Gazdálkodásukban meghatározó a szarvasmarha-ágazat és a biogázüzem takarmányigénye. Jelenleg 1200 fejős tehenet tartanak, egy új telep megépítésével ezt akarják megkétszerezni. A mostani telepük közel található a városhoz, így bővítése korlátokba ütközik, ezért az újabb istállók megépítését 4 kilométerrel távolabbra tervezik. Különös szakmai rendszert honosítottak meg a növendék és a szárazon álló állományok esetében. Ezeket szabad tartásban, extenzív körülmények között nevelik, külön legelőn, ahol a nap is éri őket, ami kedvezően hat a szaporodásbiológiai eredményekre. A szarvasmarha-állományuk teljesen mentes, pedig korábban volt elég gondjuk.
Az új telepet, ahol 2000 fejőstehenet tartanak majd, saját szaporulatból tudják teljes egészében feltölteni. Jelenleg a napi tejtermelésük 45 000 liter, ezt akarják megkétszerezni. Kizárólag extra minőségű tejet értékesítenek. A tehenek 305 napos laktációs termelése 12 ezer liter feletti, emiatt is nagyon keresettek a piacon a nyírbátori vemhes üszők. Eddig általában 300 darabot, de idén valószínű, hogy 500 tenyészállatot értékesítenek, nagyrészt exportra. A mostani tejelő tehenészetük állománya fiatal, az átlagos laktáció kettő alatti, amit 2,1–2,2-re akarnak növelni. A tej minősége vitán felüli, a túró rudi gyártásához az ő tejüket használják fel a legnagyobb arányban.
A szarvasmarhatartás lehetőségeket kínál az úgynevezett komparatív előnyök kihasználására, amellett ez az ágazat jó szolgálatot tesz a cég pénzügyi stabilitásában. A hígtrágya a biogázgyártás alapanyaga, a fermentlevet (barnalé) a növénytermesztésbe juttatják el. A szeparált szilárd anyag pedig visszakerül a jószágok alá, alomanyagként. A szarvasmarha-ágazat így egyszerre szolgáltat alapanyagot a biogáz gyártásához és tápanyagot a növénytermesztés számára.
Az ilyen gazdálkodáshoz szükség van öntözésre, mert az ásványi trágyák helyettesítése szerves eredetű anyagokkal így oldható meg. Ez a megoldás elősegíti az ökológiai termesztés irányába történő elmozdulásukat is, a jövőben a termelésük zömét biológiailag értékelhető körülmények között fogják megoldani.
A nyírbátori biogázüzem a legnagyobbak közé tartozik Európában. Megépítése előtt Petis Mihályék szinte mindenhova elmentek tanulni, s a látottakat meg is valósították a saját üzemüknél. Biogázüzemük óránkénti teljesítménye 5 megawatt (ami elegendő Nyírbátor teljes lakossági elektromosáram-igényének kielégítésére), ennyi az engedélyezett feladási lehetőségük. Az áramtermelés során keletkezik hő is, ami a 100 százalékon belül 60 százalékos arányt képvisel, ezt télen 100 százalékban, nyáron kevésbé, irodák és műhelyek fűtésére, a fehérjefeldolgozó működtetésére, a baromfifeldolgozás hőellátására vagy szárítási feladatokra használják. A biogáz-termelésnél az elektromosenergia-előállítás és a gázfelhasználás ma kizárólag ár kérdése.
Gazdálkodásuk korlátját a szántóföld jelenti, az, hogy a tényleges területen az öntözés előnyeit milyen mértékben tudják kihasználni. Az öntözéssel lehetőségük nyílik rá, hogy 600-800 hektáron kettős termesztést folytassanak (500 hektáron szenázst + silókukoricát, 200-300 hektáron szóját, borsót + csemegekukoricát), árunövényeket állítsanak elő. Utóbbi kettő iránt mutatkozik is igény, főleg a szomszédos konzervgyárak és hűtőházak részéről. A legfontosabb kérdés a stabilitás. Ezekkel a növényekkel már korábban is foglalkoztak, de csupán száraz körülmények között, amikor a siker kétséges.
A silókukorica-termesztésnél ma egészen más hitvallást hirdetnek, mint korábban. A 4, vagy 12 aranykoronás területeken, öntözve, hektáronként képesek 40-50 tonna silókukorica előállítására. Ám ők elsősorban nem kukoricaszárat és levelet akarnak termeszteni, hanem kiemelt a szem-szár arány alakulása, a szemtermés nagysága és az emészthető rost. Nyírbátorban szigorú követelmény a silókukorica-hibrideknél, hogy a lehető legnagyobb legyen a szemhozam aránya és a hektáronkénti össztermése, s a hektáronkénti 40-50 tonna silókukoricában (itt már a szilázsban) lennie kell ¼ résznyi, tehát 10-12 tonna kukoricaszemnek, ami ráadásul jól roppantható és jól silózható. Az ilyen színvonalú intenzív termeléshez az öntözés elengedhetetlen, de szükséges az öntözött termőterület kettős hasznosítása, legalább 70 százalékban. A kukorica vetése előtt bejön a szenázs. Ha úgy alakul, akkor a silókukorica egy részét nagyobb nedvességtartalommal szemesként takarítják be, és úgy hasznosítják.
