Kárpátalján hatalmas kihívásokkal kell szembenéznie mindenkinek, aki az agrárium valamelyik ága mellett kötelezte el magát.

– Már a háború előtt is kísérletet tettünk a mézédes gyümölcs termesztésére a vidékünkön – emlékezik vissza Mezei István nagybégányi gazda. – Jómagam immár ötödik éve ültetek be egy-egy kisebb parcellát más-más fajtájú és érésidejű palántával, amiket, természetesen, magam nevelek ki.

Úgy látom, idén a korábbinál jóval nagyobb parcellát foglal el a dinnye.

– Való igaz. Ebben az évben azt a merész döntést hoztuk a családdal, hogy tavasszal 3 hektárra bővítjük a területét. Bakhátat húztunk, fekete fóliával letakartuk, és kiépítettük a fóliaalagutakat.

A legtöbb mezőgazdasági szakértő úgy véli, hogyha jövőre véget is ér a sok-sok szenvedéssel járó háború, az ott kiépített öntözőrendszer helyreállítása, az aknák felszedése még évekbe beletelik. Ezért hosszú távra berendezkedhetnek Kárpátalján, akik e kultúra termesztése mellett döntöttek.

Mértékadó becslések szerint a kárpátaljai dinnyetermesztők száma – szinte kimondani is sok – a tavalyi tízszeresére nőtt.

– A korábban kiválóan működő országos ellátási láncban először a világjárvány okozott komoly fennakadást. Ugyanis 2020 tavaszán számos nagybani piacot bezártak a hatóságok, amellett szállítási korlátozást is bevezettek. Így jóval kevesebb dinnye érkezett a messzi Herszonból. Ekkor fordult néhány kárpátaljai gazda figyelme a kultúra felé. Csak dicsérni tudom a kárpátaljai gazdák vállalkozókedvét és élni akarását, illetve hogy felismerték:

Ám azt is látni kell, hogy a dinnye nem minden talajon érzi jól magát, és hogy nagyon sok mindenre oda kell figyelni, hogy valóban mézédes gyümölcs kerüljön a fogyasztók asztalára.