A korábban a selyemkórófélék, jelenleg a meténgfélék családjába tartozó Hoya nemzetségnek több száz leírt faja ismert. A fajok, változatok, klónok száma gyorsan növekszik, hiszen a viaszvirágok ismét divatba jöttek, a fajokéval párhuzamosan pedig a gyűjtők tábora is egyre szélesebb. Az új, élőhelyi gyűjtésből származó, gyűjtőszámmal ellátott növények borsos áron cserélnek gazdát, a népszerű klónok pedig gyorsan körbejárják a világot.
Pedig az egész nemzetség az Óvilágban honos, Indiától Ausztráliáig, beleértve Délkelet-Ázsiát és a csendes-óceáni szigetvilágot. Javarészt fán élő életmódot folytatnak, testfelépítésük is ehhez idomult.
A szakember, aki igen járatos a témában, tudja, hogy mit nem szeretnek a viaszvirágok. Azt tanácsolja:
A megvilágítással csínján bánjunk.
A viaszvirágok nem tűrik a közvetlen, erős fényt. Bár a szárazságot legtöbbjük jól viseli, mégsem tarthatók kaktuszmódra. Az esőerdő fáira, ágaira kúszva, tekeredve élnek, mindig a lombozat által védve, ám nem is mélyárnyékban. Ha a fény túl sok nekik, a levelek elsápadnak, lehullanak, vagy megégnek. Egészséges, mélyzöld leveleket a félárnyékban tartott példányokon láthatunk.
Az ideális hőmérséklet a szobahőmérséklet, vagyis nagy általánosságban a 25 °C körüli érték. Még a hűvösebbet kedvelő fajok sem hűlhetnek 10 Celsius-fok alá, a szigorúan trópusiak növekedése pedig már 15-20 °C alatt is lelassul vagy leáll. Természetesen az extrém hőség sem kedvező számukra, mint ahogy természetes élőhelyükön sem igen fordul elő 32 °C-nál melegebb. Tehát hűvös helyen teleltetni nem kell a Hoyákat, olyannyira, hogy ezzel a károsodásukat is okozhatjuk. Ne feledkezzünk meg a jó szellőzésről sem, ezzel elejét vehetjük a befülledésnek, a káros mikroszervezetek elszaporodásának.
Ezt és minden más fontos információt is tartalmaz a szakember cikke, amelyeket izgalmas fotókkal is illusztrált, és amely elérhető a Kertbarát Magazin Május 19-én megjelenő számában.
