Habár ez nem egy kőbe vésett szabály, ezért nyugodtan választhatunk harmonizáló fehérbort egy téli menü mellé, és nyáron is szabad vörösborokat fogyasztani. Legfőképpen terápiás céllal…
Kortyolgatás kiművelődve
Mint tudjuk, a bornak számos jótékony hatása van a szervezetre, ezért a kulturált borfogyasztás nem kötelezően, de része lehet az egészségmegőrző életmódnak. A szőlőből készült bor antioxidáns, salaktalanító, rákellenes, hajszálérvédő, béltisztító, vizelet- és hashajtó hatással rendelkezik. Megelőzi a bélfertőzéseket, védelmet jelenthet a kardiovaszkuláris betegségekkel szemben, illetve javíthat ezek állapotán.
A rozé nem ezek keveréke, hanem egy megfontolt technológia eredménye. A rózsaszín borokat ugyanis kékszőlőfajtákból nyerik. Színük, ízük, alkoholtartalmuk az eljárás tájegységenként fellelhető jellegzetességei miatt igen változatos.
A jó munka eredménye
A rezveratrol a sötét színű szőlők héjában, magjában és kocsányában fellelhető „csodaszer”, melynek mennyisége függ a szőlőművelés módjától, de befolyásoló tényező még a talaj, és a klíma is. Ezt a vegyületet a növény a gombák elleni védekezés céljából hozza létre, ebből kifolyólag megállapítható, hogy a túlzásba vitt permetezés jelentősen csökkenti a rezveratroltartalmat.
Nem szégyen
Amikor étkezés mellé keresünk méltó folyadékot, a bor kiválóan megfelel erre a célra, hiszen minden fogáshoz találunk megfelelőt. Igen ám, de nem mindenki fogyaszthatja „tisztán” és ezzel nincs is semmi gond.
Tévedés lenne azt hinni, hogy a fröccs csak egy gyenge helyettes csupán, mivel valójában egy antioxidánsokat és ásványi anyagokat tartalmazó, frissítő, emésztéskönnyítő, alacsony alkoholtartalmú ital.
Jó alternatíva azok számára, akiknek „érzékenyebb” a gyomra, illetve akik nem bírják az erősebb itókákat.
Szóval a nehezebb ételek mellé leguríthatunk néhány kortyot. De mindenképpen csak mértékkel, mert a folyadékpótlás jellemzően nem étkezés közben történik és nem alkoholos itallal. A nagy mennyiségű hideg itallal csak lehűtenénk a gyomrot, felhígítanánk az emésztés nedveit, szóval végső soron inkább ártana.
Az összetevők titka
Feleslegesnek tűnhet erről beszélni, hiszen mindössze két, ismert hozzávalóból áll a fröccs receptúrája. Ezt mindenki tudja. Ennek ellenére röviden mégis szót érdemel. A jó fröccs alapvető fontosságú összetevője a kiváló bor és a szódavíz. Nem csak az ételekre, hanem az innivalókra is érvényes, hogy jót csak minőségi alapanyagokból készíthetünk.
Fogadjuk meg Márai Sándor intelmét – „A szódavíz nem ásványvíz, ezt jegyezzük meg jól. …Minden ásványvíz gyászos dolog, elrontja a bor jellemét, de a szikvíztől a badacsonyi vagy egri fehér illata nem változik”-, és ha fröccsöt szándékozunk inni, próbáljunk szerezni valódi szódavizet.
Tágabb értelemben
Többnyire a fehérbor- és a szódavíz kombinációt értjük fröccs alatt. Pedig rengeteg változat létezik: extragyümölcsös, alkoholmentes, égetett szesszel gazdagított, kovászos uborkalével ízesített, és olyan is, amelynek az alapvető összetevőkhöz már semmi köze. Sőt még a gyomorban kevert italok is ebbe a kategóriába tartoznak.
Amennyiben nőknek szeretnénk kedveskedni vele, vessük be a virágok erejét, esetleg gazdagítsuk egy kis gyümölccsel, mint ahogy a következő receptekben szerepel.
Bodzafröccs: öntsünk 1 evőkanál bodzaszörpöt és 100 ml fehérbort egy pohárba, engedjük fel 100 ml jól lehűtött szódavízzel. Citromkarikával kínáljuk.
Levendulás fröccs: áztassunk egy kis csokor frissen szedett levendulát 500 ml fehérborba, néhány hét után szűrjük le és hígítsuk ízlés szerint behűtött szódavízzel.
Málnás fröccs: 100 ml merlot-hoz vagy zweigelt rozéhoz adjunk 1 evőkanál málnaszörpöt és 200 ml jégbe hűtött szódavizet.
A bor egészségvédő hatásaival már évezredek óta tisztában vagyunk. A fröccs felkínálja a bor kedvező tulajdonságait, viszont sokkal gyengédebb, szerethetőbb módon. Készítésekor hagyatkozzunk a leleményességünkre, de őrizzünk meg minél többet a bor eredeti jelentőségéből.
