… és ezenkívül a legfontosabb szempont, hogy környezetkímélők, és hatékonyságuk sem kevesebb a szintetikus, kémiai szereknél. A növényi betegségek és kártevők elleni védekezésben előtérbe kerültek a biológiai készítmények, mint természetes antagonisták, amelyek hatékonyan használhatók a növényvédelemben.
A lisztharmat ellen jó hatással használható az Ampelomyces sp., a szürkerothadás ellen pedig az Aureobasidium pullulans antagonista gomba. A Trichoderma spp. gomba a szőlőtermesztők számára elsősorban az ESCA elleni védekezésben ismert, de számos olyan lehetőség van a növénytermesztésben, ahol az egyes Trichoderma-fajok és törzsek alkalmazásának előnyeit megtapasztalhatjuk. Nemcsak a növénypatogén mikroorganizmusok – melyek megjelenése helyi és „világ” járványt is okozhat –, hanem az élő szervezetekre toxikus hatással bíró kémiai növényvédő szerek és a szintetikus műtrágyák túlzott használata is súlyos problémát jelent a termesztés fenntarthatósága szempontjából. Másik gond például a mezőgazdasági hulladékok nem megfelelő kezelése, amely szintén jelentős környezetszennyező tevékenység. Ezen problémák leküzdésére az egyik legjobb biológiai megoldás a Trichoderma spp. mezőgazdasági tevékenységekben való alkalmazása.
Az általa kiválasztott másodlagos metabolitok (anyagcseretermékek) szerepet játszanak a patogén mikroorganizmusok szaporodásának gátlásában és a növények növekedésének serkentésében oly módon, hogy szabályozzák a növények gyökérrendszerének nagyságát/fejlődését, növelik az elsődleges és másodlagos gyökérelágazások hosszát, ami a növény tápanyagfelvételének hatékonyságát javítja. A közelmúltban végzett kutatások több eredményben is kimutatták, hogy a Trichoderma spp. képes a peszticidek és gyomirtók detoxikálására/lebontására is.
A Trichoderma-fajok különböző ökoszisztémákban találhatók meg, ennek megfelelően különböző képességekkel, tulajdonságokkal rendelkeznek, és emiatt multifunkcionális gombáknak is nevezhetők. Jellemzően erdei vagy mezőgazdaságilag művelt talajokban fordulnak elő, a rizoszféra fő alkotói között szerepelnek. Közös morfológiai jellemzőik alapján azonosíthatók, főként az élénkzöld konídiumokról ismerhetők fel, amelyek gyors növekedésűek és többszörösen elágazók. A fenntartható termesztésben betöltött pozitív szerepük mellett meg kell említeni, hogy sajnos a gombatermesztésben igen nagy károkat okoznak a Trichoderma-fajok az úgynevezett zöldpenészes megbetegedéssel, vagy a T. viridae faj patogén viselkedése a fenyőcsemeték 30-80%-os pusztulását okozza.
A biológiai védekezésben alkalmazott szerek általában fajspecifikusak, vagyis csak a károsítást okozó célszervezetre hatnak. Sajnos az antagonistaként jellemzett Trichodermafajok nemcsak kifejezetten a patogén szervezeteket, hanem az egyéb mikroorganizmusokat is célba veszik. Megfigyelték a Trichoderma spp. nem kívánt hatásait is a talaj mikrobiális közösségeire. A Trichoderma-fajok által kiválasztott sejtfalbontó enzimek, például a celluláz, a xilanáz és a glükanázok károsítják a célszervezetek sejtjeinek működését, például a tápanyagfelvételt a rizoszférában (gyökérzóna). Ennek eredményeképpen a mikrobiális közösség szerkezete megbomlik.
