Gyökértömeg növelése. A növény-mikroba szimbiózis alapja a növények fotoszintézis által üzemeltetett „cukorgyára”. A növénnyel együtt élő jótékony szervezetek a gyökérnövekedést serkentő hormonokat állítanak elő annak érdekében, hogy minél több cukorhoz jussanak. Ebből a növény is profitál, mert gyökérfelülete növekedésének és a mélyebb gyökeresedésnek köszönthetően több tápanyaghoz és vízhez fér hozzá.

Tápanyagfeltárás, tápanyagmegkötés. A tápanyagok elérésében is segítik a mikrobák a növényt. Sok esetben a növény számára nem hozzáférhető formában vannak jelen a tápanyagok a talajban. A mikroorganizmusok által termelt szerves savak elősegítik a tápanyagok feltáródását, felvehető formába kerülését. Azonkívül vannak nitrogénkötő szervezetek, amelyek képesek nitrogéntöbbletet teremteni a légkörből. Ide sorolhatók a pillangósokkal szimbiózist kialakító Rhizobium baktériumok, amelyek akár évi 200 kg/ha nitrogén hatóanyag megkötésére képesek, vagy a szabadon élő nitrogénkötők, amelyek 30-60 kg hatóanyagot raktározhatnak el a talajban.
Biokontroll hatás. Különösen a hasznos gombákra (pl. Trichoderma fajok) jellemző a térparazitizmus és a táplálékkonkurencia, amivel kiszorítják a káros szervezeteket (pl. Fusarium, Pythium, Alternaria, Sclerotinia stb…) az adott élőhelyről. Amellett a gombahálózatok „hírvivő” tulajdonsága is ismertté vált: a hálózaton keresztül a károsított növények vészjelző molekulákat tudnak küldeni fajtársaiknak, aminek a hatására az egészséges növények elkezdenek ellenállást segítő anyagokat képezni. Például a babban levéltetvek megjelenése esetén azokat taszító – repellens hatású – és a hasznos szervezeteket vonzó anyagok képződnek.
Szárbontás. A talajok biológiai aktivitását jól mutatja ennek mértéke. A szármaradványok gyors lebomlása (8-9 hét alatt látványos változás) élénk talajéletre, a több éves maradványok viszont a talajélet hiányára, levegőtlen, tömörödött körülményekre utalnak. Különösen gombaszervezetek adaptálódtak a cellulózban gazdag szármaradványok bontására, de számos ilyen célú baktériumtermék is megtalálható a magyar piacon.

Megannyi előnyös, gazdaságilag is jelentős hatást tulajdoníthatunk a mikrobiológiai készítményeknek. Azonban a talajbiológia nem értelmezhető önmagában, komplex rendszerként érdemes kezelni.
Mérjük fel a talaj pillanatnyi állapotát (talajvizsgálat), és határozzuk meg az elérendő célt!
Szűkítsük a kört! Vizsgáljuk meg, hogy a saját területünk adottságaihoz mely készítmények illenek a leginkább!
Válasszunk olyan készítményt, ami a kitűzött gazdasági célnak megfelel, és a talaj állapotához és a termesztéstechnológiánkhoz egyaránt illeszkedik!
A talajmikrobáknak elsősorban oxigénre, vízre és tápanyagra van szükségük. Hosszú távú fennmaradásuk és hatásuk eredményes kifejtése érdekében érdemes gondoskodni a szervesanyag-utánpótlásról!
Talajkondícionálók alkalmazása
Ezt a sokszínű termékcsoportot egy kalap alá veszik, pedig egymástól igen eltérő hatásmechanizmusuk lehet. Mindenesetre, az előző pont első három ajánlását itt is érdemes figyelembe venni.

Forgatás nélküli talajművelés
A gazdálkodásra káros mértékű talajtömörödöttség megszüntetésének legelterjedtebb módszere a forgatásos talajművelés. Rövid távú hasznát jól ismerjük, de hosszú távon számos kedvezőtlen hatása van: rontja a talajszerkezetet, szétrombolja az aggregátumokat, rontja a morzsaállékonyságot, porosodás, erózió, defláció lép fel, eketalp alakul ki stb.
Mára bizonyított tény, hogy a talaj állapotát hosszú távon csak szerves anyaggal (élő- és holt növénymaradványok, hasznos élő szervezetek, szerves trágya stb.) tudjuk javítani, ezért egyre inkább előtérbe kerülnek ezek a módszerek.
Összefoglalás
Az újszerű gyakorlatok kézzelfogható gazdasági előnyökkel járnak. De vannak e technológiák terjedését korlátozó tényezők is.
Kevés független kutatási adat áll rendelkezésre, a szükséges tudásanyag korlátozottan elérhető, és a készítmények nagy tömege nehézzé teszi a tájékozódást. Vannak stabil ellenérvek is, például a forgatás nélküli műveléssel kapcsolatban a mezeipocok-invázió.
Gyekiczki Bernadett