A tavalyi és az idei tapasztalatairól egy másik gazdát, a kisdobronyi Solymosi Sándort kérdeztük.

Úgy tudom, önök már előző évben is egy nagyobb területen foglalkoztak ezzel a kultúrával.

– A tavalyi 1 hektárunk csak ezen a vidéken számít jelentős táblának, viszont idén a duplájára növeltük a területét – mondja beszélgetőtársam. Ahhoz képest, hogy hányféle bizonytalansági tényezővel kellett szembenézni, illetve hogy milyen nagy ráfordítást igényel, ez mindenféleképpen merész lépésnek tűnik egy család számára.

Tudomásom szerint Herszon környékén bőségesen meghaladja az évi négyezer órát a napfényes órák száma, míg nálunk várhatóan alig éri el a 3200-at az idén. Nem véletlen, hogy a déli régióból nagyjából mindig két héttel korábban befutottak a dinnyével megrakott kamionok, mint hogy mi leszakíthattuk volna az első érett termést. Tavaly már július 7-én piacra tudtuk vinni az első tételt, idén viszont a hónap végéig várni kellett vele. Vagy amire igazából nem is gondolnánk, a növény a szélvédett helyeken érzi magát a legjobban, mert sekélyen gyökerezik. Az állandó, időnként erőteljes szélmozgás megszaggatja a gyökérzónát. Most, a szezon végén több sorstársammal is megbeszéltem az elmúlt két év tapasztalatait.

Csakhogy így – értelemszerűen – a káliummal dúsított tápoldat nem jutott el a tövekhez.

Márpedig főleg ez a makroelem felel azért, hogy megfelelő mennyiségű gyümölcscukor alakuljon ki a termésben, hogy a dinnye élvezeti értéke kiemelkedő legyen. Hogy végül mégis valami pozitívummal fejezzem be gondolataimat: idén a görögdinnye mellett sárgadinnyét is termesztettünk. Nagyszerűen sikerült, a piaca is gyorsan kialakult. Számos felvásárlóval kapcsolatban állok, így tudomásom van róla, hogy a nálunk termelt dinnye jelentős részét hágón túli piacokon értékesítették.

Ez nagy szó, hisz mostanáig legfeljebb a korai szamóca egy részét vették át helyi kistermelőktől. Emellett többen meggyőződéssel állítják, hogy a Kárpátalján termett dinnye már Ukrajna Lengyelországgal határos régióiba is eljutott.

Ez a két utóbbi esztendő jelentősen különbözött egymástól, számos tanulsággal szolgáltak. Mit emelne ki közülük a dinnyetermesztés kapcsán? – kérdeztük Varga István falugazdászt.

– Megyénkben lassan kialakulnak azok a termőtájak és termesztési körzetek, ahol sikerrel termeszthető a dinnye – hangzik a válasz. Megtapasztaltuk, hogy a beregi, az ugocsai Tiszahát homokos-löszös talaján, illetve a lecsapolt folyómedrekben kimért parcellákon nagyszerűen érzi magát a növény. Igaz, emellett sem szabad megfeledkezni a táblák folyamatos szervestrágyázásáról.

Szárnyra kaptak olyan hírek, hogy az utóbbi időben a Kárpátaljával szomszédos Lemberg és Ivano-Frankivszk megyékben is próbálkoznak a dinnyetermesztéssel.

– Az előző esztendőben az ottani gazdák közül néhányan elértek némi szerény eredményt, de az idei szezon szinte teljes kudarccal végződött náluk. Nincs mit csodálkozni rajta, hisz a hágón túl jóval zordabb a klíma, mint itt. Például lassabb a kitavaszodás, mint nálunk,

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.