Néhány csepp vérért cserébe több tucatnyi fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatással rendelkező hatóanyagot kapunk.

A legrégebbi, erre vonatkozó írásos bizonyítékok az egyiptomiak és a babiloniak ékírásos tábláin, illetve az áyurvéda szanszkrit irataiban találhatók. Az orvosok sokáig úgy gondolták, hogy a legtöbb betegség hátterében a négy testnedv valamelyikében bekövetkezett változása gyanítható. És mivel a vér elég sűrűn került a bűnbak szerepébe, mindennaposnak számított a vércsapolás. Ennek az emberek számára egyáltalán nem veszélytelen terápiának a szelídebb és biztonságosabb módszere volt a megfelelő számú pióca felhelyezése testre. Az orvostudomány fejlődésével szerencsére ez a rögeszmés gyakorlat visszaszorult. Kezdtek volna rájönni arra, hogy a vér sokkal fontosabb, minthogy csak úgy érdemes legyen elpazarolni, vagy esetleg felmerült volna bennük, hogy talán máshol kellene okok után nyomozni?

Kétszáznál is több éles fogacska

A pióca profin, tisztán és elég gyorsan is dolgozik. Receptoraival érzékeli a meleget, az érintést és a kémiai változásokat. Amikor megérez egy lehetséges gazdaszervezetet, – aki 35- 40 °C-os testhőmérsékletű, cukor- vagy verejtékillatot áraszt-, rögvest ráveti magát. Harapásától nem kell félni, mivel helyi érzéstelenítést és fájdalomcsillapítást használ, legfeljebb egy szúnyogcsípésnyi kellemetlenséget okoz.

A puha, meleg, érzékeny jószágoknak nyugalomra és félhomályra van szükségük, hogy késztetést érezzenek a harapásra. És ha esetleg elpillednek ivás közben, gyengéd simogatással kell noszogatni őket, hogy folytassák a vérszívást. Szájnyílásukban hozzávetőlegesen 240 parányi fogacska sorakozik három állkapocslemezen. Amik jellegzetes formát hagynak a bőrön táplálkozás után, egyébként ez a seb néhány hét alatt teljesen begyógyul.