Nagy szüksége van erre, hogy erőt gyűjtsön a kolónia megalapításának feladataihoz. Először egy alkalmas helyet kell találnia, ami fajonként változó, létrehozhatja a fészket egy talajba vájt üregben, vagy magasan, egy fán lévő odúban, esetleg egy épület valamely zugában. Az összegyűjtött virágporból golyócskát gyúr és ráhelyezi a petéit, majd viaszkupolát készít föléjük. Azután a hasüreg mirigyeiben termelt viaszból kicsiny csuprot készít, amit nektárral tölt meg. Erre azért van szükség, hogy a „kotlás” alatt legyen mit ennie, majd a madarakhoz hasonlóan melengetni kezdi a petéket. Mivel egyes fajok nagyon korán felébrednek,
Egy szezonra szóló kinevezés
A poszméhek várható élettartama szívszorítóan rövid. Még ha minden jól is alakul,
A nyár folyamán felkészítik az új királynőjelölteket, akik ősszel, kirepülésük után partnert vagy partnereket választanak a szabadban élő hímek közül. A megtermékenyített nőstények már nem térnek vissza a fészekhez, egyedül kell felkészülniük a télre, ezért dugig töltik zsírraktáraikat, végül telelőhelyet keresnek. A kolónia dolgozói őszre már eléggé kimerültek, szárnyaik elhasználódottak lehetnek, a fagyok beköszönte után pedig nemcsak a hőmérséklet lesz túl alacsony az életben maradáshoz, hanem megfogyatkoznak az élelemforrások is. Mivel a poszméhek nem készítenek mézet, és legfeljebb néhány napra elegendő tartalékaik vannak, így kénytelenek elbúcsúzni az élettől.
Először is rendkívül fontos, hogy kora tavasztól találjanak élelmet. Tehát rengeteg, sőt, még több virágra van szükségük. És a másik kulcsfontosságú szükségletük, hogy csökkenjen a peszticidhasználat. Ha csak ezekre figyelünk, már nagy szolgálatot teszünk a méheknek. És nem is csak nekik, hanem az egész ökoszisztémának.
Ez is érdekelheti:
