Kárpátalján a bő negyedszázaddal ezelőtt intenzív fejlődésnek induló turizmus a természeti látnivalók, valamint az épített örökség kimagasló alkotásainak sokasága mellett a bőséges ásványvízforrásokra és a vidék sokszínű gasztronómiájának vonzerejére épült. Később erősítettek rá minderre az egyre szaporodó termálfürdők és a családi borászatok. Mindemellett az ágazat valamennyi szegmensében hódító útjukra indultak a natúr termékek. Ennek a jelentőségét felismerve az agrárium különböző területein tevékenykedő gazdák egy lelkes csoportja közel húsz esztendővel ezelőtt a biogazdálkodás útjára lépett. Magyarországon tanfolyam keretében bővítették ez irányú ismereteiket, majd később annak rendje és módja szerint minősítették gazdaságukat, illetve az általuk előállított termékeket.

– Valamennyien komoly ambícióval láttunk munkához, hisz az a vágy vezérelt bennünket, hogy az egy kaptafára készült tömegáru helyett olyan termékeket tegyünk a vásárlók asztalára, amelyek teljes értékűek és megőrizték hagyományos ízvilágukat, emellett vegyszermaradványoktól is mentesek – emlékezik vissza a kezdeti időszakra Tüzes Pál batári gazda. – Jól tudtuk, hogy a termesztés-, illetve tenyésztéstechnológia mekkora kihívást jelent, ám ez csak még inkább fokozta elszántságunkat. Szerencsére a pozitív visszajelzésre sem kellett sokáig várni. A vidékünkre érkező turisták körében egyre népszerűbbé váltak termékeink, s az ország jelentősebb városaiban működő nagyáruházak biotermékeket forgalmazó részlegein egy idő után az érdeklődők megvásárolhatták lekvárjainkat, gyümölcsleveinket, méhészeti termékeinket, a mangalicából és szürke marhából készült füstölt húsokat.

Mi ekkoriban számos nagy népünnepélyre kaptunk meghívást: a nyárson sütött malac vagy birkaborjú, ugye,

Közben kiderült, hogy a Kárpátokban termett áfonya és vargánya iránt jelentős érdeklődés mutatkozik Nyugat-Európa országaiban, így megkezdhettük termékeink külföldre való exportját. Ám a lényeg mégiscsak az, hogy számos kárpátaljai gazda vegyszermenetesen előállított szamócát, szőlőt, almát, szilvát, körtét, illetve az ezekből készült lekvárt, gyümölcslevet tudott kínálni az idelátogatóknak.

Sajnos a dinamikusan fejlődő korszakot előbb a pandémiás, majd a háborús évek váltották fel.

– Immáron négy esztendeje próbáljuk túlélni ezeket a nehéz időket – emlékeztet rá beszélgetőpartnerem. – És valóban a túlélésről van szó. Tegyük hozzá, nemcsak ezzel a borzalmas, háborús teherrel sújtott országban, hanem az egész fejlett nyugati világban.

Számomra nagyon meglepő ez utóbbi kijelentés, hisz a médiából más sem jön le, mint hogy az uniós tagországok milyen erőfeszítéseket tesznek a zöld átállás érdekében. Ezzel szemben Ön azt állítja, hogy a biotermékek mára csupán egy nagyon szűk réteg érdeklődésére számíthatnak.

– Pontosan így van. Németországban, amelyik kétségkívül a zöld gondolat zászlóshajója, vásárlói érdeklődés hiányában sorra zárnak be a nagyáruházak biotermékeket árusító részlegei. Vidéken még egyesek, úgymond tartják a frontot, de ez a csata jelenleg mindenképpen vesztésre áll, még a jóléti államokban is. A németek úgy próbálják menteni a menthetőt, hogy azt tervezik, az iskolai étkeztetés alapanyagait a közeli biogazdaságoktól szerzik majd be.

Nyugaton miként kerülhetett lejtmenetbe a biopiac?

– Egyrészt mert ott is szorítani kell a nadrágszíjon a gazdasági gondok miatt. De ez nem csak pénzügyi kérdés. A mostani fiatalabb nemzedék tagjai – s ezzel senkit sem akarok megbántani – a nagy élelmiszergyárak tömegtermékein nőttek fel. Az ő ízlésviláguk már így alakult ki, gondoljunk csak a sok félkész termékre. Persze még ők is emlegetik a nagyi finom, semmihez sem hasonlítható házias jellegű ételeit, de arra már egyszerűen nincs lehetőségük, hogy órákat töltsenek főzéssel a konyhában.

Ilyen körülmények között mit hozhat a jövő? Például a Tüzes Pál által forgalmazott, Pán Eko névjeggyel előállított termékek – lekvárok, gyümölcslevek, mangalicából és szürke marhából készült hústermékek – számára?

– Tudni kell, hogy az egykori Ugocsa vármegye területén található Batár községben bő másfél évtizeddel ezelőtt lekvárfőző és üdítőkészítő műhelyt, valamint egy bemutató- és kóstolótermet alakítottunk ki, hogy az idelátogatók méltó körülmények között tudják megkóstolni ezeket a termékeket. Mint már említettem, a mostani időszak legfőképpen a túlélésről szól, hisz a turisták jelentős része elmaradt. Ám ha beköszönt a béke, mindenképpen számítunk azokra a tudatos vásárlókra, akik számára fontos az egészséges életmód, és fontosak a natúr termékek is.