0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 20.

Téli tennivalók – Neumann György méhesében

A telelésre való felkészülés kapcsán beszéltünk már az atkairtásról. Ennek az ideje ősszel, általában októberben van, de a zárkázás időtartamától függően akár november elejéig is elhúzódhat. Ezt követően már tényleg nincs sok dolgunk a méhesben.

A takarást minden méhész más időpontban teszi be a kaptárakba; ki így takar, ki úgy, és többnyire mindenki meg is tudja indokolni, miért takar úgy, ahogyan. Nem szeretném bírálni egyik módszert sem, csupán leírom, én hogyan csinálom. Már ősszel bekerül nálam a takarás a családokhoz: a vízszintes is, és a függőleges is. A felső takarás ekkor még nem a végleges, azt majd csak február elején kapják meg a méhek. Fontos szempont számomra, hogy nekem is kényelmes legyen a munka velük, de a méheket is segítsem. A vékonyabb felső takarás lehetővé teszi, hogy egy gyors pillantást tudjak vetni a családokra, ha szükségét érzem, anélkül hogy különösebben zavarnám őket. Természetesen ilyenkor ezt már csak indokolt esetben teszem, a méhek nyugalmának megőrzése szempontjából viszont kiemelt szerepet kap, hogy a lehető legkisebb zavarással tudjam őket szemrevételezni. (Azt még emlékeztetőül megjegyezném, hogy NB fekvőkaptárakkal méhészkedem.)

1. kép: Az évek folyamán nálam az üvegezés irányába tolódott el az értékesítés

A februári vastag takarással, ha szükséges, kapnak lepényt is a fészek fölé. Korábban évekig méhészkedtem úgy, hogy nem volt szükségem lepényre. Az utóbbi években azonban olyan kiszámíthatatlan lett a téli időjárás is, hogy felül kellett vizsgálnom a saját nézeteimet, és be kellett látnom, hogy változtatnom kell, mert már nem lehet megszokásból méhészkedni. A hirtelen környezeti változások gyors reakciót igényelnek, tudnunk kell, hogy mi van a kaptárainkban, milyen állapotban vannak a méheink, és hogy az adott időjárási szokatlanság mit eredményezhet a családokban. Mindezt pedig úgy kell tudnunk, hogy télen nem bontunk kaptárt…

Mert télen az elsődleges feladatunk a méhek nyugalmának megőrzése. Ezután pedig a műhelymunkák következnek.

A korábbi cikkekben beszéltünk már a tervezésről – ilyenkorra már jó, ha gondoskodtunk a szükséges mennyiségű kész keretről vagy keretlécekről. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy pontosan tudjuk, mit akarunk elérni a következő szezonban a méheinkkel.

Ha a tervezésen és beszerzésen már korábban túljutottunk, akkor nincs más hátra, következhet a keretszögelés, -fúrás, -drótozás. Ilyenkor van itt az ideje a hibás kaptárak javításának és a viasz kiolvasztásának is. Célszerű a műlép beszerzését is időben elvégezni, hogy mire szükségünk lesz rá, addigra készen álljon.

2. kép: A lepényből csak a zacskó maradt

Jobbára a téli időszakban tudunk találkozókra, előadásokra, rendezvényekre, vásárokra járni, ahol a személyes kapcsolatok kapnak nagyobb teret. Minden ilyen összejövetel jó alkalom arra, hogy megbeszéljük a mögöttünk álló szezon fontosabb eseményeit, tapasztalatot cseréljünk, és ötletet merítsünk egymás elbeszéléseiből. Számomra ezek az események is nagyon fontosak, legyen az egy nagy évenkénti rendezvény vagy egy egyesületi gyűlés. Ráadásul abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy több éve tarthatok előadásokat a zárkázásos atkairtási technológiámról. Emellett nemrégen egy új témát is egyre többen kértek tőlem, így már a „Serkentéstől telelésig” című előadásommal is meg szoktak hívni az egyesületi gyűlésekre, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Az előadások végén sok kötetlen beszélgetés és értékes tapasztalatcsere folyik – ezeket a beszélgetéseket külön köszönöm a méhészeknek.

Szokták mondani, hogy télen a méhész nem dolgozik – ez azonban nem igaz. A fentiekből is jól látható, hogy a hideg időszakban, akárcsak a méheink, nem alszunk téli álmot. Kevésbé látványos a műhelymunka, mint a kaptár mögött görnyedés vagy a pörgetés, de semmivel sem kevésbé fontos. Ha jól dolgozunk ilyenkor, nagyban megkönnyítjük a jövő évi munkánkat.

 

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: