A nemrég közétett tanulmányban a kutatók azt állítják, hogy tehenek segítségével sikerült kidolgozniuk az inzulinhiány megszüntetésének és előállítási költségei csökkentésének módját. Az inzulint tartalmazó tejet termelő tehén genetikailag módosított, vagyis transzgenikus. Ez azt jelenti, hogy egy másik faj, jelen esetben az ember DNS-ét géntechnológiával vitték át a tehénbe.
„Régebben csak bejuttattuk a DNS-t, és reméltük, hogy ott fejeződik ki, ahol azt szeretnénk. Most már sokkal pontosabbak tudunk lenni. Az emlőszövetre specifikus DNS-konstrukció használata azt jelenti, hogy nem kerül emberi inzulin a tehén vérébe vagy más szöveteibe. Ráadásul így ki tudjuk használni az emlőmirigy képességét a nagy mennyiségű fehérjetermelésre” – mondta Matt Wheeler a program vezető kutatója a génátvitelről.
Az eredmény egy transzgenikus borjú lett, majd az ivarérettség elérése után a kutatók hormonokkal serkentették az első laktációt – mivel a mesterséges megtermékenyítése nem járt sikerrel. A tejtermelés beindulása után a szokásosnál kevesebb tejet adott a tehén, de abban kimutatható volt a humán proinzulin és az inzulin is.
Aktív inzulin
„Körülbelül három az egyhez az aránya az előállított biológiailag aktív inzulinnak és proinzulinnak. Az emlőmirigy egy varázslatos dolog” – mondta Wheeler. Végül néhány gramm/liter mennyiségben volt mérhető a tejben az inzulin és a proinzulin.
Wheeler becslése alapján, ha egy tehén literenként 1 gramm inzulint tudna előállítani, akkor rengeteg inzulinhoz lehetne hozzájutni ezzel a módszerrel. Ezzel pedig megoldást lehetne nyújtani az 1-es típusú cukorbetegek inzulinellátására, hiszen az inzulinhoz való hozzáférés számos országban nem megfelelő annak magas ára és az elérhetetlensége miatt.
Wheeler a program jövőjét tekintve bizakodó, elmondta, hogy a tehén újraklónozását tervezik, és bíznak benne, hogy a következő egyednél már nagyobb sikereket érnek el a vemhesség és a laktáció során.
