Amikor az időjárás – no meg a tanulnivaló – engedi, Veca kint van a nyulakkal, az etetés és a takarítás az ő feladata, amit szívesen ellát. Ahogy édesapja fogalmaz: – Nem fél attól, hogy bepiszkolódik a keze, és ami különösen nagy előny, hogy nagyon türelmes az állatokkal. Órákig képes tanítgatni, igazítgatni a legmakacsabb nyulat is, hogy aztán majd a bíráló asztalon szépen mutasson. A tenyésztői szemlélet elsajátítása még időt vesz ugyan igénybe – meséli édesapja –, de máris van olyan tulajdonság, amelyet ő maga vett észre, és valóban életképes dolog lehet annak érdemi figyelembevétele.

Ezért aztán Veca szemében azok a jó nyulak, amelyek bátran, élénken, barátságosan viselkednek, sőt akár két lábra emelkedve szemlélik a környezetüket – olyanok, mint a szurikáták. Két „szurikáta nyúlnak” pedig „szurikáta” lesz a kölyke is. Tehát jól bemutatható utódokra lehet az ilyen párosításokból számítani. A „szurikátásság” tehát belépett szelekciós szempontként a tenyésztésbe, és nyugodtan mondhatjuk, a jövőben ennek meg is lehet az eredménye.