Az 1950-es évektől kezdődően Bulgária fontos vörösbor-beszállítója volt a Szovjetuniónak, ekkor kezdődött itt a világfajták nagymértékű telepítése. Napjainkban az ország hazánkhoz hasonló léptékben (65 261 ha) termeszt szőlőt, a borkészítés és a csemege-előállítás egyaránt csökkenő tendenciát mutat a 2000-es évek eleje óta. Görög és bolgár kutatók együttműködéséből született az a 2020-as cikk, melyben bemutatják a helyi görög és bolgár szőlőfajták genetikai változatosságát. Az alkalmazott mikroszatellit-markerek segítségével a 17 vizsgálatba vont fajtán belül nagy diverzitást tapasztaltak, de több azonosságot (hasonnevet) is sikerült találniuk.
Mióta magánkézbe kerültek ezek, a minőség sokat javult. A szkopjei Szent Cirill és Metód Egyetem Mezőgazdasági Intézetének munkatársai 2021-ben öt őshonos szőlőfajta antioxidáns összetevőit vizsgálták.
A „görög bor” kifejezést évtizedeken át a retsinával azonosították a fogyasztók. Az elmúlt húsz évben természeti katasztrófák (erdőtüzek) és gazdasági válságok is nehezítették az ágazat helyzetét, a termelők számára az jelenthette a kiutat, ha boraikat exportképessé teszik. Így napjainkban már az őshonos fajták, a sokféle terroir, a frissítő, kézműves bor kifejezések is jól jellemzik az országot.
Számos cikket olvashatunk a görög szőlőültetvények növényegészségügyi kihívásairól, de az őshonos fajták feno- és genotipizálása, leírása is nagy erőkkel folyik. Pagnoux és munkatársai (2014) pedig ókori görög szőlőmagleletek modern magokkal történő összehasonlítását végezték el morfológiai módszerekkel.
(Forrás: https://www.wine-searcher.com/grape-1385-grk)
Horvátországban a hivatalosan regisztrált szőlőültetvények területe látszólag elég csekély (22 142 ha), a házak körül azonban a horvátok nagy része termeszt saját fogyasztásra néhány sor szőlőt, így a szőlőterületek összmennyisége feltételezhetően akár 40 ezer hektár is lehet. A tudományos kutatások főként az őshonos fajtákat vizsgálják (vírusfertőzések, ampelográfiai leírások, szülő-utód kapcsolatok stb.). Egy érdekes közlemény viszont a lisztharmat-rezisztencia azonosítását ligeti (vadon termő) szőlőkben célozza (Luksic et al., 2022). Stupic és kutatótársai (2019) pedig a Grk bijeli nevű nővirágú, őshonos fajta termőképességének javítási lehetőségeit vizsgálták.
Érdekes módon a statisztikákban nem is szereplő Koszovóból is találtunk két tudományos, szőlészeti vonatkozású cikket. Egyikük az aranyszínű sárgaság vektorának (Scaphoideus titanus) első megjelenését detektálta (Gjinovci et al., 2021). A másik is növényegészségügyi vonatkozású, ebben európai szőlőfajták vírusfertőzöttségét vizsgálták (Dida et al., 2018). A kutatás érdekessége, hogy a Hamburgi muskotály mellett fontos fehérborszőlő-fajtánkat, a talán szerb örökségként Koszovóban „ragadt” Olasz rizlinget vonták górcső alá.
A 13 Jul-Plantaze cég 2310 hektáros egybefüggő területével Európa második legnagyobb szőlőültetvényének számít. A montenegrói szőlőtermesztés az ókori időkig nyúlik vissza, a termesztés napjainkban is főként az őshonos fajtákra támaszkodik. Maras és munkatársai (2015) olasz partnerekkel közreműködve végezte el négy helyi fajta ampelográfiai és genotípusos leírását. Šukovićék 2020-as munkája is az őshonosnak tekintett Vranaccal foglalkozik, nevezetesen a levelek, a szőlő és a bor fenolos összetételét részletezi.
Az árutermelő ültetvényeket itt két nagyüzemi óriás uralja. Ruml és munkatársai (2016) a hőmérséklet változásának fenológiára gyakorolt hatását követték nyomon a Sremski Karlovci körzetben. A vizsgált területek a Fruska Gora hegy lejtőin találhatóak. Hét vörösbor- és tizenhárom fehérborszőlő-fajtán végezték a megfigyeléseket, és arra jutottak, hogy a régebbi szakirodalmi adatokhoz képest minden fázis korábban zajlott le a mérések átlagában.
Ahogy láthattuk, a bemutatott országok termelési nagyságrendje, nehézségei, kutatási területei nagyban hasonlítanak hazánkéhoz. Nemcsak meglátogatnunk érdemes tehát őket, de hasznos lehet olvasnunk kihívásaikról, eredményeikről is.
Felhasznált irodalom
Hugh Johnson, Jancis Robinson (2020): A bor világatlasza. Gabo Kiadó
https://hu.wikipedia.org/wiki/Balk%C3%A1n-f%C3%A9lsziget
https://www.oiv.int/what-we-do/country-report?oiv
F. Carka, E. Maul, R. Sevo (2015): Study and parentage analysis of old Albanian grapevine cultivars by ampelography and microsatellite markers. Vitis 54 (Special Issue), 127–131
Ana Crnogorac, Stefano Panno, Ana Mandić, Mladen Gaspar, Andrea Giovanni Caruso, Emanuela Noris, Salvatore Davino, Slavica Matić (2021): Survey of five major grapevine viruses infecting Blatina and Žilavka cultivars in Bosnia and Herzegovina. PLOS ONE | January 22, 2021
Maria Papapetrou, Dimitrios Loukovitis, Orestis Papadopoulos, Zoi Kazlari, Anastasia Peristeraki, Slavina Arsenova, Desislava Bardarova, Desislava Doncheva, Serafeim Theocharis, Constantinos Karagiannidis, Stefanos Koundouras, Anastasia Giannakoula, Stamatis Aggelopoulos and Dimitrios Chatziplis (2020): Genetic Diversity o Sukovicek f Local Greek and Bulgarian Grapevine (Vitis Vinifera L.) Varieties. Diversity 2020, 12, 273
Biljana Korunoska, Milena Taseska-Gjorgjijevski, Dushko Nedelkovski, Klime Beleski, Roze Gjolevska-Millenkovska, Goran Milanov, Viktor Rajcin (2021): Examination of the content of some antioxidant substances in some autochthonous grapevine varieties (Vitis Vinifera L.) In r.n. Macedonia. Journal of Agricultural, Food and Environmental Sciences Vol 75 No 1 (2021) 19-27
Clémence Pagnoux, Laurent Bouby, Sarah Ivorra, Christophe Petit, Soultana-Maria Valamoti, Thierry Pastor, Sandrine Picq, Jean-Frédéric Terral (2014): Inferring the agrobiodiversity of Vitis vinifera L. (grapevine) in ancient Greece by comparative shape analysis of archaeological and modern seeds. Veget Hist Archaeobot (2015) 24:75–84
Katarina Lukšić, Goran Zdunić, Katarina Hančević, Maja Žulj Mihaljević, Ana Mucalo, Erika Maul, Summaira Riaz & Ivan Pejić (2022): Identification of powdery mildew resistance in wild grapevine (Vitis vinifera subsp. sylvestris Gmel Hegi) from Croatia and Bosnia and Herzegovina. Nature Scientific Reports | (2022) 12:2128
Stupić, N. Bauer, M. Jagić, A. Lucić, J. Mlinarec, N. Malenica, J. Karoglan Kontić, E. Maletić, D. Leljak-Levanić (2019): Reproductive potential of the functionally female native Croatian grapevine ‘Grk bijeli’. Vitis 58, 61–70.
Gazmend Gjinovci, Bekri Xhemali, Betim Bresilla, Shpend Shahini, Nesim Morina, Tasim Bajrami (2022): Preliminary investigations of the main Flavescence dorée vector Scaphoideus titanus and its first record in Kosovo. Travaux du Muséum National d’Histoire Naturelle „Grigore Antipa” 65(2): 81–86.
Lumta Dida, Agron Bunjaku, Bekri Xhemaili, Gazmend Gjinovci, Dhurata Shehu, Thanas Ruci (2018): The European Varieties Muscat D’hambourg and Italian Riesling and their Infection with Most Economically Important Grapevine-Infecting Viruses. Albanian j. agric. sci. 2018; (Special edition – Proceedings of ICOALS, 2018)
Maraš, T. Popović, A. Gazivoda, J. Raičević, V. Kodžulović, M. Mugoša, S. Šućur (2015): Origin and characterization of Montenegrin grapevine varieties. Vitis 54 (Special Issue), 135–137.
Danijela Šuković, Bojana Knežević, Uroš Gašić, Milica Sredojević, Ivanka Ćirić, Slavica Todić, Jelena Mutić and Živoslav Tešić (2020): Phenolic Profiles of Leaves, Grapes and Wine of Grapevine Variety Vranac (Vitis vinifera L.) from Montenegro. Foods 2020, 9, 138.
Ruml, N. Korać, M. Vujadinović, A. Vuković, D. Ivanišević (2016): Response of grapevine phenology to recent temperature change and variability in the wine-producing area of Sremski Karlovci. Serbia Journal of Agricultural Science (2016), 154, 186–206.
