Magyarország közös piaci tagságának további előnye, hogy részesei vagyunk a Közös Agrárpolitika formálásának. „Amikor beléptünk, akkor azt a rendszert kellett átvennünk, amit más tagállamok akkorra kialakítottak. Azóta Magyarország részese a KAP alakításának, és ebben aktívak is vagyunk” – mondta az előadó, hogy a különböző munkabizottságoktól egészen agrárminiszteri szintig aktív részesei vagyunk a formálásának.
Természetesen a „nem lebecsülendő” támogatásokról is szót ejtett, kiemelve a tényt, hogy miközben Magyarország az EU agrártermelésének 2 százalékát adja, az agrárköltségvetés 3 százalékát kapja a magyar mezőgazdaság. Ugyanilyen fontosnak nevezte a támogatások kiszámíthatóságát, ami az EU-csatlakozás előtt ismeretlen volt a gazdák számára.
Végül arra a kérdésre kereste a választ Vajda László, hogy egy közös agrárpolitikában hol van és egyáltalán van-e tere a magyar agrárpolitikának? Mint kijelentette: „van, méghozzá bőségesen”. Ezt véleménye szerint egyrészt maga a Közös Agrárpolitika biztosítja, hiszen például évente 25 százaléknyi uniós forrás csoportosítható át a kettes pillérből az egyesbe.
Legalább ennyire fontosnak nevezte, hogy ezek keretfeltételeit is mi határozhatjuk meg, döntően nemzeti hatáskörbe tartozik a földbirtok-, az adópolitika, az oktatás, a kutatás és a marketing. „Úgy gondolom tehát, hogy 20 év után eljutottunk egy olyan állapotba a Közös Agrárpolitikán belül, ami további fejlődési lehetőséget nyújt a magyar agrárgazdaságnak, és elsősorban rajtunk múlik, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználjuk-e. Bízom benne, hogy az eddigi tapasztalatok alapján valamennyien azon fogunk munkálkodni, hogy ezeket a lehetőségeket kihasználjuk” – zárta előadását Vajda László.
Mit jelent ma egy fiatal agrárvállalkozónak az EU?
Az Unió célja, hogy el tudja látni polgárait egészséges és jó minőségű élelmiszerrel, fenntartható módon gazdálkodva. Mindezeket a Közös Agrárpolitika hivatott elérni. Magyarország uniós csatlakozása óta eltelt három ciklusban a KAP képlékenyen változott és a célok között mindig más került a fókuszba. Most éppen a környezeti fenntarthatóság, mondta Csapóné Hernádi Noémi, a Gazdasszonyok Békés Vármegyei Gazdakörének elnöke a szakmai kerekasztal-beszélgetésen. Mint kiemelte,
Ebbe az irányba komoly elmozdulás tapasztalható, nemcsak szakpolitikai, hanem hazánkban is konkrét intézkedések szintjén. Erre jó példa a KAP II. pillér fiatalok számára nyújtott és a normatív támogatások nagyobb támogatási aránya.
Csapóné Hernádi Noémi arra is felhívta a figyelmet, hogy fiatal gazdákkal folytatott beszélgetések során kiderült, az elmúlt 2-3 nehéz gazdálkodási év után mindenki fejében megfordult rövidebb-hosszabb időre, hogy kell-e ezt a tevékenységet folytatni, és ha igen, akkor milyen módon. A Dél-Alföldön nemcsak a 2022-es történelmi aszály, hanem már az azt megelőző évek is komoly környezeti kihívást jelentettek a gazdák számára. Ezt tetőzte a 2023-ban felborult gazdasági környezet, a magas inputanyag- és az alacsony felvásárlási árakkal. Ezekre a hatásokra a régióban generációsan eltérő válaszok fogalmazódtak meg. A 40 év alattiak még kitartóak, úgy ítélik meg, hogy van értelme folytatni, míg a 40 év felettiek körében nagy számban fogalmazódott meg a gazdálkodás felhagyása. A gazdaságátadás folyamatában ez akár kedvező is lehetne, de mégsem tekinthető jó iránynak.
Az előadó szerint a fiatalok motiváltak, úgy látja, az a célkitűzés, amerre a KAP mostani ciklusa tart, és ami egybeesik az ENSZ fenntarthatósági elveivel, sok esetben a fiatal gazdálkodóknak – a jogszabályi követelmények nélkül is – evidens volt. Azok az elvek és elvárások, melyek például az Agro Ökológiai Program (AÖP) kapcsán előtérbe kerültek, a fiatal gazdálkodóknál már akár évek óta megvoltak.
Csapóné Hernádi Noémi tapasztalatai szerint ilyen volt a megnövekedett adminisztrációs kötelezettség, az elvárások nehézkes követése. A fiatalok számára talán a legnagyobb nehézség, hogy a látható nagymértékű támogatási összeg ellenére, nehéz a lehívás adminisztrációs feltételeinek megfelelni.
