Az Ökológiai Kutatóközpont és az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium Invázióbiológiai Divíziójának kutatócsoportja tudományos folyóiratban publikálta azt a tanulmányt, amely közel ötven, a témába vágó kutatást elemzett.
A kutatásból kiderült, hogy az őshonos növényfajok invázióval szembeni ellenálló képessége több okból adódik. Egyik oka például a növénytársulások faji, illetve funkcionális sokféleségéből ered. Az alapvetően domináns, gyors fejlődésre képes őshonos növényfajok hamarabb képesek kiaknázni a környezetükben előforduló erőforrásokat, ezzel korlátozva az inváziós fajok megtelepedési lehetőségeit.
A vizsgálatokban elvégzett kísérletek rávilágítottak arra, hogy már egyhetes vetési előny is kedvez az őshonos növénytársulásoknak, ez az elsőbbségi hatás pedig az idő teltével tovább erősödik. Az előnyt leginkább a korán megjelenő, gyors növekedésű őshonos fajok és a nagy termőképességű közösségek korai betelepítésével lehet fokozni.
Természetesen az inváziós fajok teljes mértékű kiszorítása még az invázióval szembeni ellenálló képesség növelésére irányuló legjobb módszerek kombinálásával sem lehetséges, de
