A Magyar Faápolók Egyesülete (MFE) 2010-ben alakult meg. Az egyesület első elnöke, Varga Szabolcs egyetemi tanár, professor emeritus egy évre vállalta a tisztséget. Őt Lukács Zoltán követte, majd egy évvel ezelőtt Ócsvári Gábor erdőmérnök, az egyesület egyik alapító tagja lett az elnök, őt kérdeztük a jövőbeni tervekről.
Milyen elképzelések mentén halad tovább az egyesület szakmai munkája?
Kamarai jellegű tevékenységet végez az egyesület, támogatja azokat, akiknek van megfelelő szakmai ismeretük, végzettségük. Favizsgáló és faápoló szakmérnököket képzünk a MATE Budai Campusán, és ennek köszönhetően az egyesület létszáma robbanásszerűen növekszik.
A mostani taglétszámnál azonban másként kell végezni a dolgokat, ekkora szervezetet egy ember már nem képes átlátni, ami kihívás elé állított minket a szakmai feladatokon kívül.
Hogy épül fel az egyesület?
Az elnök mellett négytagú vezetőség dolgozik. Korábban favizsgáló, faápoló és fakataszter munkacsoportok működtek, ahova önkéntesen lehetett csatlakozni. Akit a téma érdekelt és tudott rá időt szánni, az részt vett a csoportok munkájában.
Jelenleg például a favizsgálati munkacsoport létszáma már meghaladja száz főt, ami túl sok ahhoz, hogy önmagában működőképes legyen. Azt gondolom, hogy a munkacsoportos felállást túlhaladtuk, ez a forma már nem hatékony.
Egyesületünk egyik legnagyobb nehézsége, hogy itt mindenki szívszerelemből dolgozik, a szabadidejéből áldoz a szakmának, emiatt viszont nehéz betartani a határidőket. Még saját magamtól sem tudom elvárni a határidő betartását, mert családos emberként nem kap mindig elsőbbséget az egyesületi munka. Emiatt jött az ötlet, hogy ne munkacsoportokat, nagy feladatokat határozzunk meg, és arra próbáljuk a tagságot behívni, hanem tegyük projektalapúvá a működést. Bárki bejelentkezhet egy ötlettel, amit az egyesület vezetősége végiggondol, és elfogadja vagy elutasítja. Ha elfogadjuk az ötletet, akkor az lesz az elvégzendő munka és az elérendő cél, és az ötlet kitalálója lesz a projekt gazdája. Ezt közzétesszük a tagság körében, és akik úgy gondolják, hogy szeretnének benne részt venni, azok bejelentkezhetnek. Ezután a csapat felállítja a céljait, a munkatervet, a határidőket. Ennek a munkamenetnek nagy előnye lenne, hogy nem a vezetőségnek kell mindennel foglalkoznia.
A faápoló szakma feladataA faápolás elsősorban a lakókörnyezet fáinak egyedi és nem az erdészek által végzett, állományszerű gondozását jelenti. A faápolás gyűjtőfogalom, magába foglalja a mesterséges környezetben álló fákkal kapcsolatos tevékenységet a faültetés tervezésétől a fa kivágásáig. Több ága létezik: a faállomány-fejlesztés az ültetések, a fenntartás és a fejlesztés elveinek kidolgozásával, tervezésével foglalkozik; a faápolás feladata a fák ültetéstől kivágásig történő ápolása; a favédelem a fák hosszú távú biztonságos megtartásának feltételeit tervezi és a kivitelezését végzi; a favizsgálat során állapotfelmérést, vizsgálatot végeznek, és ápolási javaslatot adnak; a fanyilvántartás lényege a fakataszter/leltár készítése és a fák egyedi értékének meghatározása. A faápolók feladata, hogy segítsék a megfelelő fajtájú fa megfelelő helyre történő ültetését, különböző technikákkal hozzájáruljanak a városi fák erőnlétének megőrzéséhez és megerősítéséhez. Ezek a tápanyag-utánpótlás, a metszés, a koronabiztosítás beépítése, a statikai megerősítés, a növényvédelem, a sebkezelés, az epifiton növények kezelése, a sarjeltávolítás. (Forrás: faapolok.hu) |
Több projekt indult már az új felállás szerint?
Igen, van már néhány. Ebben a Főkertnél dolgozó kollégák járnak az élen, mert ők a munkahelyükön is sok, az egyesület tevékenységébe tartozó kérdéssel foglalkoznak. Nagy előny, ha egy-egy témával többen dolgoznak, hiszen más a tapasztalata a versenyszférában, a Főkertnél, vagy egy kisebb önkormányzatnál dolgozónak, mert mindenütt mások a gondok. Vagy ha a problémák éppen hasonlók, a megoldások nem mindig ugyanazok, de mindenki hozzá tudja tenni a saját tudását egy-egy feladathoz.
Favizsgálati, városi fakataszter, tervezési, hírnévgondozási, faápolási és oktatási munkacsoportjaink vannak.
A tavaly februári szakmai konferencián történt meg a tényleges váltás, elindult az egyesület átalakulása. Ott mondtam el az új rendszerű működéssel kapcsolatos ötletemet. Az elmúlt egy év alatt három-négy projektünk már túllépett az előkészítésen, a kollégák már foglalkoznak is vele. Az eredményeket szeretnénk majd megismertetni a szakmával is.
Az egyesület nagy létszámú tagsága több szakmából és az ország több részéből érkezhetett.
Szerencsés, hogy a favizsgálattal foglalkozó szakmérnök kollégák fele Budapesten, a másik fele az ország más tájain él és dolgozik.
Kollégáink egy része ténylegesen favizsgálattal foglalkozik, mások faápolást végző cégek vezetői, irányítói, vagy önkormányzatnál dolgoznak.
Sok tájépítész szakember azért végezte el a képzést, hogy A fák védelme az építési területen című szabvány megismerése és a favédelmi tervek készítése miatt nagyobb rálátásuk legyen a szakmára. A tervezőirodákban pedig egyre nagyobb az igény, hogy ehhez a szakmához is értő kollégájuk is legyen.
Az évenkénti szakmai napokon kívül szerveznek a tagság számára egyesületi oktatásokat, képzéseket, tanfolyamokat? Az elmúlt években több alkalommal kreditpontot érő egynapos képzéseket tartottak tájépítészek számára faápolási ismeretekről. Ezt folytatják ezentúl is?
Mindenképpen, hiszen fontos az ismeretterjesztés, ismeretátadás. Ezt úgy tudjuk elérni, ha a téma bekerül az oktatásba és a szakmát gyakorló kollégáknak továbbképzéseket is tartunk.
Azoknak a műszaki tervezőknek is szükségük van az ilyen ismeretekre, akik olyan területeken dolgoznak, ahol fák is vannak (építészek, közműtervezők például). A lakosság, különösen a gyerekek felé is nyitnunk kell, hogy felnőttként fontos legyen számukra a fa. Nem lehet öncélú az a tudás, aminek a birtokában vagyunk.
