Sokan nem tudják, hogy a vízimadarak etetése felesleges, különösen nyáron, amikor korlátlanul találnak maguknak táplálékot. Tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg és ítéli akár pusztulásra az állatokat – hívta fel a figyelmet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól, etetésük rendkívül rossz, mert rengeteg szenvedést okoz a madaraknak, súlyosan környezetszennyező és az emberi egészséget is veszélyezteti.

Problémák a vízimadarak etetésével

A növényevő vízimadarak (récék [kacsák], ludak, hattyúk) táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyéb lágyszárú növény képezi, ami gyakorlatilag korlátlanul a madarak rendelkezésére áll télen és nyáron egyaránt (ha pedig mégsem, a madarak nem telepednek meg ott vagy elvonulnak onnan).

Az etetőhelyek mesterséges táplálékkínálata, még ha ez a madaraknak megfelelőbb élelemmel is történne, „öngyilkos” viselkedésváltozást okoz: már néhány hét alatt jelentős mértékben vagy akár teljesen kikapcsolja a természetes táplálkozást és a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést is.

Az etetőhelyeken a madaraknak bedobált és hosszú ideje fogyasztott, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen táplálék, ide értve a kacsaetető automaták pelletét is, megbetegíti a madarakat, emésztőszervi gyulladást okoz. A másik jellemző tünetként jelentkező hiánybetegségek legsúlyosabb, a fiókák röpképtelenségét okozó egyik formájának külön neve is van („angyalszárny-betegség”).

A vízimadarak etetése minden esetben élelmiszerpazarlás, mely fenntartja a nagyüzemi mezőgazdaság túlpörgetett termelését.

Helyi patkányinváziót okoz.

A vízimadarakat etetése felelős a hattyúk és récék horognyeléséért, a madarak lábára tekeredő horgászzsinórok okozta láb amputációkért, és a madarak által úszás és repülés közben maguk után húzott, akár több méteres horgászzsinór okozta felakadásért .

Növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt.

Önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz.

Elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot.

Szennyezi a környezetet, rontja a vízminőséget, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt (elmocsarasodás).

Rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket.

A közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet.

Éppen ezért a vízimadarak esetében a soha, sehol, semmivel ne etessük őket alapelv betartása jelenti a legjobb, az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartást.