A higanyszennyezés komoly környezeti probléma, amelyet a higany ökoszisztémákba történő bejutása okoz. Ez általában ipari folyamatok, bányászat következtében történhet.  Amikor a higany a vízbe kerül, a mikroorganizmusok egy mérgezőbb formává alakítják át: metil-higannyá, amelynek szintje a szervezetben a táplálékláncban felfelé haladva növekszik.

A higany mérgező az emberekre és a vadon élő állatokra, felhalmozódhat a szervezetekben, ami egészségügyi problémákhoz vezethet; káros hatással lehet az idegrendszerre, az emésztőrendszerre és az immunrendszerre.

Minél feljebb áll egy ragadozó a táplálékláncban, annál több méreganyag halmozódik fel a szervezetében.

A kifejlett vízi rovarok madarak, denevérek, kétéltűek vagy pókok táplálékává válhatnak. A parti pókok étrendjébe tartoznak a ragadozó szitakötők, amelyek lárva és kifejlett formában elsősorban más vízi állatokkal táplálkoznak. Ha azonban a szitakötők higannyal szennyezett vizekben élnek, átadhatják ezt a veszélyes fémet a velük táplálkozó pókfajoknak.

derül ki az Environmental Sciences & Technology Letters című folyóirat cikkéből. Az új tanulmányt az amerikai  U.S. Geological Survey Upper Midwest Water Science Center szakemberei készítették.

– A szennyező anyagok vízi ökoszisztémákból a szárazföldi ökoszisztémákba történő átvitele gyakran figyelmen kívül hagyott expozíciós útvonal, amely növelheti a vadon élő állatok egészségügyi kockázatát, ami rávilágít a szennyezett vizekből kikerülő vízi rovarokat fogyasztó állatok megfigyelésének szükségességére – magyarázták a szerzők.

E jelenség jobb megértése érdekében a kutatók az észak-amerikai Nagy-tavak egyik tagjánál, a Felső-tavi mellékfolyó közelében élő pókokat gyűjtöttek össze, és ezekről a helyekről származó üledéket, szitakötőlárvákat és sárga sügéreket használtak a vizsgálathoz.

Ezután azonosították és megmérték a higanyszennyezés forrásait, köztük az ipari szennyvizet, az esővizet és a talajvizet. Az elemzés kimutatta, hogy az üledékben lévő higany eredete azonos volt a vízi táplálékláncban a vizes élőhelyeken és a tározó partján.

Például, amikor az üledék magasabb ipari higanytartalmat mutatott, ugyanez volt igaz a vizsgált szitakötőlárvák, pókok és sárga sügérek szöveteire is. Eszerint a pókok jelezhetik, hogy a higanyszennyező anyagok hogyan jutnak el a vízi környezetből a szárazföldre. Az ilyen pókok megfigyelése új megvilágításba helyezheti a higanyszennyezés forrásait, és segíthet a higanytartalmú anyagok kibocsátására és felelős ártalmatlanítására vonatkozó szabályozás szigorítására vonatkozó döntések meghozatalában.