0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 14.

Gasztropont – mentőöv helyi értékesítésre

A gasztropont helyi termékek forgalmazását kapcsolja össze a turisztikai kínálattal, így a kis közösségek számára fenntartható gazdaságot lehet működtetni.

Az orosz-ukrán háború miatt immár két éve alaposan felborult a mezőgazdasági piac Európában. Mint ismert, a termékek értékesítésével van a legnagyobb gond, s ez a helyzet nemcsak a nagytermelőket érinti, kihat az agrárium minden szegmensére. Ebben az időszakban mentőövet jelenthet a közvetlen értékesítés, amelynek köszönhetően elfogadható áron egy bizonyos térségben jövedelmezővé, fenntarthatóvá lehet tenni elsősorban a kisgazdaságokat. Ilyen a gasztropont is, ahol a helyi termékek forgalmazását összekapcsolva a turisztikai kínálattal a kis közösségek számára fenntartható gazdaságot lehet működtetni.

Földrajzi, területi adottságai miatt Erdélyben, különösen a Székelyföldön nagyrészt kisgazdaságok alakultak ki és működnek.

Azonban a kommunista korszakban létező kollektív gazdaság rossz emléke miatt még ma sem igazán társulnak, így a gazdák egyénileg oldják meg az értékesítést. Kivétel néhány tejértékesítő társulás, ahonnan nagyobb feldolgozókhoz szállítják az alapanyagot.

Székelyföldön húzó gazdasági ágazat lehetne a turizmus. Azonban sok esetben az infrastruktúra – és az ezen a téren is tapasztalható összefogás – hiánya miatt csak olyan helyen jövedelmező, ahol megfelelő turisztikai kínálat van, mint amilyenek a már ismert fürdőhelyek (Szováta, Tusnádfürdő, Bálványos). Pedig a Kárpátok ölében rejtőző kisebb falvak sajátos kultúrájuk, megőrzött hagyományaik és a táj érintetlensége miatt számos látnivalót kínálnak.

Ma már a fiatalok gazdálkodnak

Az elhíresült Úz-völgyéhez közelálló Csíkszentmárton egyike azon alcsíki településeknek, ahol vannak ugyan lehetőségek turizmusfejlesztésre, de még gyerekcipőben jár mindez. A jeget némiképpen Potyó Judit szeretné megtörni, aki turizmusszakon végzett, és egyetemi tanulmányai után külföldön próbált szerencsét. Londonban dolgozott három évig bébiszitterként, dadusként és még szállodában is takarított. Aztán a szerelem „visszacsalta” Erdélybe. Férjhez ment, gyermeke született és „valamit kezdeni kellett itthon” – meséli, majd elmondja, nem nagy területen ugyan, de felmenői gazdálkodtak.

Bár a kommunista rendszer idején itt is kollektivizálták a földeket, nem sok maradt nekik, de azon a kevesen is termett pityóka, s minden, ami kellett.

Az 1989-es változás után, ahogy lehetővé vált, vissza­kérték és kapták a földet, s míg az 1990-es, 2000-es években nagyszüleik, szüleik gazdálkodtak, most már a fiatalabb nemzedék folytatja a munkát.

Potyó Judit: régóta foglalkoztatott a gasztropont megnyitásának ötlete

Férje két testvérével együtt gazdálkodik. Ötven hektáros legelőt, kaszálót tartanak fenn és a szántóterületeken is takarmányt termesztenek. Mintegy 100 állatot számláló szarvasmarha-állományuk van. A tejet értékesítik. Családi örökségként a szülők gondoskodtak róla, hogy mindhárom fiú kapjon egy-egy házat. Potyóéknak egy 1885-ben épült tipikus alcsíki székely tornácos ház jutott a hozzátartozó kerttel és az udvaron levő csűrrel együtt. Ezzel pedig valamit kezdeni kellett. Így jött az ötlet, hogy

hozzanak létre egy sajtkonyhát, ahol elsősorban gyerekeknek mutatják meg a sajtkészítés fortélyait.

A terv megvalósítására 2019-ben, az alcsíki kistérségi LEADER-csoporton keresztül pályáztak. Az anyagi támogatással szerették volna rendbe tenni, az új rendeltetésnek megfelelően átalakítani a közel 140 éves házat úgy, hogy megőrzik az épület hagyományos jellegét. Az építészeti felméréskor azonban kiderült, hogy jóval több pénzt igényel a beruházás, mint amit fedezett volna a pályázat, ugyanis kiderült, hogy a könnyű szerkezetű, fagerendás és sártapasztású háznak nincs alapja. 2020-ban visszamondták a pályázatot, de a tervről nem mondtak le, így bankkölcsönt vettek fel, és végül ebből a hitelből fejezték be a felújítást 2023-ban. Mivel a pályázathoz szükséges engedélyek megvoltak, az arra készített tervek alapján alakították át a házat. Energiatakarékossá tették az épületet, amely funkcionalitásában megfelel a korszerű idegenforgalmi követelményeknek is. Eddig mintegy 30 ezer eurót fektettek be az épületbe.

Turisztikai programcsomag

Potyó Judit azt is elárulja, hogy kisgyerekes anyaként átálltak a permakultúrás biogazdálkodásra, hiszen ha már a lehetőség adott volt, úgy döntöttek, a gyermeküket egészségesen táplálják. Így nemcsak a kiskerti zöldségtermesztésre figyeltek oda, hanem a mintegy öthektáros legelőt is természetes módszerekkel gondozták, és ahol három tejhasznú szarvasmarhát tartottak. Az innen származó tejet saját és a család, a közvetlen szomszédok számára termelték. Tavaly lejárt a GYES, így az egyetemi végzettségét is latba vetve Potyó Judit hozzáfogott olyan turisztikai programcsomagok kidolgozásához, amellyel összeköti az adott lehetőségeket.

A házat berendezték felújított régi bútorokkal. Az egykori „szép szoba” közösségi helyiség lett, a sajtkádak helyére asztalok, lócák, a konyhába régi hangulatot idéző bútorok kerültek, a kályha, az egykori kamra pedig – a korszerű szükségletnek megfelelően – mosdó lett, ahova még a régi mosdótáltartót is beépítették. És ez az értékmentés másokat is ösztönzött – teszi hozzá Potyó Judit –, mert  amióta a falubeliek is látták a helyiségeket, egyre többen ajánlanak fel megőrzésre régi, népi használati tárgyakat.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: