A gabonakörkép legmeghatározóbb tétele a búza, ami szó szerint diktálta a nemzetközi piaci folyamatokat. Az igazgató szerint mindinkább mellőzni kéne az ukrán fókuszt, ugyanis ott az adatok alapján nincs növekedési potenciál. Szemben Oroszországgal, aki gyakorlatilag a búzavilágpiac egynegyedét uralja; az idei gazdasági évben 51 millió tonna exportárualapot termelt, ami 30 millióval több, mint, mondjuk, 10 évvel ezelőtt.
Itt egy év alatt megközelítőleg 33 millió tonnányi ukrán gabona áramlott úgy, hogy a szállítási költségek – egyebek mellett – a háború miatt drasztikusan megemelkedtek. Az exportőröknek nagyon magas szállítmányozási biztosítási díjjal és leredukálódott hajókapacitással kellett szembesülniük, emiatt meghosszabbított szállítási idővel történt az árumozgás.
A főbb gabonák volumenéről elmondhatjuk, hogy az Európai Unióban a búza a 2018/2019-es gazdasági évtől, amikor összességében komolyabb aszály sújtotta a mezőgazdaságot, többnyire növekedési görbét mutat, noha az export, a szállítás és a geopolitikai helyzetek talán itt érvényesülnek a legradikálisabban. A kukorica uniós piaca ezzel szemben kiegyenlített, az előző gazdasági évben és a mostaninál is mintegy 7 millió körüli a volumen. Ezzel szemben az árpával már egészen más a helyzet: alapvetően csökkenő készletekről, nagyon gyenge minőségű és mennyiségű árpatermésről beszélhetünk, az uniós termésvolumen is jelentősen visszaugrott és az árpa iránti piaci kereslet megszűnt – egyedül az ázsiai piacon és a Közel-Keleten minimális az érdeklődés.
Ha összehasonlítjuk az Európai Unió 2023/2024-es gabonapiaci jellemzőit a várható 2024/2025-össel, akkor a következőket összegezhetjük: egyre erősödő nyomás az exportpiacon, jelentős ukrán import, beszűkült exportlehetőségek, jelentős gabonakészletek a piacon, stagnáló takarmánycélú és ipari felhasználás. Ezzel szemben, ami várható Potori Norbert szerint: a baromfiágazat fellendülése, ami nagyobb takarmánycélú felhasználást eredményezhet, továbbra is stagnáló ipari felhasználás, az ukrán import csökkenése, és komoly verseny a búza exportpiacán Oroszország, Ukrajna, az Egyesült Államok és Kanada között.
Az előadás után kerekasztal-beszélgetést folytatott Sándorfy András, az Elitmag Kft. ügyvezetője, Balássy Ákos, az Eurochem Agro ügyvezetője, Reng Zoltán, a Hungrana Kft. vezérigazgatója, Czigány Tibor, a Nufarm ügyvezetője és Rákóczi András, a Tedej Zrt. vezérigazgató-helyettese. A szakemberek egyebek között kitértek a bioetanol-gyártás jövőbeli helyzetére, ami igencsak veszélyben van abban az esetben, ha az Európai Unió valóban meg szeretné szüntetni 2030-ra a belső égésű motorral hajtott autók gyártását, és kizárólag elektromos autók piacra kerülését engedélyezné. Szó volt a műtrágya európai importjáról is, amely főként a Vörös-tengeren keresztül érkezett be az öreg kontinensre.
A vetőmagokról elmondták, hogy a hazai önellátás meglehetősen szerény, noha bőven van rá igény. De ez más térségekre is igaz, számos közép-ázsiai ország nagy vetőmagkeresletet generál, aminek kielégítése még messze nem biztosított. Nem utolsósorban pedig az állattenyésztésre is kitértek a szakemberek, mondván, a felfelé ívelő növénytermesztés mellett az állattenyésztésre egyre nagyobb fókusz kerülhet, de ez korántsem fedi a valóságot. A zöld lobbi továbbra is próbálja ellehetetleníteni az ágazatot, támogatások nélkül labilis a rentabilitás, ráadásul a takarmányárak zabolátlansága továbbra sem segíti az állattenyésztést kimászni a gödörből.
Ez is érdekelheti:
Rendkívüli jelentőségű az egyedülálló vizes élőhelyeink helyreállítása
Az agrár-élelmiszeriparnak hosszú távú perspektívára van szüksége
