményektől. A tanulmány által azonosított egyéb fel nem használt melléktermékek közé tartoznak a jelenleg nem gyűjtött növényi maradványok, vagy a hal- és húsipari létesítményekből származó feldolgozási hulladékok, amelyeket egyszerűen kidobnak.
A halászatból, halfeldolgozásból származó melléktermékekben valamint a növényi maradványokban is rengeteg lehetőség rejlik. Ahhoz azonban, hogy valóban felhasználhatók legyenek a takarmányozásban sok helyen a begyűjtésükre lenne szükség, és több esetben a melléktermékek további feldolgozására.
A kutatók olyan innovatív megoldások megtalálására törekednek, amelyekkel felszabadíthatóak lehetnének ezek az erőforrások a takarmányozáshoz, de a kormányzati politika és ösztönzők felgyorsíthatják a folyamatot. A kutatók szerint nagy ebben a lehetőség az energiaválság és az ukrajnai háború, valamint az emelkedő élelmiszerárak okán. Ez mindenképpen az egyik lehetőség, amellyel haszonállatokat etethetünk, hogy több élelem álljon az emberek rendelkezésére.
A körforgásosság – ha az élelmiszertermelést ciklusnak tekintjük, nem pedig lineáris erőforrás-kimerülési folyamatnak – új fogalomnak tűnhet, de az Európai Takarmánygyártók Szövetsége (FEFAC) azzal érvel, hogy a valóságban visszavezet bennünket a gyökereinkhez.
Az állattenyésztők általában szívesen alkalmaznak minden olyan takarmány-összetevőt, amely biztonságos, hatékony és olcsó, ezért a FEFAC azzal érvel, hogy a körforgásos takarmányrendszerek elterjedésének fokozása olyan tényezőtől függ, mint a hozzáférhetőség.
A FEFAC azonban megjegyzi, hogy
Például a húst tartalmazó vegyes hulladékok nem juthatnak vissza az élelmiszerláncba, bár a rovarok, algák és más mikroorganizmusok szerepet játszhatnak abban, hogy ezeket a termékeket biztonságossá tegyék.
Ezek az összetevők számos potenciális előnnyel járnak, mint például az élelmiszer-pazarlás csökkentése, a víz visszanyerése, valamint a kisebb általános környezeti lábnyom. A FEFAC tanulmánya szerint a fogyasztók környezettudatosságának növekedésével egy fenntarthatóbb takarmánytermék felárat számíthatna fel, ha számszerűsítve lennének a pozitív tulajdonságai.
A helyzet javítására irányuló erőfeszítések már folyamatban vannak, beleértve az IFEEDER és a WWF együttműködését is, amely a továbbfejlesztett körforgásosság és környezeti mutatókat úgy kívánja bemutatni a fogyasztóknak, hogy lássák hogyan is nézhet ki egy valóban fenntartható élelmiszer-rendszer. Szakértők szerint, ha a fogyasztók megértenék, hogy az állattenyésztés milyen módon tehet jót a környezetnek, megalapozottabb döntéseket hozhatnak arról, hogy az állati termékek hogyan illeszkednek az egészséges étrendbe.
Az ipar válaszai a takarmányozás fenntarthatóságának növeléséről itt olvasható.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
