Régóta dédelgetett álmom volt egy bordeaux-i dog kiskutya. Amikor először láttam az Egyik kopó, másik eb című filmet, magával ragadott a Hooch iránti rajongás. Csodáltam Hooch hűségességét a gazdája, majd az új gazdája iránt. Az amerikai filmvígjátékban megismerhetjük a fajtának a kezelhetetlen oldalát, majd később a rengeteg kaland és megpróbáltatás után, a hűséges barát oldalát is. A film olyan hatást gyakorolt rám, hogy

Rengeteg időt töltöttem vele, mégis, ahogy telt az idő és nőtt, egyre inkább kezelhetetlenné, szófogadatlanná vált. Rendkívül okos kutya, fogékony új „trükkök” elsajátítására, de le kell szögezni, határozott gazdát igényel az önfejűsége miatt. Meghökkentően rövid életet jósolnak ennek a fajtának, amire Hooch is példa sajnos, 4 évesen elveszítettem…

A „leghűségesebb barátnak” mutatták be Hachikot, a japán akitát a jól ismert, megtörtént esetet feldolgozó filmdrámában (Hacsi, a leghűségesebb barát), de számomra a filmnek mögöttes üzenete van. Ha figyelmesen nézzük a Richard Gere főszereplésű drámát, felfigyelhetünk arra, mennyi időt is töltött a férfi a kiskutyával. A film remekül szemlélteti, mennyi

Ezek a megállapítások igazak az én Honey-mra is. Okos, tanulékony, de határozott, erős jellemű gazdára és nagyon sok foglalkozásra, időre és mozgásra van szüksége.