Azonban úgy tűnik, a glifozát hatékonysága igen gyorsan romlik – legalábbis ezt állapította meg nemrég egy tanulmány. Az Egyesült Államok agrárminisztériumának (USDA) Mezőgazdasági Kutató Szolgálata (USDA-ARS) és az Illinois-i Urbana-Champaign Egyetem közös kutatása visszamenőlegesen vizsgálta a glifozát hatékonyságát a génmódosított növények piacra dobása után – írja a Phys.org.
A kutatók az Egyesült Államok és Kanada szántófölddel rendelkező egyetemein végzett éves herbicid-értékelési kísérletek adatait összegyűjtve kimutatták, hogy mind a hét vizsgált fő gyomfaj elleni védekezés esetében jelentős és gyors csökkenés tapasztalható a glifozát hatékonyságában.
A tanulmány azonban nem csak a glifozátot vizsgálta. Chris Landau, az USDA-ARS posztdoktori kutatója, és a tanulmány első szerzője olyan kísérletek eredményeit vetette össze, ahol a glifozátot önmagában, vagy más, preemergens (kelés előtti) peszticidekkel kombinálva alkalmazták. A hét fő gyomfaj, melyre a kutatás koncentrált a következő volt: ürömlevelű parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), óriás parlagfű (Ambrosia trifida), betyárkóró (Conyza canadensis), egy libatop-féle (Chenopodium berlandieri), két disznóparéj faj (Amaranthus palmeri, Amaranthus tuberculatus), és a sárga selyemmályva (Abutilon theophrasti). Az adatbázis pedig 11 különböző intézet több éven át folyó kísérleteinek eredményét összesítette.
„A célzott gyomfajok ellen hatásos preemergens herbicidek hozzáadása jelentősen javította a védekezést és csökkentette a glifozát időbeli változékonyságát” – mondta Landau. „A legtöbb, amit bármelyik gyomfaj esetében tapasztaltunk, 4,4 százalékos kontrollveszteség volt évtizedenként, szemben az önmagában alkalmazott glifzát 31,6 százalékos veszteségével.”
A glifozát-rezisztencia elkerülését célzó 2008-as ajánlás többek között azt az útmutatást tartalmazta, hogy a kelés előtti gyomirtó szereket teljes mennyiségben kell használni. Ez azonban az akkori ajánlásoktól még távol állt, és rendre figyelmen kívül hagyták.
A mostani adatok egyelőre csak a trendeket mutatják, magyarázattal nem szolgálnak a jelenségre. Könnyű lenne a herbicid-rezisztenciára fogni mindezt – mely igen komoly kihívást jelent a jelenkori mezőgazdaság számára –, azonban nem ez az egyetlen ok, amiért a glifzát lába alól lassan kicsúszik a talaj…
Landau felhívta rá a figyelmet, hogy
A kutató véleménye szerint a herbicid nyomás – vagy az épp zajló klímaváltozás – az elmúlt 25 évben arra szelektálhatta ezeket a gyomokat, hogy nagyobb levélfelületet fejlesszenek, vagy korábban csírázzanak, mely tulajdonságok segíthetik, hogy a túléljék a glifozátos kezelést.
Az okoktól függetlenül azonban egy dolog nyilvánvaló: nincs csodaszer, vagy „ezüst golyó” a gyomok kontrolljára. A kutatók azt javasolják, hogy a gazdák változatos összetételű hatóanyagokat juttassanak ki, ebbe beleértve mind a talajra, mind a lombra permetezett szereket, valamint tudatosan tervezzék a vetésforgót és a mechanikai kontrollt is.
És mi lesz, ha egy újabb csodaszer jelenik meg a jövőben a piacon? A kutatók szerint