A pannon méh genetikai sokféleségének vizsgálata
A Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Méhészeti és Méhbiológiai Osztálya évtizedek óta végzi a hazai tenyészetek fajtajelleg-vizsgálatait morfológiai bélyegek alapján (potrohgyűrűk színe, szipóka hosszúsága, szárnyban lévő kubitális index), amely a méhtenyésztők szelekciós munkájának egyik alappillére. A tenyésztés feltétele a fajtaminősítés, azaz hogy a méhanyanevelő minden évben bevizsgáltassa 5, tenyésztésre kiválasztott méhcsaládjának fajtajellegét.
Ehhez kapcsolódóan kezdődtek meg a genetikai sokféleséget feltáró vizsgálataink, hiszen fontos lenne molekuláris genetikai szinten is meghatározni egy adott méhegyedről, hogy az milyen fajta. Ehhez a munkához olyan molekuláris genetikai markereket kell azonosítani, amelyekkel el lehet különíteni a pannon méheket más fajtáktól, elkerülve ezzel az idegen génekkel rendelkező méhek továbbszaporítását.
Az említett markereknek több típusa van, vizsgálatunkban a mikroszatellit markereket alkalmaztuk, amelyek a DNS egy adott részén 1–4 bázispár hosszúságú, ismétlődő szakaszokból állnak, és az ismétlődések száma adja a változatokat.
Kutatásunk alapjául a fajtaminősítés során több éven keresztül morfológiailag megfelelt és nem megfelelt tenyészetek összehasonlítása szolgált. A vizsgálatainkba 24 méhanyanevelő családjait (5 család/tenyészet) vontuk be, amelyekből 21 – a családok fenotípusos vizsgálata alapján – több évre visszamenőleg a pannon méh fajtát határozta meg, vagyis morfológiailag megfelelt, 3 pedig nem felelt meg a fajtaminősítésen, azaz idegen genetikai anyag jelenléte feltételezhető.
Munkánk során tenyésztőnként 10-10, összesen 240 méhegyedből végeztük el a DNS kinyerését (1. kép). Az alkalmazott 20 mikroszatellit marker a szakirodalomból került kiválasztásra, amelyeket a laborkörülményeinkhez optimalizáltunk, hogy minél gyorsabban és költséghatékonyabban elvégezhessük az analízist.
A különböző allélokat méretük (bázispár) és a három fluoreszcens festékkel történő jelölés (kék, zöld, fekete) alapján tudtuk elkülöníteni egymástól (2. kép).
Meghatároztuk az alap diverzitásmutatókat (heterozigozitás, allélgyakoriság), az állományokon belüli és azok közötti variabilitást, a beltenyésztettséget és a genetikai differenciáltságot (genetikai távolság, rokonsági kapcsolatok).
Sikeresen alakítottunk ki markerszetteket a genetikai variancia felderítésére, amivel nem kevés időt és költséget takarítottunk meg, hiszen egyszerre 6-7 markerrel végeztük el a mikroszatellit-analízist. Eddigi eredményeink alapján azt mondhatjuk, hogy a vizsgált tenyészetek közötti genetikai különbségek és a beltenyésztettségi értékek is alacsonyak, nincs tiszta strukturálódás az állományok között. A teljes állományra vonatkozó variancia csaknem kétszerese a genetikai differenciának. Mind a populációkra, mind a teljes vizsgált állományra vetítve is nagy az allélgazdagság, és azok egyenletes eloszlása figyelhető meg, vagyis a variabilitás kielégítő. Számos ritka génváltozatot detektáltunk, amelyek ugyan alacsony gyakorisággal (10 százalék alatt) fordulnak elő a populációkban, azonban a genetikai sokféleség kielégítő szintjéhez hozzájárulnak. Az állományok többsége közel áll az ideális populáció állapotához (Hardy–Weinberg-egyensúly), ezért nemzedékről nemzedékre sem az allélok gyakorisága, sem a diverzitás nem változott szignifikánsan, vagyis tenyésztésük megfelelőnek mondható.
Eredményeink egyrészt a pannon méh genetikai sokféleségének megfigyelését és a génmegőrzés jegyében történő fenntartását szolgálják, másrészt segíthetik a méhtenyésztők szelekciós munkáját, a méhtenyésztési ágazatot sújtó problémák megoldását.
A munkát támogatta a VEKOP-2.3.2.-15-2016-00012 pályázat és a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesülete (MMOE).
Balázs Réka – Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Állatbiotechnológiai és Állattudományi Doktori Iskola, Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Haszonállat-génmegőrzési Intézet
Edviné Meleg Erika – Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Haszonállat-génmegőrzési Intézet
Hidas András – Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Állattenyésztési Tudományok Intézet, Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Haszonállat-génmegőrzési Intézet
Rácz Tímea – Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Haszonállat-génmegőrzési Intézet
Zajácz Edit – Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Haszonállat-génmegőrzési Intézet
Pálinkás-Bodzsár Nóra – Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ, Haszonállat-génmegőrzési Intézet
