0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 8.

Elhunyt Szabó Jenő (1948-2023)

Hosszan tartó, súlyos betegség után, május 2-án elhunyt Szabó Jenő. Tudtuk róla, hogy beteg, ám most is reménykedtünk, hiszen egyszer már legyőzte a gyilkos kórt. Reménykedtünk, ahogy Ő is. A napokban még biztató eredményeket kapott orvosától, és úgy tervezte, hogy – ahogy minden évben – az idén is megnézi a hódmezővásárhelyi kiállítást. A sors azonban másképp rendelkezett.

Egy nagyon szerethető barátot, kiváló szakembert, kollégát veszítettünk el személyében, hiszen a lapunknak írt külkereskedelmi adatokat elemző cikkeiből mi is sokat tanultunk. Ezt a munkáját ismertük el, amikor 2019-ben megkapta a Magyar Mezőgazdaság Kft. által alapított Adorján János-díjat.

Szabó Jenő búcsúztatása június 1-jén, 12.45 órakor lesz a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában. A gyászmisét a temetés napján, 14.00 órakor tartják a Farkasréti Mindenszentek Plébániatemplomban.

Szabó Jenő Törökbálinton született, 1948-ban. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen üzemszervező agrármérnökként végzett 1974-ben, négy évvel később pedig a Közgazdaságtudományi Egyetemen szakközgazdász diplomát szerzett. 1999-ben a GATE Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán egyetemi szakosító, Európai Unió regionális és agrárpolitikai szakértő oklevelet vehetett át. A Mezőgazdaságtudományi doktorátust 1980-ban szerezte meg, 1995-ben és 2001-ben közigazgatási alapvizsgát tett.

Dolgozni az Alsónémedi „Közös út” Mezőgazdasági Szakszövetkezetben kezdett, 1975-ben. Innen az AGROBER-hez, majd 1978-ban az akkori MÉM-be került, a Munkaügyi és Szociálpolitikai Főosztályra.

1983-tól 3 éven át dolgozott Algériában, ahol agrárgazdasági szaktanácsadással, termelésoptimalizálással, munkaerőszükséglet-tervezéssel, termelésprogramozással, beruházási javaslatok közgazdasági előkészítésével, fejlesztési projektek ökonómiai megalapozásával és termelési folyamatok optimalizálásával foglalkozott. Itt vette nagy hasznát francia nyelv tudásának, ezen kívül angolul és németül beszél.

Hazatérve, 1986-tól újra a MÉM-ben, akkor már a Közgazdasági Főosztályon dolgozott, majd egy kis kitérő következett: 1990-től a Kvantum Banknál foglalkozott egyebek mellett válságmenedzseléssel. A Földművelésügyi Minisztérium Közgazdasági Főosztályára 1992-ben tért vissza, itt dolgozott nyugdíjazásáig.

Feladatai közé tartozott a külpiaci folyamatok elemzése, agrárpolitikai koncepciók kidolgozása, termeléspolitikai döntések megalapozó munkáinak végzése.

Részt vett az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítési munkálataiban. 1996 és 2006 között a tárca szakmai képviseletét látta el a WTO Mezőgazdasági Bizottsági ülésein. 2006-tól 2010-ig tárca szintű, OECD koordinációs tevékenységet folytatott, részt vett az OECD Monitoring és Értékelés című kiadvány Magyarországról szóló fejezetének kidolgozásában. Szintén részt vett az úgynevezett támogatottsági mutató (PSE) kalkulációs munkálataiban, az éves, tárca szintű OECD jelentések elkészítésében.

Feladata volt továbbá a belső támogatásokkal kapcsolatos éves támogatáspolitikai notifikációk WTO módszertan szerinti összeállítása, az ezzel kapcsolatos minisztériumi munka összefogása, a GATT/WTO vállalásunk betartását ellenőrző, úgynevezett AMS számítások előkészítése és elvégzése. A WTO tárgyalások során faladata volt hazánk alapvető nemzeti érdekeinek körvonalazása és az ez irányú vezetői döntések előkészítése, a Genfi Magyar WTO Nagykövetség munkájának szakmai segítése, továbbá az éves WTO országjelentések tárcaszintű koordinációja és elkészítése.

Évtizedeken keresztül alapfeladatai közé tartozott külpiaci tevékenységünk nyomon követése, a magyar agrár- és élelmiszeripari termékek exportjának, importjának elemzése, a Tesztüzemi folyamatok értékelése.

Különleges időszaka volt pályafutásának a magyar-algériai tárcaközi megállapodás tartalmi előkészítése, a kétoldalú megállapodás megkötésében való részvétele, valamint a 2010-ben lezajlott magyar-marokkói kormányközi tárgyalásokban való részvétele, a Kormánydelegáció tagjaként végzett munka. Egyesült államokbeli tapasztalatok felhasználásával 2001-ben, kormány-előterjesztés formájában kezdeményezője és munkatársaival kidolgozója volt a belső élelmiszersegély programok társadalmi hasznosságát, az egészségmegőrzésben játszott szerepét bemutató programnak.

Munkája elismeréseként a tárca közigazgatási államtitkárától 2002-ben szakmai főtanácsadói címet kapott, majd ugyanebben az évben, augusztus 20-a alkalmából miniszteri dicsérő oklevelet vehetett át. 2004. május 1-jén, az Európai Unióhoz történő csatlakozás előkészítésében kifejtett tevékenységéért miniszteri elismerésben részesült.

Miniszteri dicséret mellett 2011. december 29-én, 44 évi és 218 napi munkaviszony után vonult nyugdíjba.

2020 októberében az Áder János köztársasági elnök által adományozott Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át több mint négy évtizedes köztisztviselői pályafutása során agrárközgazdászként végzett magas színvonalú munkája elismeréseként.

Publikációs tevékenysége igen széles körű volt. Összeállításai, szakcikkei elsősorban az agrárkülpiaccal, az agrárpolitika egyes frekventált, a WTO-ban és az OECD szakbizottságaiban tárgyalt területeivel, válságkezeléssel, az EU és a magyar agrártámogatási rendszer összehasonlításával, az új WTO tárgyalások versenyképességet, piacra jutást és a belső támogatások teljes problémakörét átfogó értékelésével, a várható változások magyar agrárgazdaságra gyakorolt hatásának bemutatásával, a lehetséges magyar pozíció körvonalazásával foglalkoztak.

Cikkei, más lapok mellett a Magyar Mezőgazdaságban, valamint a Kertészet és Szőlészetben jelentek meg, a 80-as években publikált a Figyelő, a Gazdálkodás, a Pénzügyi Szemle és a Külgazdaság című folyóiratok hasábjain is.

Az elmúlt években több, mint 100 cikket írt kiadónk lapjainak, a Magyar Mezőgazdaságnak rendszeres szerzője volt.

Szakmai pályafutása alapján egy felkészült, az ismereteknek maximálisan birtokában lévő szakembert, egy szerény, nagyon szerethető embert veszítettünk el.

Szerető családja, felesége, lányai, vejei és hét unokája gyászolja.

Emlékét megőrizzük!

Szabó Jenő 2019-ben kapta meg a kiadónk első főszerkesztőjéről elnevezett Adorján János-díjat. Ennek átvételekor így nyilatkozott: „Szakmai pályafutásomat egyfajta kettősség jellemzi, mert a minisztériumi feladatok elvégzése során szerzett ismereteimet cikkek formájában igyekeztem közreadni a szakmai közösség számára. Remélem, értő fülekre találtak s találnak írásaim…”
Forrás: magyarmezogazdasag.hu