A Budapest 14. kerületében működő intézményt 1906-ban alapították, és az 1926-ban indult oktatás kezdetben a teljes agrárágazatot felölelte, tanultak a diákok szántóföldi növénytermesztést, szőlő-, gyümölcs-, zöldség- és dísznövénytermesztést, valamint állattartást is.
A 34 hektáros kertje pedig 2,7 hektárra zsugorodott az idők folyamán, de továbbra is kiemelt szerepet tölt be az oktatásban. Lehetőséget ad a földmérés gyakorlására, téma- és projekthetek megtartására, és gyakran ad helyet tanóráknak, ünnepségeknek.
Gyűjtemények, kísérletek
A kertben mintegy 1500 taxon él, a diákok teljes növényismereti anyagát tartalmazza, illetve botanikus kertként is működik. Jeltáblák segítik a növények azonosítását, és több tematikus gyűjteményt (pl. nyitvatermők, íriszek, peóniák, alakfák), valamint sövény- és gyepbemutatót is kialakítottak benne kifejezetten a parképítő tanulók oktatásához kapcsolódva. Az iskola belső udvarán honosítási kísérletet végeznek a nyolcvanas évek óta, nagy sikerrel. A kis dugványként elültetett növények (Lagerstroemia indica, Cedrus deodara, Magnolia grandiflora, Sequoia sempervirens) a védett fekvésben, az épület maradvány hőjét is kihasználva hatalmas példányokká fejlődtek.
A kert a szűkebb, lakótelepi környezetében nagyon jótékony hatást fejt ki – zajcsökkentés, levegőtisztítás, kedvező mikroklíma, esztétikai élmény stb. –, valamint számos állatnak is otthont ad, melyek hozzájárulnak a biológiai egyensúly megteremtéséhez és fenntartásához, magyarázta Gódorné Hazenauer Zita.
Visszaállítják az eredeti állapotokat
Az 1900-as évek elején népszerű japonizmus hatására Varga Mártonban fogalmazódott meg a japánkert létrehozásának gondolata, és a tervezés, illetve a kivitelezés ugyancsak a nevéhez fűződik. A kert alapjait 1926-ban kezdték kialakítani, és 1928-ra készült el. A japánkertek történetében jelentős Kamakura- és Muromachi-korszakot idézi meg, és a sétakertek közé sorolható. A második világháború alatt komoly károk keletkeztek a kert növényanyagában és berendezéseiben, az azt követő években pedig több kőlámpás és egy daru szobra is eltűnt, illetve más intézménybe került.
A kert 2012-re ismét elhanyagolt állapotba került, a tó kiszáradt, a kövek nem látszottak, a fák, cserjék elburjánzottak, mindent árnyékba borítva. Akkor kezdődött meg a mai napig tartó feltárás, mely a kert eredeti terveihez visszanyúlva nem felújításra törekszik, hanem az eredeti állapotok visszaállítására. A múzeumban őrzik az eredeti tervrajzot, a növényanyagról azonban sajnos nem maradt fenn ültetési lista, csak az építés leírása említ nemzetségeket. A növények pótlásakor a mi éghajlatunkon jól fejlődő japán és ázsiai fajok közül válogatnak.
Része az oktatásnakA kert ápolása teljes egészében a diákok dolga. Komoly feladat ez, hiszen ezt a kerttípus intenzívfenntartással lesz színvonalas. A japánkertek szimbolikája nem enged meg a kertben elhalt, száraz növényi részeket, mert a növények az életet jelenítik meg. A fás szárú növényanyagot az optimális magasság érdekében rendszeresen metszeni kell. Még a bambuszokat is visszavágják, melyek így a visszametszés magasságában hoznak több levelet, ezzel érdekes megjelenést kölcsönözve a növénycsoportnak. Intenzív metszést igényel a jellegzetes, emeletes ágrendszerű fák formájának megtartása is, melyek a tengerparti szél által tépett koronát jelenítik meg. A párnásra alakított, felhőket szimbolizáló bokrok kordában tartása ugyancsak sok munkát ad a diákoknak. Az iskola élő kapcsolatot ápol a Magyarországi Japán Nagykövetséggel és a nemzetközi japánkert-szövetséggel, a kert pedig sok rendezvénynek ad helyszínt: egyebek között koncerteknek és teaszertartásoknak, esküvői fotózásoknak, de forgattak már itt filmet is. Egész évben szabadon látogatható és sok érdeklődőt vonz, hiszen minden évszakban gyönyörű. |
A történelmi rész autentikus jellegét sikerült megőrizni, ennek érdekében eltávolították a kertből a műkő virágtartókat és jeltáblákat. A japánkert eredeti magját (1586 m2) a tórendszer képezi, az azt övező pufferzóna ad otthont az ázsiai gyűjteménynek, a területük együttesen jelenleg 3000 négyzetméter. Az ázsiai gyűjteményben kapott helyet Varga Márton mellszobra, melynek egy Acer palmatum ad szép hátteret.
A víz és kövek jelentése
A kert felfedezését lépőkövekkel kirakott sétautak könnyítik, a tórendszeren kőhidak ívelnek keresztül, vagy áthidaló és gázlóköveken kelhetük át.
A japánkertek mély szimbolikája mindent áthat. A tórendszer az életutat jeleníti meg, a forrás a születésre, a vízesés a gyermeki játékosságra és a fiatalság viharaira utal, mely után kanyargós életút következik, végül megpihenés a Semmiség óceánjában. A kerttípusra nem jellemző a nagy vízmélység, a halak láttatása miatt. Jelenleg a víz a legtöbb helyen csak 10-20 centiméteres, melyet mélyebb öblök – mint például a 1,5 méter mély Semmiség óceánja – egészítenek ki, védelmet nyújtva a halaknak a forróságban, illetve a hidegben. A vízminőség fenntartása nem egyszerű feladat ilyen körülmények között, ezért a diákok bevonásával rendszeresen mérik a különféle mutatóit. A tó felszínén úszónövények és tündérrózsák élnek, a parton pedig jelenleg a sásliliom a fő díszítőelem. Elvirágzás után, mikor elindul a levelek száradása, teljesen visszavágják, gyorsan megújul és egészséges levélzetét a fagyokig megtartja.
Többségük a part mentén került beépítésre, megakadályozzák a talaj bemosódását a vízbe, illetve Japán part menti szikláira emlékeztetnek. A tómederben és a kertben sok helyen láthatunk köveket, melyeket jelentőségüknek megfelelően rendkívül szakszerűen helyeztek el, ami alapján valószínűsíthető, hogy az építésben japán kertész szakember is rész vehetett. A japánkertek fontos eleme a híres tájképek kisméretű ábrázolása, ebben a kertben a Fuji-san jelenik meg stilizált havas csúcsával.
Famatuzsálemek, ritkaságok
Az évek során a lelkes tanárok és diákok gyűjtőmunkája révén igazán változatos és sokszínű növényállomány jött létre, több botanikai érdekességgel és különlegességgel. Ilyenek a ritka orgonafajták (Syringa josikaea, Syringa × laciniata), a kora tavasszal nyíló kökörcsinek (Pulsatilla vulgaris ssp. grandis, Pulsatilla pratensis ssp. nigricans); a védett szentendrei rózsa (Rosa ciliato-petala), a félárnyékos, árnyékos részeken megbújó erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) és a kakasmandikó (Erythronium dens- canis).
Mindenképp említést érdemel még a kert legmagasabb fája, a 28 méteres kínai mamutfenyő (Metasequoia glyptostroboides). Az 1947-ben Kínából kapott szaporítóanyag sikeres hazai neveléséből az iskolába két darab érkezett, a kertben lévő példány Magyarország egyik legidősebb és legnagyobb kínai mamutfenyője. A valamivel fiatalabb, a hatvanas évek elején a jelenlegi helyére áttelepített himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana) monumentális, talajfelszíntől ágas, ún. „szoknyás” alakjával és hatalmas méreteivel hívja föl magára a figyelmet.
A kert legöregebb fája egy korai juhar. A vizsgálatok szerint 137 éves, már a kert alapítása előtt itt állt, többágú törzsével, ma is teljes koronájával lenyűgöző látvány. A japánkert virágzó cseresznyefa nélkül elképzelhetetlen. Ebben a kertben a japán trónörököstől kapott Prunus serrulata ’Kanzan’ egyik utódja díszlik.
