Nagy a baj, de még nagyobb a veszély

A „piaci zavar” megfogalmazás keveset mond a kialakult helyzetről. Az EU szándéka, miszerint az ukrán termékbehozatal szabályait meghosszabbítják – még ha mi közvetlenül mentesülünk is alóla júniusig –, tragikus jövőt vetít előre a magyar mezőgaz­daság számára, mondta Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) a főtitkára.

Hiába született uniós megállapodás az ukrán gabonaimport tilalma ügyében, Horváth Gábor szerint nem dőlhetünk hátra, mert óriási árat fizethetünk a hibás döntésekért, amelyekkel teljes felkészületlenséggel megnyitották az Európai Unió piacát az ukrán termékek előtt. A részben az EU jóváhagyását is élvező hazai intézkedések megkésettek, mivel a közép-kelet-európai országokban tömegével áll a raktárakban az ukrán gabona, jelentette ki a főtitkár.

A piaci zavar kialakult

Az ukrán gabona jelenléte azért nyomasztó, mert a magyar gazdák már a következő havi betakarításra készülnek, de sok termelő nem rendelkezik elegendő tárolókapacitással az új terménynek. A hibás döntések következményei messze vezetnek.

Megszün­tettek minden vámot és mindenféle engedélyezési rendszert, annak ellenére, hogy az Európai Unióban igen sok kötöttséggel – GMO-mentesség, kevesebb műtrágya, növényvédőszer-kivonás stb. – kell termelni, és szabályozott a piac mechanizmusa, annak megfelelő eszközrendszerrel. Amikor az Ukrajnára vonaktozó döntést hozták, mindezt nem vették figyelembe a döntéshozók, és azzal sem számoltak, hogyha megnyitják a piacot, annak milyen következményei lehetnek.

Az EU érvényben lévő piacszabályozási rendszere szerint akkor kell piacvédelmi intézkedéseket hozni, amikor felmerül valamilyen veszély, vagyis megelőző intézkedéssel kell elhárítani a problémák bekövetkezését. A piaci zavarokkal szembeni intézkedések azt a célt szolgálják, hogy hatékonyan és eredményesen lehessen fellépni, amikor a belső vagy külső piacokon jelentős áremelkedés vagy -csökkenés következik be, ami piaci zavar kialakulásának a veszélyével fenyeget, illetve amikor egyéb, a piacot jelentősen megzavaró vagy annak veszélyét előrevetítő események és körülmények merülnek fel, és ha a helyzet vagy annak piacra gyakorolt hatásai valószínűsíthetően fennmaradnak vagy romlanak. Ezek az intézkedések alapvetően valamilyen konkrét fenyegetéssel vagy zavarral állnak kapcsolatban.

A főtitkár egy olyan összefüggésre is rávilágított, ami a privatizáció miatt jött létre. Ma már világosan látszik, hogy a nemzetközi nagyvállalatok Közép-Kelet-Európában és Ukrajnában is hálózatokat építettek ki. Ennek következtében nem a megszokott kereskedelmi mechanizmusok működnek, amikor megnyitották a piacot, hiszen ugyanazok a vállalatok vannak jelen Ukrajnában, mint Lengyelországban, Magyarországon. Magyarán, a vállalatokon belüli árumozgás természetes. Ha feltételezzük, hogy amikor megnyitják a piacot, nem a saját érdekeik szerint fognak eljárni ezek a vállalatok, akkor nem piacgazdaságról beszélünk. Úgy érezheti az ember, mintha „eltekintési mechanizmussal” kezelnék ezeket a problémákat, márpedig a következő időszakban ebből fognak eredni a nehézségek, vélekedik Horváth Gábor.

A MOSZ jelzett elsőként

Szerinte nem igazán érthető, hogy az uniós megállapodást, amely szerint Brüsszel engedett öt tagállam, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Bulgária és Románia nyomásának, miért így fogadták el.

Ugyanakkor az EU piacára ez a négy termék továbbra is bejöhet. A magyar gabona értékesítése nagymértékben az exportpiacokon múlik. A magyar termelők azzal szembesülnek, hogy külföldi vevőik egy részét már ellátták ukrán áruval, így Magyarország hagyományos olasz, osztrák, bosnyák, román piacai kérdésessé váltak.

Az ukrán gabona az uniós piacról is kiszorította a magyar gabonát, mivel az Európai Unióba változatlanul behozhatók az ukrán termékek, gyakorlatilag eladták a piacunkat. Már most jól látható, hogy a jó minőségű magyar gabona a „kutyának sem kell”. Az sem logikus, hogy négy termékre vonatkozik a megállapodás, miközben több más piacon is komoly zavart okozott az ukrán import.

A háború miatt jelentősen felértékelődik az ország élelmiszer-önellátásának a biztosítása, de ha tönkreteszik a magyar termelőket, mert elvész a piacuk, akkor az ukrán termékekre kell alapozni a hazai ellátást, jelentette ki a főtitkár.

„Érthetetlen és elfogadhatatlan módon arra a kezdeményezésünkre, hogy azonnal szigorítsák meg a minőségellenőrzést, csak jelentős késéssel, februárban került sor, a MOSZ sajtóakciója után. Annak ellenére, hogy egyértelműen kértük, továbbra sem a határon került sor az ellenőrzésre, hanem szúrópróbaszerűen, részlegesen, a raktárakban, a már letárolt áruk esetében. Az érdekképviselet és az AM együttműködésében konfliktus keletkezett, amikor a MOSZ – az agrárképviseletek közül egyedül – az első pillanattól kezdve tiltakozott az úgynevezett exportbejelentési kötelezettség intézménye ellen, és egyedül szólaltunk fel akkor is, amikor a minisztérium – korábbi ígéretei ellenére, miszerint az »engedélyeket« egy-két napon belül kiadják – 30 napig visszatartotta az exporthozzájárulást, amivel számos kivitel meghiúsult, és ami hosszú távú kapcsolatokat vert szét” – mondta a főtitkár.

Új agrárpolitika kell

Horváth Gábor nem azt kérdőjelezi meg, hogy az ukrán népnek szüksége van-e a segítségre vagy sem. Erre egyértelmű a válasza, kell a segítség. De ha az Európai Unió integrálni akarja Ukrajnát, akkor szembe kell néznie a ténnyel, hogy teljesen új közös agrárpolitikára van szükség hozzá.

A speciális agrárpolitika rengeteg bürokráciával, szabályozással, korlátozással, kötöttséggel működik, Ukrajnában viszont korántsem ilyen feltételek mentén termelnek. Ukrajna nem ezt a közösnek tekinthető történelmi utat járta végig, és az agráradottságokban is nagy a különbség. El kell ismerni, hogy Ukrajnának jóval kedvezőbbek az adottságai a mezőgazdasági termeléshez, mint az Európai Unió 27 tagállamának. Nem véletlen, hogy a nemzetközi nagyvállalatok gyorsan megvetették a lábukat Ukrajnában, megszervezték a termelést, a feldolgozást és a kereskedelmet is, fogalmazott a főtitkár.

Ukrajna csatlakozásával – és ez már most bebizonyosodott – teljesen új európai mezőgazdaság jön létre. Olyan nagyságrendű lenne a változás, amit foltozással nem lehet rendbe tenni. Ha mégis ezzel próbálkoznánk, attól az EU agrárpolitikája és eszközrendszere olyan mértékben felhígul, hogy az eddigi szigorú intézkedések elveszítik jelentőségüket.

Ha még jobban megnyitjuk a kaput Ukrajna előtt, akkor ezeket a szigorú feltételeket nem lehet fenntartani, mert Ukrajna jobb talajadottságai olyan versenyt indítanak a tagállamok között (például a termékek dömpingárával), ami az összes agrárfeltételt érinti. Márpedig, ha nincs egységes feltételrendszer, akkor nem lehet egységes piacról beszélni, fogalmazott a főtitkár.

Félkész intézkedések

Az EU utóbbi időszakának agrárpolitikai fejlődésében sajátos eszköz volt a piacszabályozás. Az EU a múlt század ’90-es éveiben a piacszabályozásra építette fel az agrárpolitikáját, aminek az volt a célja, hogy az EU-ban felesleges agrártermékeket a világpiacon lehessen értékesíteni, hogy a termelőknek ne legyen értékesítési és bevételi problémája. Mára viszont megváltozott a helyzet, hiszen az EU 2004-es bővítésével csökkent a piacszabályozásra fordított támogatási forrás, helyette a termelőkre koncentráló jövedelemszabályozásra fókuszált. Ezzel jól szabályozható közös piac jött létre. De a helyzet megváltozik, amikor még több felesleges áru kerül a piacra az ukrán termékekkel.

Az EU-nak nem szabad olyan félkész intézkedéseket hoznia, mint amilyeneket most hozott, amikor vámmentességet vezetett be, de a piac szabályozásán nem változtatott. Ha az EU félvállról kezeli az agrárnépességet, és azt az álszent ideológiát adja elő, hogy a korábbi földalapú támogatással a jövedelmet egészítette ki, akkor beismeri, hogy baj van a gazdák megélhetésével.

Már korábban is írtunk arról, hogy a gazdák jövedelme hogyan viszonyul az átlaghoz. Veszély esetén ma is volna mód intervenciós felvásárlás elrendelésére – csakhogy tíz éve nem változott az árukért adott 101,31 euró/tonnás felvásárlási ár. Ez ma már komolytalanul alacsony, akárcsak a felvásárolható 3 millió tonna. Ezért nem is élnének vele a gazdálkodók, hangsúlyozta a főtitkár.

Egyenlőtlen a teherviselés

A MOSZ elnöksége külön napirendi pontban foglalkozott a helyzet értékelésével „Az ukrán gabona- és olajosmag import miatti piaci zavar kezelése” című előterjesztésben. Az elnökség elismerte, hogy szükség van segítség nyújtására Ukrajnának, de a Bizottság hatályos intézkedései nem szolgálták a kitűzött célokat, ellenben piaci válságot idéztek elő, a mezőgazdasági termelőket csődközeli állapotba juttatták.

A MOSZ elnöksége állásfoglalásában nemcsak felkérte a kormányt, hogy kezdeményezze a Bizottságnál intézményrendszer és költségvetési keret kialakítását az Ukrajnával határos országoknak okozott veszteségek érdemi kompenzálására, hanem szélesebb társadalmi összefogásra is ösztönözte benne a magyar agrártársadalmat.

A MOSZ felkérte a kormányt, hogy ne fogadjon el olyan megoldást, ami a tranzitárut felmenti a hatósági vizsgálat alól a határ átlépésekor, mert ez ellehetetlenítené a nyomon követhetőséget. A magyar hatóságok által folytatott vizsgálatokban érvényesítsenek nulla toleranciát a GMO-mentesség, az EU-ban nem használt szermaradványok és más élelmiszer-biztonsági és minőségi követelmények tekintetében, és intézkedjenek a kifogásolt tételek visszafordításáról.

A Vidékfejlesztési Program élelmiszeripari fejlesztési programjának a keretében csak az a feldolgozó részesülhessen támogatásban, amely garantálja, hogy elsősorban hazai alapanyagot dolgoz fel. Az ehhez szükséges bizottsági jóváhagyást haladéktalanul kezdeményezni kell. Az érdekképviselet felkérte a kormányt arra is, hogy amennyiben uniós kompenzációra nem kerül sor, vagy annak mértéke elégtelen (a Magyarországnak megítélt 16 millió euró annak tekinthető), úgy a hazai költségvetésből kártalanítsák a magyar termelőket, a kormány által meghirdetett referenciaárak 80 százalékáig kompenzálva őket.

Ne számoljunk azzal, hogy amikor vége lesz a háborúnak, akkor majd lezárhatjuk a határokat, mivel a már bejáratott értékesítési csatornák továbbra is működni fognak. Sőt, fel fognak erősödni a szállítások, mert a háború már nem fogja akadályozni az exportot, és Ukrajnának érthetően nagyon nagy szüksége lesz a bevételre.

Ukrajnát csak úgy volna szabad integrálni ebbe a rendszerbe, hogy ne feszítse szét a mai kereteit, ne tegye tönkre a termelőket, mert annak új nemzeti konfliktus lesz a következménye. Már most sincs egyensúly, mert a terhek nagy részét Közép-Kelet-Európa viseli, nem Nyugat-Európa, mondta végezetül Horváth Gábor.