Croft és Ellis több cetfaj esetében kutatta a menopauza jelenlétét. Ehhez múzeumi példányok petefészkét és fogait vizsgálták meg. A fogascetek esetében a fogak olyan évgyűrűket tartalmaznak, mint a fák. Ezek megszámlálásával meg lehet határozni az állat korát. Emellett az Egyesült Királyságban fellelhető összes irodalmi adatot is átböngésztek, melyek némelyike száz éves volt.

Összesen 32 fogascet faj adatait vizsgálták meg, hogy fény derüljön az élet- és szaporodóképes korukra. Öt faj esetében igazolták a változókor jelenlétét: kardszárnyú delfin, beluga, narvál, rövidszárnyú gömbölyűfejű-delfin, és a kis kardszárnyúdelfin.

A matriarchális család lehet a kulcs

Az eredményeik alapján azoknál a fajoknál, ahol jelen van a változókor, a nőstények tovább éltek a hímeknél. Emellett két hasonló faj esetében, ha az egyik túlélte a szaporodóképes éveit, akkor általában 40 évvel is tovább élt a menopauzával nem rendelkező rokon fajoknál. Például a narválok és a belugák 50 éves korukig termékenyek. Azonban a narválok ezután még plusz 30 évet élnek, a belugák pedig még 5-öt.

A kutatás alapján tehát feltételezhető, hogy valamilyen szociális struktúra szükséges ahhoz, hogy a menopauza létrejöjjön egy állatfajnál.

Ebben a felállásban tehát a matriarcha hosszú élete segíti az utódok túlélését, miközben a változó korba lépve már nem jelent kompetíciót az utódnevelés terén. Ezzel pedig az idős, szaporodni képtelen egyed máris evolúciós előny, nem pedig hátrány.

Richard Connor, a Florida International University viselkedésökológusa szerint, aki nem vett részt a tanulmányban, a fogas cetek és más vízi emlősök nagyobb figyelmet érdemelnek. Az emlősök evolúciójának szélesebb körű feltárásához ugyanis fontos információkat szolgáltatnak ezek az állatok is. Véleménye szerint a fogas cetek nagyban segíthetik az emberi evolúció megértését is, és reméli, hogy a tudósok ráébrednek erre, és további tanulmányok születnek majd a témában.