0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 13.

A Nyírségtől a Homokhátságig – Újabb vízpótló rendszerek országszerte

A budapesti atlétikai VB stadionjának építéséhez igazodott a Kvassay-zsilip északi oldalára tele­pített szivattyútelep július 4-ére tervezett elkészülte, amelynek hasznát 130 kilométerre, a Duna–Tisza közi Homokhátság nyugati oldalán élők is élvezni fogják. Mindemellett a Nyírségben is elindult egy, a Tiszára épített vízmegtartó program tervezése.

A nyírségi hálózatnak csak a tervezése 2,8 milliárd forintba fog kerülni. Ennek alapján a kiviteli tervek és azok engedélyeztetése ez év végére várhatók. Itt a programhoz tartozik egy másodpercenként 3,5 köbméter teljesítményű tiszai vízkivételi mű Vásárosnaménynál és a hozzá kapcsolódó 87 kilométer hosszú tápvezeték, 12 új állandó tározó 10–15 millió köbméter össztérfogattal. A tervezési program része zömmel magántulajdonban lévő, jelenleg is rét-legelő művelési ágban lévő vízállásos területek elöntését szolgáló, kis mélységű, 250 tározó kialakítása mintegy 11 millió köbméter térfogattal, valamint a meglévő csatornák medreiben medertározók létrehozása a vízszétosztó hálózat fejlesztésével, rekonstrukciójával.

A dunából a homokhátságig

A Duna-Tisza közén két éve 6,3 milliárd forintból elindult a Homokhátság vízgazdálkodási állapotának javítása és helyreállítása elnevezésű projekt tervezése. Ez a program elsősorban a Duna vízére épít a Ráckevei–Soroksári-Duna-ág (RSD) vízpótlásának kétirányú bővítésével.

Mindehhez elsőként a Tassi-hajózsilip és Duzzasztóműtől 250 méterre egy új, több funkciós műtárgyat kapott az egyetlen hazai tóvá duzzasztott Duna-szakasz.

Amennyiben szükséges, két éve, az átadásától kezdve másodpercenkénti 15 köbméternyi víz emelhető a nagy Dunából az RSD-be. Az 1956-os árvízig kis­erőmű is volt itt, a rekonstrukcióval nemcsak másodpercenként 50 köbméternyi víz tud gravitációs úton kifolyni a Dunába, hanem kellő vízálláskülönbség esetén ez a víz ismételten áramtermelésre is fogható. Ez a szivattyús üzemmódban beemelhető vízmennyiség az Alsó-Duna-völgy vízpótlását biztosító Kiskunsági öntöző főcsatorna és a térség jelenlegi vízigénye.

A belvíz elvezethető, de a nyári alacsony vízállásoknál szinte lehetetlen elegendő öntözővizet a kiszáradó alföldi parcellákra vezetni. „Földemet a vízért” alapon, ha éppen van, akkor a többlet vizet a saját földjeikre vezetik a Dongér-Kelőér Vize Egyesület tagjai. Egy ilyen táblát mutat Toldi Csaba drónfotója, ami 2019-ben készült Eördögh András jászszentlászlói földjén és elzárásán. A vízzel való elárasztás az idéntől már nem zárja ki a táblát a terület alapú támogatásból

A déli „csap” átépítését követte az északi. A Kvassay-zsilip sajátossága, hogy rajta természetes úton csak akkor jut víz az RSD-be, ha 200 centiméter feletti a Budapest Vigadó téri vízmércén a Duna vízállása. A hidrológiai statisztikák szerint évente már 140 azon napok száma, amikor 200 centiméternél alacsonyabb a Duna Budapestnél.

Ilyenkor a Kvassay-erőmű turbinájának fordított üzemével másodpercenként maximum 10–14 köbméter friss vizet táplálhatnak a mellékágba.

130 centiméternél alacsonyabb vízállásnál ez a módszer nem működik, mert a nagy vízszintkülönbség miatt a turbina már nem képes a vizet felemelni. Ugyan a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telepből átlagosan napi 60–65 ezer köbméternyi tisztított szennyvíz jut a folyóba, melyhez 15 köbméter másodpercenkénti friss víz betáplálása az ideális, de a rendkívül alacsony dunai vízállás esetén ennyi hígítóvíz nem biztosítható. A vízminőség-védelem szempontja mellett kalkulálni kellett a Homokhátság növekvő öntözési vízigényével is. Ezért volt szükség egy új, másodpercenkénti 30 köbméter áteresztésű szivattyútelep telepítésére az atlétikai stadion magasságában.

E két végpont átépítésével lett bővíthető az RSD-ből Tassnál kiágazó Kiskunsági főcsatorna és a Duna-völgyi főcsatorna vízkészlete, valamint így általuk az északi és keleti régiókon megvalósul a vízpótlás és vízvisszatartás. A projekt része a Kígyós-rendszer és a déli régió vízpótlása, valamint az elmúlt 30 évben részben vagy teljesen eltűnt 21 közép-homokhátsági szikes tó visszapótlása. Ezek közül a legismertebb az Izsák határában fekvő Kolon-tó, amely 2960 hektárnyi védett terület.

A homokhátsági programban 50, főleg ökológiai célú tározó létesül, amelyek hozzájárulnak a felszín alatti víz pótlásához.

Ezek megközelítőleg 10 millió köbméter tározótérfogattal rendelkeznek majd.

Kiváltható a Tisza II?

A Kiskunhalast Bakssal összekötő Dong-éri csatorna 84 kilométer hosszú, vízgyűjtő területe több mint 2000 km². A mellékcsatorna-hálózata Szank, Móricgát, Jászszentlászló településeken meghaladja a 100 kilométert. A főcsatorna 13 méteres szintkülönbsége majd’ háromszorosa a Tisza Szolnok és Szeged közötti esésének. Ezért a lehulló csapadékot rendkívül gyorsan elvezeti a Homokhátságról, mára szinte lehetetlenné téve a gazdálkodást.

Toldi Csaba jászszentlászlói gazdálkodó, a Dongér-Kelőér Vize Egyesület alapítója vette rá a települése, valamint Móric­gát és Szank térségében élő gazdákat, hogy csapadékos időben a belvízelvezető csatornák időszakos elzárásával engedjék elárasztani a földjeiket.

A mesterséges belvíz mérsékeli a talajvíz-csökkenést, és oldalirányú szivárgással az egyik alkalmi tavuk kifolyási pontjától 746 méterre lévő földrészletig is eljutott.

Négy éve három területet árasztottak el vízzel és a zöldtömeg-mérés alapján nyolcszoros hasznot tudtak a felszíni vízborítással elérni. Ez ritkaságszámba ment a Homokhátságon, ahol általában hat-nyolc méter között van a talajvíz, de az sem ritka, hogy csak 11 méter mélyen. A számításaik szerint 44 hektáron négyzetméterenként kétszáz liter vizet engedtek a talajba. Két óra alatt százezer forintot költöttek az elzárt víz pótlására, de az a víz, amit a 44 hektárnyi földbe juttattak, kétszázmillió forintot hozott!

Követendő program

A WWF Magyarország LIFE-MICACC néven projektet indított „Az önkormányzatok integráló és koordináló szerepének megerősítése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében” címmel. A Belügyminisztérium koordinálása mellett Bátya, Püspökszilágy, Rákócziújfalu, Ruzsa és Tiszatarján települések önkormányzataival a helyi adottságokra épülő, kis költségű, prototípus megoldásokat használnak a vízháztartás egyensúlyának helyrebillentésére.

A nedves időszakokban megjelenő többletcsapadékot – érkezzen az folyami ár, esőzés, villámárvíz vagy belvíz formájában – vizes-mocsaras élőhelyeken, meglévő árokrendszerekben vagy tavakban, felhagyott kubikgödrökben fogják fel.

A tisztított szennyvizet sem „szentírás” mind az élő folyóinkba vezetni. Ruzsán, a Dózsa parkban az ivóvíztisztítás során keletkező, napi 12–15 köbméter dekantált vizet szikkasztanak, míg a szennyvíztisztító melletti tóba kerül a tisztított szennyvíz napi 150–180 köbmétere. Ha nem tudna ennyi szürke víz elszikkadni a tóban, akkor csak a maradékot vezetik a Széksóstói főcsatornába, ahol 1–2 kilométeren át szintén beszivárog a talajba.

A WWF követendő programja még a 2022-es történelmi aszály előtt indult. A természetvédelmi szervezet lokális megoldásokkal, a helyi adottságokhoz igazított tájhasználattal, valamint a tiszai árterek helyreállításával kiválthatónak véli a kis- és középvizek felduzzasztását célzó csongrádi vízlépcső megépítését. Mindezt olyan kutatásokra alapozza a szervezet, melyek azt igazolták, hogy a Tisza mentén több, mint 2 milliárd köbméter téli-tavaszi többletvíz tárolható, zömében rossz minőségű, mély ártéri termőföldeken.

A jászszentlászlói Dongér-Kelőér Vize Egyesület példája ugyanakkor arra is rámutat, hogy csak az esőből keletkező átmeneti többletet lehet megtartani.

Hiába használják ki a LIFE-MICACC projekt minden egyes helyi lehetőségét, illetve állítják át a belvízelvezető csatornákat vízpótlásra, ha nem kerül beléjük víz, amellyel feltölthetők lennének a kiszáradt tavak. A jászszentlászlóiak a csapadékos 2019-es év 22 millió literjének megfogásával részlegesen sem tudták megfordítani a talajvízszint csökkenésének folyamatát. A sivatagosodás megállításához szükséges vízpótlás jóval több vizet vélelmez, mint ami a Tisza-tóból az ott kialakult vizes élőhelyek pusztulása nélkül 2022 nyarán még felhasználható volt.

A WWF Magyarország ugyan kiválthatónak véli, de a folytonossá váló vízhiány összefüggésében megkerülhetetlen lesz Csongrádnál, a majd hetven éve elgondolt helyen, az alpári öblözetben egy új,
160 millió köbméteres Tisza-tó II kialakítása.

V. Paizs Gábor

Forrás: Magyar Mezőgazdaság