Nagyon alacsony, mindössze 5 cm magas tömött párnát alkot a kúszó kakukkfű (Thymus serpyllum). Tűző napon és laza, jó vízáteresztő talajban érzi igazán jól magát, akkor a legaromásabb az illata is. Tömött talajban télen kirohadhat a gyökere. Gyorsan terjeszkedik a kertben és nyár elejétől rózsaszín virágával díszít. Elsősorban sziklakertekbe ajánlják, de száraz rézsűbe vagy egy napos sarokba is érdemes ültetni a fű helyett. Lépőkövekből kialakított kerti ösvényhez is használhatjuk, akkor nem kell nyírni a kövek közti területet.
Hasonló megjelenésű és tulajdonságú a korai kakukkfű (Thymus praecox), ami 10-20 cm magasra nő meg és szintén gyorsan fejlődik.
Ugyancsak fényigényes és jó szárazságtűrő a kaukázusi varjúháj (Sedum spurium). Húsos piros leveleivel ez nem tűri a taposást, tehát olyan helyre ültessük, ahol gondozás nélkül is fenntartható színfoltot szeretnénk kialakítani. Alacsony párnát képez, legyökerező indáival terjeszkedik, de sokkal lassabban, mint a kakukkfüvek.
Mint a legtöbb pozsgás növény, ez is nagyon jó vízáteresztő, homokos, kavicsos, laza talajt igényel. Az alapfaj levelei fakadáskor és ősszel vöröses áranyalatúak, és különböző színváltozatú fajtái is léteznek. Nem virágzik rendszeresen, de amikor igen, nagyon mutatós sötétrózsaszín, csillag alakú virágok borítják nyár elején. Magról is szaporítható.
Hálás és gazdagon virágzó évelő az árlevelű lángvirág (Phlox subulata). Egyre terebélyesedő párnái 10-15 cm magasak és elérhetik a fél méteres átmérőt. Apró, keskeny levelei fölött április-májusban tömegével nyílnak a rózsaszín, lilás vagy fehér virágok. Kedveli a lúgos vagy semleges kémhatású, laza, jó vízáteresztő talajt és a sok napfényt. Párás melegben lisztharmat fertőzheti meg, de kevésbé érzékeny rá, mint a többi lángvirágfaj.
