– Alapanyagok tekintetében szerintem Magyarország nagyon jó helyzetben van. Nemcsak magunknak, hanem exportra is jut bőven. Az élelmiszer-feldolgozás már más kérdés. Az ágazat bizonyos kategóriákban nem elég hatékony. Ilyen például a sajt, a joghurt és a sonka. Készítünk olyan elemzést, amelyben azt vizsgáljuk, hogy az üzletek polcain hol magas az importtermékek aránya, és milyen minőségi és mennyiségi paramétereket kell teljesíteni ahhoz, hogy kiváltsuk azokat. Ezen a listán szerepel néhány olyan élelmiszer, amiből most importra szorulunk, miközben az adott termék előállításához szükséges alapanyagot meg nagyobb mennyiségben adjuk el külföldre. Ez a dolog tehát inkább feldolgozási minőség, hatékonyság és kapacitás kérdése.

Ha a magyar élelmiszeripar egészét nézzük, akkor megállapíthatjuk, hogy bár talán régi öreg kapacitások „beröffentésével” egy háborús helyzetben helyt tudnánk állni, de a magasabb feldolgozottsági fokon lévő élelmiszerek esetében hiányzik az önellátáshoz szükséges hatékony, versenyképes gyártási háttér. Tevékenységi méretproblémák éppúgy jellemzik az egyes ágazatokat, mint az alacsony gépesítettségi, digitalizációs szint, a konzervatív termékportfólió, a nem megfelelő termékfejlesztés, a piaci igények változására való gyors reagálóképesség hiánya, a termékpályák szervezetlensége vagy a tőkehiány. Mi, a saját kategóriáinkban dolgozunk ezeken, de fontosnak tarjuk, hogy az élelmiszeripar kiemelt ágazatként szerepeljen a következő időszakban az EU-s és a hazai támogatások felosztásakor egyaránt. A megfelelő magyar cégeket segíteni kell abban, hogy olyan fejlesztéseket hajthassanak végre, amelyek az említett hiányosságokat kezelik és ezáltal a vállalkozások nemzetközi értelemben is versenyképessé válhassanak, erősítve ezzel az önellátó képességünket.

– Van olyan ágazat, ahol jelentős a magyar szereplők aránya, és van amelyikben nem. Például az üdítőital-gyártás vagy a növényolajipar területén a külföldi szereplők súlya meghatározó, ugyanakkor a baromfiipar esetében a magyar cégek súlya valahol 80 százalék körül lehet, míg a sertéshúságazatban ennél lényegesen kisebb. Tudok a kormány komoly fejlesztési szándékairól, és megfelelő támogatáspolitikai intézkedésekkel elérhető, hogy a magyar tulajdonú cégek a termelésből nagyobb arányban részesedjenek a jövőben. Másik kérdés – a már korábban is említett – hazaitermék-arány az üzletekben. Mi is dolgozunk azon, hogy jó pár kategóriában visszavegyük a külföldről importált terméktől a piacot. Ehhez persze nekünk is további fejlesztéseket kell végrehajtanunk. De a fejlesztéseink az exportnövelést is célozzák. A Pick új szalámiüzeme lehetővé teszi, hogy körülbelül 2000 tonnával növeljük a megtermelt mennyiséget. Ezt a többletterméket elsősorban exportra szánjuk. De tervezzük egy új baromfivágóhíd megépítését is, ami szintén jelentős mértékű exportterméket fog előállítani.

– A jelenleg ígért támogatások megfelelő nagyságúak. A beruházási pályázatok módot adnak az alapanyag-termelés és feldolgozás jelentős fejlesztésére. A kihívás abban van, hogy a támogatásokat azoknak a cégeknek adjuk, amelyek eddig is hatékonyon gazdálkodtak, növekedtek, sikereket tudtak elérni és az eddigi támogatásokat megfelelően használták fel. Az ilyen cégek támogatásával a növekedés borítékolható. Azokat kell támogatni, akikben van potenciál, nem lehet cél a veszteséges tevékenységek fenntartása, a veszteséges működés finanszírozása.

– Ezzel kapcsolatban is azokról az ágazatokról tudok beszélni, amelyekben mi tevékenykedünk. Úgy látom, hogy nem feltétlenül kapacitásprobléma van itt, hanem a hatékony kapacitás hiányának problémájával állunk szemben. Nekünk is több olyan nulla körüli eredménnyel működő üzemünk van, ahol folyamatosan vizsgáljuk, hogy milyen fejlesztéseket kell végrehajtani ahhoz, hogy hatékonyan, eredményesen tudjanak termelni. Ilyen szempontból tehát egyetértek a megállapítással, a hatékony kapacitások kialakítása, azok kiépítése továbbra is feladat.

– Nekünk szerencsénk van abból a szempontból, hogy jelentős, a múltban elkezdett élelmiszeripari fejlesztéseink zajlanak, amihez szükséges az alapanyag-ellátás növelése. Nekünk tehát kapóra jön a KAP úgy a sertéságazat, mint a csirke és a kacsaágazat esetében, ahol új telepek létrehozását tervezzük. A cégcsoport élelmiszeripari fejlesztéseit tehát nagyon jól támogatja a KAP azzal is, hogy az alapanyag-ellátásunk bővítéséhez hozzájárul.

Ezt a fajta szervezettséget, tervezettséget egyébként általában jó lenne erősíteni az ágazatban, mert a piaccal rendelkező feldolgozó-kapacitás alá kell az alapanyag-ellátást építeni. Bár tudom, hogy egy ilyen szervezettséget könnyebb biztosítani egy cégcsoporton belül.

Kifejezetten üdvözlendőnek tartom, hogy a nemzeti forrásokkal is kiegészülő magyar KAP Stratégiai Terv az élelmiszeripari fejlesztéseket és az alapanyag-ellátási beruházásokat egyaránt támogatja.

– A malac-előállítást fele-fele arányban végezzük mi és szerződött partnereink. A hizlalásnak körülbelül 20 százaléka zajlik a mi telepeinken, a többit a velünk hosszabb távú kapcsolatban lévő több, mint 100 sertéstenyésztő állítja elő. A baromfiágazatban az alapanyagnak megközelítőleg 60 százaléka származik saját telepeinkről, a többit velünk hosszú távú kapcsolatban lévő tenyésztők állítják elő.

Sok kisebb termelőtől is vásárolunk sertést, csirkét, kacsát. Az ő állattartó telepeik korábbi uniós forrásból való fejlesztéseihez azzal tudtunk hozzájárulni, hogy hosszú távú felvásárlási szerződést ajánlottunk nekik. Vagyis nemcsak mi beruházunk, hanem a velünk kapcsolatban lévő kisebb és nagyobb termelők is, akiknek mi garantáljuk a felvásárlást. Így épül fel egy jól működtethető gazdasági ökoszisztéma.

Ebben a rendszerben végül is mindenki jól jár. Ezt igazolták az elmúlt évek, amikor a szélsőséges árvolatilitás mellett is garantálni tudtuk a velünk hosszú távon együttműködő gazdálkodóknak a tevékenységük biztonságos fenntartásához szükséges jövedelmet. Egyébként nagyon érdekesen alakulnak a különböző ágazatokban az integrációs megoldások – bár én nem szeretem az integráció szót –, attól függően, hogy milyen hosszú az adott termékelőállítás ciklusa. Csirkével például nem lehet rövid idő alatt akkora veszteséget elszenvedni, mint a hosszabb termelés ciklusú sertés esetében. Ezért a sertéstartóknak bérhizlalási díjat fizetünk, és így átvállaljuk a piaci ár változásának rizikóját. Kocák esetében a termelők vállalják a rizikót, de olyan modellt dolgoztunk ki, hogyha ingadozik is a sertésár – márpedig folyamatosan ingadozik –, az általunk meghatározott ár sokkal kevésbé változik. Természetesen az is ingadozik valamennyire, de az amplitúdója nem olyan nagy mértékű, mint a piaci áré. Reményeink szerint ez a megoldás a gazdának biztosabb megélhetést jelent, de a velünk együttműködő gazdálkodók tevékenységének finanszírozásában részt vevő bankoknak is erősebb garanciát ad.

– Ezzel kapcsolatban többféleképpen lehet és kell gondolkodni. Amerikában nagyon sokszor csak BSc-ig, az első hároméves kurzus végéig jutnak el a diákok, majd elmennek dolgozni, és utána az MBA az egyetlen mesterdiploma, amit megszereznek. Tehát például a közgazdaságtant, a vállalatvezetést csak az MBA-n tanulják. Ezzel szemben, aki ötéves Msc-t végez, és utána megy el dolgozni, és közben megszerzi az MBA-diplomát is, azt tapasztalja, hogy ott már nem feltétlen akadémiai jellegű új tudást kap. Ezt én is megtapasztaltam. Az MBA-n majdnem ugyanazokat a tárgyakat tanultam újra, mint korábban az Msc-n. Csak akkorra már benő az ember feje lágya, hiszen előtte 4-5 évet dolgozott, így pontosan látja, hogy amit tanul, annak mi az értelme. Az MBA-n például úgy tanultam újra a statisztikát, hogy előtte a munkában már alkalmaztam, így teljesen más motivációval álltam neki szórást, meg varianciát számolgatni, mint az egyetemen. Ez az egyik előnye tehát az MBA-nek. A másik pedig az, hogy a „kintlét”, lehetőleg minél messzebb az otthontól, egy másfajta tanulást is jelent egy teljesen más gondolkodású, kultúrájú országban. A más kultúrában való létből önmagában sokat lehet tanulni. Ez a két dolog adott nekem is egy olyan tapasztalatot és hozzáállást, amit itthon nem kaptam volna meg. Azért tegyük hozzá, hogy iskola és iskola között nagy különbség van, tehát érdemes a jobbak közül választani, és addig próbálkozni, míg be nem kerül valaki. A 3 betű, hogy MBA, önmagában nem ad hozzá semmit valakinek a személyiségéhez, az a fontos, hogy ő mit tesz bele és mit vesz ki belőle.