Mezítláb a legmagasabb szinten

John Whitaker csapatezüstérmes, egyéni helyezett olimpikon, világbajnokságok egyéni ezüst- és csapatbronzérmese, Európa-bajnok brit ugrólegenda más sztárlovasokhoz hasonlóan úgy döntött, hogy néhány lováról leveteti a patkót.

Patkóval vagy anélkül? Mostanában mindenki ezt kérdezi. Lássuk, kik azok a top lovasok, akik már döntöttek. Elsőként említsük meg a világelső Henrik von Eckermannt, aki tavaly világbajnoki címet szerzett és egész friss eredményként megnyerte az idei, Omahában rendezett világkupa-döntőt is King Edward nevű lovával. A másik közismert világsztár Peder Fredric­son, a tokiói olimpia csapataranyérmese és egyéni ezüst­érmese. Az ötcsillagos báze­li nagydíjat az osztrák Max Kühner nyerte EIC Cooley Jump The Q nevű lovával, amelyről mostanában vették le a patkót. Julien Epaillard pedig az elsők között volt, aki óriási sikert aratva patkó nélkül ugrott a csúcsra.

Ezen fantasztikus sikerek ellenére azért senki se gondolja, hogy ez az áttérés olyan egyszerű. Nagyon gondos menedzselést igényel. Előnye, hogy lényegesen olcsóbb, néhány ló jobban ugrik, és mivel a legtöbb pálya ma már homokos, ez lehetővé teszi a „mezítlábas” versenyzést. Hátránya, hogy a lovas nem tud sarkakat használni, ami gátolja a füves pályán való versenyzést, illetve, hogy hat-nyolc hétre, de lehet, hogy még több időre lesz szükség, míg a ló patája kellőképp megerősödik, átáll a patkó nélküli életre.

John Whitaker sokat lovagol aszfalton, így elkerülhetetlen a pata védelme, illetve, ha a versenyhelyszínen sok a köves, aszfaltos terület, vagy ha a ló hajlamos kaparni a kamionban, akkor is szükség van valamilyen védelemre. Ezt legtöbbször felcsatolható patacipővel lehet megoldani. Whitakerék nem patkolják a lovaikat hat-hétéves korukig, egyrészt azért, mert manapság már alig vannak füves pályán rendezett versenyek, másrészt mivel nagyon sok fiatal lovuk van, így lényegesen kevesebbet kell a kovácsra költeni.

Tehát John Whitaker is kísérletezik ezzel, néhány nyolcéves lováról levetette a patkót. Saját tapasztalata szerint igaz kellett némi idő, míg annyira megerősödtek a paták, hogy terhelhetők legyenek, és sokkal jobban kell rájuk figyelni, de eddig úgy tapasztalja, hogy a lovak jól teljesítenek, és nagyon boldognak tűnnek. „De nemcsak én vagyok így ezzel, sokan mások is érdeklődnek felőle, tanácsokat kérnek Pedertől és Henricktől. Ott van például a német Christian Kukuk, aki csak nemrég tért át a mezítlábas versenyzésre Mumbai nevű lovával és nyert egy számot Dohában.” Nem mondanám, hogy minden lónak megfelel, ha nincs rajta patkó – mondta John –, de egyes lovaknál biztosan működik. „Nem tudom, hogy kényelmesebben érzik-e magukat, de úgy tűnik, óvatosabbak, figyelmesebbek, szóval azt gondolom, minden bizonnyal így lehet. A patkó nélküliség nem teljesen illik a rendszerünkbe és még nem vagyok biztos benne, hogy a legjobb lovaimról is levetetném, de néhány lóval kísérletezem és figyelem, hogyan bírják. Pár évvel ezelőtt még nem mertünk erről álmodni sem, bizonyára elgondolkodtatja az embereket” – zárta John a gondolatait.

Mielőtt amellett döntünk, hogy megtesszük, és az átállásra is van elég türelmünk, mindenképp kérjük ki az állatorvos és a kovács véleményét. Amelyik lónak szabályos, erős patája van, vastag talpi résszel, nagyobb előnnyel indul a folyamatban, mint amelyik valamilyen hiányossággal bír. A különböző hiányosságok persze nem jelentik azt, hogy nem lovagolható a ló patkó nélkül, de a szakemberek véleménye nélkül semmiképp ne hozzunk felelőtlen döntést!