Mint már többször leírtuk és bizonyára a kedves olvasó is tudja, biológiai sokféleségnek nevezzük az ökoszisztémák, fajok és gének változatosságát világszerte vagy egy adott élőhelyen. Működése nélkülözhetetlen az emberi jóléthez, mivel olyan szolgáltatásokat nyújt, melyek fenntartják gazdaságainkat és társadalmainkat.

Nézzük meg ezek közül közelebbről most a beporzás jelentőségét.

A beporzók a virágok hímivarú szerveiről szállítják a polleneket a nőnemű szervekre, lehetővé téve a növények megtermékenyítését és szaporodását. Ezáltal növelik az élelmiszerek mennyiségét és javítják azok minőségét, illetve végső soron gondoskodnak élelmiszer-ellátásunkról. Tehát a beporzók nélkülözhetetlenek mind a természet, mind az emberiség számára.

Egy uniós finanszírozású projekt becslése szerint a beporzást végző rovarok éves hozzájárulása az európai mezőgazdasághoz mintegy 15 milliárd eurót tesz ki.

Beporzó rovarok a hártyásszárnyúak rendjéből: poszméhek, művészméhek, bundásméhek, földiméhek, vadméhek; a lepkék rendjéből: nappali lepkék, molylepkék, éjjeli lepkék; a bogarak rendjéből: díszbogarak, virágbogarak, cincérfajok; illetve a kétszárnyúak rendjéből: zengőlegyek, pöszörlegyek, gyapjaslegyek.

Fercsik Mariann fotóművész 2014-ben Kínában, egy fotóriportban örökítette meg, ahogy az ottani földművesek kézzel végzik el a beporzást.

Vegyük számba tehát, milyen okok vezethetnek ilyen nagymértékű csökkenéshez.

Táplálékhiány

A kis parcellák és a közöttük levő vadnövények által benépesített sáv eltűnésével, azaz a nagy kiterjedésű monokultúrák megjelenésével számottevő mértékben csökkent a rovarbeporzású növények száma.

Mérgezések

A deltametrin és más piretroid hatóanyag-tartalmú növényvédő termékek olyan nem specifikus idegmérgek, amelyek a csípőszúnyogokon túl számos más hasznos, beporzást végző rovarfajra is mérgezőek.

Élőhelyek számának csökkenése

Szintén a monokultúrás növénytermesztéshez kapcsolódóan megszűnnek azok a területek, amelyek élőhelyet biztosítanak a rovarok számára.

Már házikerti körülmények között is megtehetünk néhány dolgot, hogy lassítsuk a beporzók számának csökkenését, például virágos növényeket ültetünk, amik táplálékforrást biztosítanak a rovaroknak, lemondunk a növényvédő szerek használatáról, valamit néhány egyszerű alapanyagból darázsgarázst építünk, amit kelet–délnyugati irányba tájolunk.

Természetesen az EU biodiverzitás stratégiájában is foglalkoznak a problémával, hiszen az egyéni beavatkozások érdemben kevésnek bizonyulnak. Az IPBES (a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztéma-szolgáltatásokkal kapcsolatos kormányközi platform) 2016-os beporzókat célzó tanulmányának megjelenése óta számos nemzeti és nemzetközi stratégia kidolgozását, beporzók védelmét célzó kezdeményezés elindulását segítette elő.

A vadon élő beporzók védelmére irányuló bizottsági megközelítés ellenőrzésével céljuk az, hogy segítsék a biodiverzitást, mezőgazdaságot és növényvédő szereket érintő jogszabályok aktualizálását.

Ezekre az intézkedésekre valóban nagy szükség is van, hiszen a Bizottság rovarokról szóló 2019. évi globális értékelő jelentésében már alátámasztotta, hogy

Jól látható tehát, hogy ezen apró élőlények jelenléte, vagy számuk csökkenése milyen közvetlen hatással van táplálkozásunkra és ezáltal életminőségünkre. Kiemelten fontos tehát együttes erővel tenni azért, hogy megóvjuk őket.