Az egyesület tevékenysége hét romániai megyére terjed ki, Kolozs, Beszterce-Naszód, Fehér, Szeben, Hunyad, Temes és Arad megyékre, ahol 12 falugazdász ad szakmai tanácsokat és szervezi a gazdaközösséget.
Antal Gézával, az egyesület elnökével többek között arról beszélgettünk, hogy miként tudják összefogni a gazdákat a szórványmegyékben, miként tartják össze a területileg is igen elszórt közösséget.
– Ha falugazdászaink tevékenységét területi leosztásban vizsgáljuk, valóban kevesen vagyunk, de kitartóak. A kapcsolattartáson, a szakmai képzéseken, tapasztalatcseréken túlmenően feltett szándékunk abban segíteni a mezőgazdászokat, hogy a hazai piacon könnyebben boldoguljanak, nehézségeikre hatékony megoldást találjanak. Igyekszünk, hogy minél jobban átadjuk nekik az aktuális mezőgazdasági ismereteket, hogy versenyképesek maradjanak. Munkánk jóval nagyobb ráfordítást igényel, mint a Székelyföldön, ahol három megyében több, mint 30 falugazdász tevékenykedik.
Eddig nagy létszámmal sikerült megtartani az ilyen jellegű eseményeinket. A falugazdászok havonta-kéthavonta különböző tematikájú rendezvényt szerveznek, annak függvényében, hogy milyen a képesítésük, illetve milyen aktuálitása van a mezőgazdasági-gazdasági-adminisztratív helyzetnek. Odafigyelünk a gazdák visszajelzései alapján, hogy mit tűzünk az ilyen beszélgetések napirendjére. Falugazdászaink minden héten felkeresik a gazdákat. A fórumokon és a személyes találkozókon egyértelmű jelzést kaptunk arra, hogy több terepmunkára van szükség. Ideális lenne, ha három-négy havonta az összes gazdához eljutna egy falugazdász – viszont ehhez jóval nagyobb létszámra lenne szükségünk. Megértjük, hogy az erőforrások végesek, nem kérhetünk több támogatást, ezért hazai pályázati kiírásokra is jelentkezünk, hogy bővíthessük a falugazdászaink számát, hiszen közel 6 ezer gazdával és mezőgazdasági vállalkozóval vagyunk valamilyen formában kapcsolatban.
Jelenleg mi foglalkoztatja leginkább az önökhöz forduló mezőgazdászokat?
– Nehezen indult be a 2023-2027-es új mezőgazdasági stratégia pályázati kiírási rendszere. Azon dolgozunk, hogy minden információ eljusson a gazdáinkhoz, hogy felkészüljenek az új pályázati feltételekre. Azonkívül a belső-erdélyi gazdákat igen érzékenyen érintette az orosz–ukrán háború. Ukrajna Európa egyik legnagyobb mezőgazdasági szereplője.
A behozatalt időnként korlátozták, aztán feloldották az uniós és a hazai kormányintézkedéseket, amik sokszor nem voltak egyértelműek. Emiatt ingataggá vált a mezőgazdasági belpiac. Folyamatosan alkalmazkodniuk kellett a helyzethez a gazdáknak, ami elbizonytalanította őket. Nem tudtak vagy mertek hosszú távra tervezni. Ismert az üzemanyag- és a műtrágyaár változása, utóbbi esetében beszerzési gondok is voltak. Nemcsak a növénytermesztőket érintették a gondok, hanem az állattenyésztésre, a takarmányozási igénnyel rendelkező szektorra is negatívan hatott. Mindemellett a sajátos kisebbségi helyzetben, különösen itt a szórványban, kevés magyar szakember dolgozik a romániai mezőgazdasági hivatalokban. Vannak megyéink, ahol egyáltalán nincs magyar alkalmazott. Gondolok itt a megyei intervenciós és kifizetési ügynökségekre, vagy akár a vidékfejlesztési ügynökségekre és a megyei mezőgazdasági igazgatóságokra. Ez nem jelent adminisztratív akadályt, de a kisebbségi létben már megtapasztaltuk, hogy nem árt, ha van egy magyar szakember is, akivel szóba lehet állni egy-egy intézményben. Ahol vannak szakembereink, ott folyamatosabb az információáramlás, zökkenőmentesebb az ügyintézés, hiszen a saját anyanyelvén mindenki tisztábban, érthetőbben el tudja mondani a gondját, és az orvoslását is jobban megérti.
