Édesapja tanyáról származik, Martos-Agyagos határából, ahova a mai napig földút vezet. A tanyát az ezredfordulón felújította, gyümölcsöst telepített, kitisztított egy mocsaras részt, aminek a helyén tavat hozott létre, amiből a gyümölcsöst és a zöldségeket is öntözni tudják. Ma már itt gazdálkodik, 20 hektáron. A szilva, a kajszibarack, az alma és az őszibarack mellett van 1,5 hektár kaszáló is, és a kertészet.

Mivel a gazdaság nem nagy, ezért gazdánknak a speciális növények, a zöldségek a fontosak. Főképp paprikával foglalkozik, étkezési paprikák közül termesztenek kosszarvút, alma- és cseresznyepaprikát, azonkívül fűszerpaprikát is. A környéken, Udvardon megmaradt egy nagy múltú fűszermalom, amelyik kimondottan keresi a helyi termelőket, így stabil kapcsolatot tudtak kialakítani velük.

A Vág és Garam közti régió korábban egész Csehszlovákia fő fűszertermelője volt. Sajnos csak volt, hiszen Szlovákiában már csak 20-30 hektáron termelnek fűszerpaprikát, pedig több száz hektár termésére volna igény. A visszaesés érthető, mert ezek a növények nagyon sok kézi munkát igényelnek. Cserge Zsoltnak még megvan az a csoportja, akik hajlandóak ezt a munkát végezni, ők helyiek, főleg nyugdíjasok.

Az étkezési paprika egy részét közvetlenül a piacon, a többit viszonteladóknak értékesíti, mert az üzletláncok szlovákiai megjelenésével az addig jól működő felvásárlási rendszer felbomlott. Emiatt a kertészetek is lejtőre kerültek, a kisgazdaságok nincsenek abban a pozícióban, hogy egy üzletláncba bekerüljenek.

A szlovák agrárium új stratégiai terve támogatja termelői szövetkezetek, szervezetek létrejöttét, hogy tárgyalóképesek legyenek az üzletláncokkal. Már vannak jó példák, például a paradicsom-, a burgonya- vagy az almatermelőknél, vagyis főleg azoknál, akik egyetlen speciális termékre összpontosítanak. Igaz, ez esetben is inkább nagyobb termelőkről beszélhetünk. A kisebbek is csatlakozhatnak ilyen szervezetekhez, de kérdéses, hogy milyen erős lesz az érdekérvényesítő képességük, és, sajnos, attól a bürokratikus terheik még ugyanakkorák maradnak.

Az agrárium elmúlt két éve tele volt kihívással. 2021-ben elszabadultak a bejövő költségek, jóval gyorsabban nőttek, mint a zöldségek ára. Bár valamivel nagyobb bevételre lehetett szert tenni, de az áremelések zömét az üzletláncok érvényesítették. Idén sem csökkentek az árak, mint a gabona esetében, sőt, mivel a múlt év aszályos volt, így külföldről sem érkezett annyi áru, amennyi leverte volna az árakat.

Cserge Zsolt gazdaságában nincsenek nagy gépek, így nem túl nagy az üzemanyag-fogyasztásuk, műtrágyából is kevesebbet juttattak ki, mint máskor, be kellett osztani. Átálltak a zöldségek csöpögtető öntözésére, amivel hatékonyabban meg tudják oldani a tápanyag-utánpótlást. Nemcsak a táp­anyagokkal, hanem a vízzel is takarékos a rendszer, ami a tavalyi aszály leküzdésében is segített.

A gyümölcsösben idén jelentős volt a fagykár, még a szilvát is megfogta. Mint fogalmaz, már érezni az éghajlat változását, hamarabb kezdődik a tavaszi felmelegedés, ezért a tavaszi fagyok is nagyobb kárt okoznak virágzáskor. Aktív fagy elleni védekezés nélkül egyre kockázatosabb gyümölcsöt termelni, ezért a sajátja felújítását nem tervezi.

Ma már történelem, amikor hazaköltöztek, megkereste őt Pém Bálint, hogy lépjenek be az ifjú gazdák országos szövetségébe. Cserge Zsolt úgy is tett, és beválasztották az elnökségbe. Bár mostanra elmúlt negyven, így már csak szívében maradt ifjú gazdának, de még mindig kapcsolatban van a szövetséggel.

Szlovákiában kevesebb a kisgazdaság, mint például Magyarországon, másrészt a nagy gazdaságok vezetését, tulajdonjogát nagyrészt azok szerezték meg, akik a rendszerváltáskor 35-45 évesek voltak, és akiknek most kellene átadni a stafétabotot. A kisgazdaságokat viszont nem tartották annyira fontos szegmensnek, illetve bíztak benne, hogy majd beolvadhatnak a nagyokba.

A fiatal gazdák indulását elsősorban a földhöz jutás gátolta. Talán már nem annyira hevesen, mint az EU-csatlakozáskor, de még most is folyik a küzdelem a hektárokért. A helyzetet bonyolítja, hogy az osztatlan közös tulajdonú területeknek egyre több tulajdonosa lett, és a nagyobb tulajdonosok gátolták a kisebbeket területük kivételében. E téren mostanra sokat javult a helyzet, hiszen a támogatások elérése miatt a használati jog rendezése mindkét fél érdekévé vált.