Tavaly októberben leplezték le Dimény Imre Széchenyi-díjas akadémikus, egykori földművelés- és élelmezésügyi miniszter, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem volt rektora bronz mellszobrát, alig több mint fél évvel később, június 20-án pedig Mitterpacher Lajos (1734–1814) egyetemi tanár, az agrártudományok hazai úttörője emléke előtt adóztak egy újabb szoboravatással.
„Amikor két évvel ezelőtt megalapítottuk a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemet, elhatároztuk, hogy nemcsak az egyetemet újítjuk meg tartalmában és küllemében, hanem az egész magyar agrár-felsőoktatást” – mondta a szoboravatón Gyuricza Csaba, a MATE rektora. Mint utalt rá, a tartalmi megújítás jelei elsősorban belülről érzékelhetők, a küllemiek viszont szemmel láthatóak, hiszen óriási felújítási munkák zajlanak, és nem csak Gödöllőn.
– fogalmazta meg a rektor, miszerint azokra a nagy elődökre is emlékezni kell, akik megalapozták a mára nemzetközi hírű magyar agrárkutatást és -felsőoktatást. Ezért született meg a szoborpark ötlete, amihez, mivel sokan vannak, nagy területre lesz szükség. Ezúttal Mitterpacher Lajosnak állítottak emléket, aki mindenkit megelőzött a magyar agrártudományok ismerete és oktatása terén, és akit ennek ellenére csak kevesen ismernek. „Munkássága korábbra datálható, mint a nálánál jobban ismert Nagyváthy Jánosé (aki egyébként Mitterpacher tanítványa volt) vagy akár Festetics Györgyé, a Georgikon megalapítójáé. Ő volt az első hazai agrártudományi tanszék, az Oeconomica ruralis vezetője, a szervezett agrártudományi oktatás első professzora” – ismertette az alapvetően teológiát tanult tudós szakmai életútját a rektor. Mint hozzátette: „Ő volt az origó, a kezdetek kezdetén foglalkozott az agrártudományokkal, méghozzá olyan színvonalon, amely korának legnagyobb hatású professzorává, agrárprofesszorává tette” – indokolta Gyuricza Csaba, miért éppen Mitterpacher Lajosnak emeltek szobrot.
„Utazásaim során évtizedek óta kutatom, hogy hol milyen magyar emlékek találhatók a világban, amik a kultúránk értékeire irányítják rá a figyelmet” – kezdte köszöntőjét L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Mint mondta, kevés helyen található ilyen, ezért nekünk mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy emléket állítsunk a magyar tudománytörténet legkiemelkedőbb személyiségeinek. Ebben a megközelítésben tartotta fontosnak a MATE kezdeményezését, hiszen a kibontakozó szoborpark nemcsak a közelmúlt nagyszerű személyiségeire irányítja rá a figyelmet, hanem a kezdetekre, a tudománytörténeti genezisre is fókuszálni kíván.
A főigazgató is felidézte a széles közönség előtt ma már egyáltalán nem vagy alig ismert Mitterpacher Lajos életútját.
Ez annak is köszönhető, hogy a múzeum létrejötte (1802) arra az időszakra tehető, amikor Mitterpacher Lajos éppen a pályája csúcsán volt, amikor már elismert tudós volt: egy évvel korábban, 1801-ben lett a Nagyszombatról Budára, később Pestre helyezett egyetem rektora, az agrártudomány egyik megalapítója. „Széchenyi István is számos területen támaszkodhatott Mitterpacher Lajos tudására, így népszerűsíthette például a selyemhernyó-tenyésztést is, hiszen Mitterpacher írt először szakkönyvet a selyemhernyó tenyésztéséről. A középfokú oktatás számára írt tankönyve, A szederjfa és a selyembogár neveléséről szóló oktatás című könyve 1805-ben németül, 1823-ban magyar fordításban is megjelent. Mitterpacher Lajos ugyanis Délvidéken, Bellyén született német nemesi családban, így német nyelven publikálta tudományos eredményeit.
„Belátta annak szükségességét, hogy a nyelvújítás során a szókészlet alakításánál fontos, hogy minden idegen nyelvű publikációban megjelenő szakszónak legyen magyar megfelelője. Tehát, hogy képesek legyünk a tudást az anyanyelvünkön is átadni, és a tudományt a saját nyelvünkön is művelni” – méltatta Mitterpacher e téren is kifejtett munkásságát a főigazgató. Legfontosabb műve, a háromkötetes Elementa rei rusticae halála után, 1815-ben jelent meg magyarul, és a mezőgazdaságtan egész rendszerét feldolgozza. Ennek a munkának tudománytörténeti szempontból is kiemelkedő jelentősége, hogy ez volt az első olyan szakmunka, amely – a többi ág mellett – először foglalkozott részletesen a kertészettel.
– hívta fel a figyelmet rá, hogy a magyar mezőgazdaság történetének kiemelkedő személyiségei között számos szerzetes található. „Fontos tudni, hogy mit tett hozzá a magyar kereszténység a magyar mezőgazdaság történetéhez” – zárta beszédét L. Simon László.
