Az apró betolakodók oly módon mozgatják az érzékeny ökológiai háló szálait, mellyel a csúcsragadozó oroszlánok lába alól húzzák ki a talajt, mutatott rá Todd Palmer ökológus, a Floridai Egyetem biológia tanszékének professzora.

A három évtizedes kutatást felölelő tanulmány kameracsapdák, oroszlánokon lévő műholdas nyomkövetővel felszerelt nyakörvek és statisztikai modellezés kombinációjából állt. A Phys.org által idézett tanulmány a hangyák, fák, elefántok, oroszlánok, zebrák és bivalyok közötti kölcsönhatások összetett hálóját mutatja be.

A zavar az Ol Pejeta természetvédelmi területen, a Kenya középső részén található vadrezervátum akácia fáinál kezdődött. A fákat hagyományosan egy őshonos hangyafaj védi a növényevő állatoktól, amely a fák gömbölyded töviseiben fészkel. Ez a faj cserébe a bármilyen nagytestű növényevőt megtámad, mely a fák levelét próbálja legelni, cserébe a fa pedig otthont ad a hangyakolóniának – ezt az együttélést nevezik az ökológusok mutualizmusnak.

A 2000-es évek elején publikált tanulmányaiban Palmer elkezdte feltárni a Kelet-Afrikában a növény- és állatfajok között fennálló kapcsolatok bonyolult összefüggéseit.

– mondta Palmer.

Eltűnhet a szavanna ikonikus fája?

A legújabb tanulmányban azonban a tudósok szerint egy angolul „nagyfejű hangyaként” (Pheidole megacephala) ismert invazív rovar érkezése olyan események láncolatát indította el, amelyek a ragadozó-zsákmány viszonyának megváltozását eredményezték. Ez tovább veszélyeztetheti az oroszlánok – a már amúgy is veszélyeztetett faj – populációit.

Az oroszlánok vadászati stratégiájának fontos része, hogy a prédához minél közel kerülve meglepetésszerűen támad. Minél rövidebb ideig tart a hajsza, minél hamarabb tud áldozatára rávetődni, annál nagyobb eséllyel lesz sikeres a zsákmányszerzés. Ehhez azonban szükség van a fák takarására. Minél kevesebb a fa, annál nehezebben cserkészik meg prédájukat az oroszlánok.

Az apró, inváziós hangyák nagyjából 15 éve jelentek meg a szavannán, mondta el Palmer. Akkor nem foglalkoztak velük a tudósok, mivel nem voltak agresszívek a nagyobb állatokkal vagy emberekkel szemben. Most azonban rádöbbentek, hogy milyen hatalmas pusztítást képesek végezni – mindezt az orrunk előtt.