Aminthogy nincs két egyforma méhészeti szezon, úgy a kaptárak is mindig rejthetnek valami meglepetést. A svájci Agroscope Méhkutatási Központ és az Apiservice Méhegészségügyi Szolgálat munkatársai legutóbb fehér színű, élő herék előfordulását írták le méhészeti folyóiratukban. Ilyen esetről a szakirodalom eddig még nem tett említést.
A méhcsaládban a hímivarú herék megtermékenyítetlen petékből származnak, tehát nincsen apjuk, nem nemzés által keletkeznek. Így csupán egyetlen genomkészlettel rendelkeznek (haploidok), ezért érzékenyebbek a genetikai rendellenességekre. A dolgozóméhek és a méhanyák megtermékenyített petékből származnak (diploidok), és két kromoszómakészletüknek köszönhetően esetükben ritkábbak a fejlődési rendellenességek: csak akkor fordulnak elő, ha egy adott gén mindkét változata hibás.
Örökletes szemszínhiba
A herék leggyakrabban leírt rendellenességei valószínűleg a szemek színével kapcsolatosak. H. DUSTMANN professzor már 1968-ban bebizonyította, hogy a normál szemszín az anyagcsere több szakaszában alakul ki az egyedfejlődés során. Ha a genomban hirtelen változások (mutációk) következnek be, a szemszín a normálistól erősen eltérő is lehet: fehér, világos krémszínű, olajzöld, rózsaszín vagy vörös – eddig összesen több mint húszféle szemszínmutáció ismert. A szemszínmutáció első leírása még 1930-ból ered (Michailoff). Azóta bebizonyosodott, hogy a fehér szemű herék sem repülni, sem tájékozódni nem tudnak, hanem irányt vesztve esnek le a földre.
Egy svájci méhész körülbelül 50 méhcsaládból álló Demeter méhészetében 2023 májusában fehér szemű herék jelentek meg. Mivel nem egyedi jelenségről volt szó, valószínűsíthető, hogy a szokatlan szemszín örökletes rendellenesség lehetett. A szem pigmentáltsága tudvalevőleg a túlzott fényhatástól való védelemül is szolgál. A vakuval fényképezett fehér szemű here megremegett a fényvillanásra, mintha megvakítanák.
Ezeknek vöröses színű volt a szemük, és nehézkesen mászkáltak a lépeken. Testük és lábaik erőtlenek voltak. Úgy tűnt, hogy kitinpáncéljuk nem öltött sötét színt, és nem is keményedett meg. Előfordulhat, hogy ezekben az egyedekben egy genetikai hiba folytán nem tudott lezajlani a normális fejlődéshez szükséges anyagcsere-folyamat. A rendellenesség pontos okát csak további vizsgálatokkal lehetne felderíteni. Ismeretlen környezeti tényezők éppúgy szerepet játszhatnak benne, mint epigenetikai hatások. A szóban forgó méhcsalád kaptárja előtt tömegével hevertek ilyen fehér herehullák. Az állatok a feltételezett örökletes rendellenesség következtében életképtelenek voltak.
A méhcsaládban megfigyelhetők voltak normál színezetű, életképes herék is. Az öröklődés szabályai alapján erre is van magyarázat. Ha feltesszük, hogy egyetlen hibás gén áll a jelenség hátterében, a herék anyjuknak vagy a hibás, vagy az ép genetikai változatát öröklik. Ennek megfelelően lesznek olyan egyedek, amelyeket érint, és olyanok is, amelyeket nem érint az örökletes hiba.
A szóban forgó méhcsaládban nem minden here tudott kikelni. Első ránézésre a heréknek több mint a fele hordozta a genetikai rendellenességet. Csakhogy az egészséges herék sokkal hamarabb keltek ki, mint a fehérek, ezért tűnhetett úgy a vizsgálat időpontjában, hogy aránytalanul több a fiasításban a fehér here. A fehér színű herék szemszíne is eltért a normálisokétól.
A méhcsaládban a herék elsődleges feladata a méhanya megtermékenyítése. A párzás során az anya átlagosan 12 here spermiumát veszi át. A heregyülekező helyeken más-más méhcsaládból származó herék ezrei várakoznak, hogy aztán a levegőben egymással versengve termékenyítsék meg a méhanyát. Itt csak az erős, egészséges és fürge herék járhatnak sikerrel, ami lehetetlenné teszi az örökletes apai rendellenességek továbbterjedését.
A beszámolót szemlézte: Bottlik Imre
